Az endometriózis pszichológiai támogatása

247 Árvai Nóra AZ ENDOMETRIÓZIS PSZICHOLÓGIAI TÁMOGATÁSA Az endometriózis mind a mai napig rejtélyes eredetű betegség, amely az érintett nőket termékeny éveikben sújtja. Valójában a betegség akár már az első menstruációkor megV jelenhet és lehetséges, hogy a menopauza sem hoz enyhülést a panaszokra (Rogers et al., 2009). Az endometriózist először több mint 100 évvel ezelőtt diagnosztizálták (Rogers et al., 2009). Elsőként Thomas Cullen írta le az endometriózist, akkor még adenomyomaként hivatkozott rá (Brosens & Benagiano, 2011). John Sampson volt az első, aki azonosította az állapot patogenezisét (Benagiano & Ivo, 2011). A betegség neve az endometrium latin szóból származik, amely a méh belső felszínét borító nyálkahártya réteget jelenti. Ez a szövet a női ciklus során hónapról hónapra felépül, majd a menstruáció alatt leválik és kilökődik a méh üregéből, végül a szerveV zetből a hüvelyen keresztül távozik. Az endometriózisban szenvedő nőknél az endometV riumhoz nagymértékben hasonló szövet jelenik meg a test egyéb területein a méh üreV gén kívül is. Leggyakoribb elhelyezkedésük a hasüreg, ezen belül is a petefészkek, a petevezetők, a méhet függesztő szalagok, a gát, azaz a hüvely és a végbélnyílás közötti réteg, illetve a méh külső felszíne és a medence hashártya borítéka. Valamivel ritkábban előfordulhatnak a belekben, a végbélben, a hüvely vagy a húgyhólyag falán, a méhnyakV ban és a szeméremtesteken. Elenyésző számban olyan eseteket is észleltek, ahol az enV dometriózis csomók a izületekben, illetve a tüdőben, valamint az agyban jelentek meg. Ezek a burjánzások nem rosszindulatú megbetegedések, hanem a normális endometV rium szövethez nagymértékben hasonló sejtek nem megfelelő helyen levő előfordulásai. A legutóbbi kutatások eredményei azonban az endometriózissal összefüggésbe hozható rákos jelenségekről számolnak be. Az esetleges malignus transzformációtól való félelem „fekete fellegként” kísérheti a betegeket. A termékeny korban lévő nők 10–15%Vát, a klimax után a nők 3–5%Vát érinti a beV tegség. Elmondható tehát, hogy minimum minden 10. nő érintett, így a világon mintV egy 176 millió nő szenved ettől a betegségtől (Árvai, 2012). 1. AZ ENDOMETRIÓZIS TÜNETEI Az endometriózis vezető tünete a krónikus fájdalom, amely leginkább az alhas, a kismeV dence területére lokalizálódik, de kisugározhat a derékba is. A fájdalom tünetek enyhíV tése a fő motiváció, amiért az endometriózisban szenvedő nők orvoshoz fordulnak DOI: 10.14232/sztep.pszibet.2022.12 Árvai Nóra248 (Siinai et al., 2007). Érdekes tény, hogy a fájdalom mértéke nem szükségszerűen függ össze az endometriózis csomók nagyságával és kiterjedtségével. A menstruációval vagy köztes vérzéssel kapcsolatos vérzés görcsös jellege, de ezen kívül egy másik típusú fájdalom is utalhat endometriózisra. Ez utóbbi fájdalom felléphet szex vagy nőgyógyászati vizsgálat közben, de erős kellemetlenséggel járhat a vizelés és a székelés is. Az ezekben a helyzetekben jelentkező fájdalom nem görcsös jellegű, hanem éles, nyiV lalló, a betegek leírásában általában késszúrásszerű érzésként jelenik meg. Fontos diagV nosztikai szempontból elkülöníteni a vaginizmustól és a vulvodyniától ezt a típusú fájV dalmat, amelyet sokszor a végbél és a méh közötti endometriózis csomó okozhat. A másik vezető tünet, a rendszertelen hüvelyi vérzés, a menstruációs ciklus zavaraival kapcsolatos. Menstruációkor nagyon erős, darabos vérzés jelentkezhet, főleg, ha az enV dometriózis a méh izomszövetében is jelen van (adenomiózis). A termékenységi zavarok, a fogamzás nehézségei a második leggyakoribb ok, amivel a nők orvoshoz szoktak fordulni. Feltételezhető, hogy az endometriózis mind mechaV nikai úton, (összenövések, petevezetőVelzáródás stb.),, ,, mind a petevándorlás, megterméV kenyülés és beágyazódás gátlása révén, illetve egyelőre nem pontosan tisztázott immuV nológiai folyamatok által is okozhat termékenységi nehezítettséget (Van den Broeck et al., 2013). A nehezített fogamzás, illetve az esetleges teljes meddőség olyan tünet, amely pszichológiai szempontból szintén említést érdemel, hiszen nagymértékben befolyásolja az érintettek önértékelését, megküzdési képességét és a párkapcsolati dinamikát. Egyéb szervspecifikus panaszok is érinthetik az endometriózissal élő nőket: derékV fájás, krónikus fáradtságérzet, haspuffadás, görcsös székelés, fájdalmas bélmozgások, gyakori hasmenés, vizelési panaszok, vesekőszerű kólika, bélelzáródás, tuberkulózisra is gyanús vérköpet, vérköhögés. Nagyon gyakori még az úgynevezett „endobelly”, amely egy hirtelen bekövetkező, erőteljes felfúvódás hasi diszkomfortérzettel. Ha az endometriózis elhelyezkedése extragenitális, tehát nem a nemi szerveket érinti, akkor a panaszok az érintett szervre jellegzetesek. Mindaddig, amíg az endometriózis nem keV rül igazolásra, ez komoly diagnosztikai gondot jelenthet (Overton et al., 2007). A diagnózis sokszor évekig tart: átlagosan 6–8 évig, és átlagosan 8 orvos felkeresése után derül fény a diagnózisra. A szerteágazó tünetek felgöngyölítése sok esetben hosszú betegkarrier pályájára állíthatja a betegeket, amíg valakinek eszébe jut, hogy a menstruáV ciós ciklussal mutatnak összefüggést a panaszok. Mire diagnózishoz jutnak a betegek, sokszor már kimerültek, csalódottak, és mivel sok helyről számtalan teljesen negatív lelettel rendelkeznek, végül maguk is elhiszik, hogy „csak a fejünkben van a baj” (Árvai, 2012). Ennél a pontnál érdemes kitérnünk az endometriózis pszichés következményeire. 2. AZ ENDOMETRIÓZIS PSZICHOLÓGIAI IMPLIKÁCIÓI Az endometriózis a fizikális tüneteken túl érzelmi, pszichológiai, szociális, és anyagi problémákat is felvet. Nagymértékben kihat a nő életminőségére és negatívan befolyáV Az endometriózis pszichológiai támogatása 249 solja azt. A fájdalmakkal, hirtelen jelentkező erőteljes hüvelyi vérzéssel együtt járó beV tegség nagymértékben megnehezíti a betegek helytállását mind a munkahelyen, mind a magánéletben. Ennek következtében munkahelyi, anyagi problémákkal kell szembeV nézni, amit tetéznek az orvosi ellátás és az egyéb kezelések magas költségei is. A beteg párjára vagy családjára is nagy nyomás nehezedik, egyszerre kell előteremteni a megV növekedett kiadásokat és a sokszor kieső bevételeket fedező anyagi javakat. A feszültV séget tovább fokozzák a termékenység és a szexuális élet zavarai, valamint a beteg érV deklődési fókuszának esetleges beszűkülése, rossz hangulata, ami akár depresszióig is fajulhat. A következőkben egyVegy kutatást kiemelve bemutatom, mely életterületeken milyen következményekkel jár(hat) az endometriózis. 2.1. ÉLETMINÔSÉG Hazánkban 2013Vban jelent meg az első tanulmány, amely az endometriózis életminőV ségre gyakorolt hatását vizsgálta (Bokor et al., 2013). A szerzők az endometriózis diagV nosztikus késedelmi idejének meghatározását, a sebészi, illetve kombinált műtéti kezelés hatékonyságának vizsgálatát, valamint a betegek életminőségének felmérését tűzték ki célul. A beválogatási kritériumoknak megfelelő 240, endometriózisban szenvedő nő közül 84 vett részt a retrospektív és prospektív kérdőíves felmérésben. A tünetek kezV detétől a diagnózisig átlagosan 3,9 év telt el. A tünetek fellépésekor a betegek 89%Va, a kezelést követő prospektíven vizsgált hónapokban 28%Va panaszkodott fájdalomról. A munkahelyi teljesítmény csökkenéséről a betegek 47%Va, míg a személyes kapcsolatok kedvezőtlen alakulásáról a vizsgálatban részt vevők 40%Va számolt be. Az életminőségre standardizált életévveszteség egy év alatt 0,147 volt. Összességében tehát hazánkban is elmondható, hogy a betegségre hosszú diagnosztikus késés jellemző. Az endometriózis jelentősen rontja az életminőséget, de adekvát kezeléssel a panaszok csökkenthetők. Centini és munkatársai (2013) szintén az endometriózis életminőségre gyakorolt hatásával foglalkoztak. 162 nőt két csoportba soroltak, elkülönítve az endometriózisban szenvedőket (84 főt) azoktól, akik más okból tapasztaltak krónikus kismedencei fájdalV mat (78 fő). A dysmennorrheát, a nem menstruációhoz kapcsolódó fájdalmat, a dyspaV reuniát és a diffúz kismedencei fájdalmak mértékét vizsgálták vizuális arcskálák alkalV mazásával, illetve a vizsgálati személyek az életminőségükkel való elégedettségük mértéV kéről is beszámoltak. Az eredmények azt mutatták, hogy a fájdalom mindkét csoport életminőségét negatívan befolyásolta, de a befolyás mértéke nagyobb volt az endometrV iózisban szenvedő nők esetében minden vizsgált életterületen. Az endometriózis tehát jobban hat az életminőségre, mint a kismedencei fájdalmak egyéb formái. Fontos volna olyan intervenciós lehetőségek kifejlesztése és rutin ellátásba való integrálása, amelyek az érintettek életminőségét javítják (Centini et al., 2013). Árvai Nóra250 2.2. MUNKAKÉPESSÉG Hansen és munkatársai (2013) az endometriózissal élő nők munkaképességét vizsgálta. 610 beteget és 751 egészséges kontrollszemélyt hasonlítottak össze Az Endometriosis Health Profile 30 kérdőív (Jones et al., 2001) és a Work Ability Index kérdőívek (Ilmarinen, 2007) alapján. Az endometriózis diagnózis több betegszabadsággal, a tüneV tek miatti fennakadásokkal munka közben, alacsonyabb munkaképességgel és számos egyéb implikációval járt együtt. A magas fájdalomértékek negatívan korreláltak a munkaV képességgel. A regresszióanalízis kimutatta, hogy a krónikus fáradtság, az állandó fájdalV mak, a magasabb napi fájdalomszint, a gyakori betegszabadság és a depresszió érzése együttjárt a gyengébb munkaképességgel. A tünetektől a diagnózisig eltelt idő hossza is befolyásolta a munkaképességet: minél tovább volt diagnosztizálatlan a beteg, annál rosszabb volt a munkaképessége. Hansen és munkatársai felhívják a figyelmet arra, hogy az endometriózis nagy társadalmi és gazdasági megterhelést jelent (Hansen et al., 2013). 2.3. PÁRKAPCSOLAT, SZEXUALITÁS Fernandez és munkatársai (2006) kutatása abból a célból jött létre, hogy az endometV riózisban szenvedő nők partnereinek tapasztalatait vizsgálja. 16 férfi partner töltött ki kérdőíveket az endometriózis hatásaival kapcsolatban, 3 közülük pedig félig strukturált interjún is részt vett. A kombinált adatok tematikus elemzése során arra az eredményre jutottak a kutatók, hogy sok közös élményük van a vizsgálati személyeknek az endoV metriózis kapcsán. A férfiak ugyanúgy megélik az olyan erős érzelmeket, mint a tehetetV lenség, rossz hangulat, szorongás, csalódottság, mint párjaik. Néhányan azonban beszáV moltak a párkapcsolat erősödéséről és elfogadásról is (Fernandez et al., 2006). Fritzer és munkatársai (2013) vizsgálatukban arra vállalkoztak, hogy megbecsüljék a szexuális diszfunkciók, a szexuális distressz és a párkapcsolati zavarok megjelenésének valószínűségét endometriózis betegek esetében. 125 vizsgált nőből 97Vnél fordult elő szexuális distressz, 40Vnél szexuális diszfunkció. Ez utóbbi szignifikánsan korrelált az aktus alatti és utáni fájdalom mértékével, és alacsonyabb havonkénti együttlét számmal és erősebb bűntudattal járt együtt a partner iránt, illetve az érintett nők kevésbé érezték nőiesnek magukat. 125Vből 85 nő egyetértett abban, hogy az együttlét során elsődleges motivációjuk a teherbeesés volt, 46%Vuk pedig elsődleges motivációk között említette a partner elégedettségét. Eredményeik igazolják, hogy az endometriózis gyakran okoz dyspareuniát, amely súlyos következményekkel jár a szexuális funkciókra, a párkapcsoV latra és a pszichés jóllétre egyaránt (Fritzer et al., 2013). Ferrero és munkatársai (2005) 309 infertilitás és kismedencei fájdalom miatt lapaV roszkópos beavatkozáson átesett nőt vizsgáltak, akiket 3 különböző DDVs (deep dyspaV reunia) csoportba soroltak. Mélyen infiltráló endometriózis és endometriózis a méhV szalagokon, endometriózis a méhszalagok érintettsége nélkül és kontroll csoport volt a három összehasonlított csoport. Minden csoport a szexuális funkciók kérdőívet tölV Az endometriózis pszichológiai támogatása 251 tötte ki a laparoszkópus beavatkozás után. A közösülés közbeni fájdalom szignifikánsan nagyobb számban volt jelen endometriózisban szenvedő nőknél, akár már az első szexuV ális aktustól kezdődően. A mélyen inflitráló endometriózisú nők fájdalmai magasabbV nak bizonyultak a másik két csoporténál, kevesebb együttlétre került sor egy hét alatt, és az orgazmusuk kevésbé bizonyult kielégítőnek. A szexuális együttlét után kevésbé voltak elégedettek és relaxáltak, mint a másik két csoport tagjai. A mélyen infiltráló enV dometriózis csoport szexuális diszfunkciója bizonyult a legnagyobb mértékűnek. Az enV dometriózissal küzdő nők akár egész életükben közösüléssel összefüggő fájdalomtól szenvedhetnek, és ez kihatással lehet az intim kapcsolataikra is (Ferrero et al., 2005). Pluchino és munkatársai (2016) szerint az életminőség javításához jelentős mértékben hozzájárul, ha a közösüléssel járó fájdalom csökkenhet. A szexualitás jelensége összetett, a szexuális funkciókat és a szexuális kapcsolat minőségét társadalmi, pszichológiai, bioV lógiai, hormonális tényezők, az endometriózis tünetegyüttese egyaránt befolyásolják. Az endometriózis többségében negatívan befolyásolja a női szexualitást, a betegség sok esetben a kapcsolat minőségére is negatív befolyással lehet. Az előrehaladott stádiumú betegségben a krónikus kismedencei fájdalom, a fizikai és mentális társbetegségek befoV lyásolják a szexuális funkciót, valamint a személyiségjegyeket és a nők elvárásait (Pluchino et al., 2016). 2.4. ÁLTALÁNOS HANGULAT , DEPRESSZIÓ, JÖVÔKÉP Egy 2004Ves vizsgálatban Denny arra jutott, hogy a megkérdezett endometriózissal élő betegek felemás érzésekkel gondoltak a jövőjükre. Ez az ellentmondásosság szerinte annak tulajdonítható, hogy mennyire voltak hatásosak az eddigi kezelések. Azok a beV tegek, akiknek panaszain sikeresen enyhített a műtéti beavatkozás, pozitívabban, reV ménytelibben álltak a saját jövőjükhöz. Azonban még a hatékony kezelések ellenére is sokan aggódnak amiatt, hogy a korábbi tüneteik visszatérhetnek, és bizonytalanok volV tak abban, hogy képesek lennénekVe újból szembenézni és megküzdeni velük. A legneV gatívabb jövőképpel azok rendelkeztek, akiknek súlyos fájdalmain nem segített a hoszV szas, akár több évig tartó kezelés sem (Denny, 2004). Laganá és munkatársai (2015) szerint az endometriózisos betegeknél gyakrabban forV dul elő szomatizáció, depresszió, szorongás és fájdalomérzékenység, mint más olyan beV tegeknél, akik szintén átestek laparoszkópiás műtéten. A mentális egészség problémáival és az érzelmi distresszel nem maga az endometriózis hozható összefüggésbe, hanem a krónikus, hosszan tartó fájdalom jelenléte. Mindemellett az okság irányát nehéz meghaV tározni. Bokor és munkatársai (2013) a fentebb már említett vizsgálatukban is azt az eredményt kapták, miszerint az endometriózissal élő betegeknél gyakran fellépő depV resszió a krónikus fájdalommal hozható összefüggésbe, de az okVokozati viszonyt nekik sem sikerült egyértelműen feltárni. Eredményeik szerint azonban a betegek életminőV sége jelentősen javult a kezelés hatására, annak ellenére, hogy a fájdalom sok esetben Árvai Nóra252 nem szűnt meg. Ennek ismeretében fontos lehet megvizsgálni, hogy a jelenség hátteréV ben állhatVe a krónikus fájdalom elfogadása. Az endometriózissal élő nők általános hangulata, szorongásuk mértéke és a jövőbe vetett hitük függ attól, hogyan viszonyulnak a betegséghez, milyen betegségreprezentáV ciókkal bírnak, és milyen megküzdési mechanizmusokra támaszkodhatnak. Az érintett nőkkel való segítő munka során éppen ezért elengedhetetlen a megküzdési stílus azonoV sítása és a személyes erősségek feltárása (Árvai, 2016). Egy 2016Vos vizsgálatban kutatók egy csoportja interjúk tematikus elemzésével kiV lencféle megküzdési módot különített el endometriózissal élő nők körében. Öt probléV maközpontú (fizikai aktivitás csökkentése, tájékozódás a betegségről, tevékenységek menstruációs ciklushoz igazítása / tervezés, önVmenedzsment, társas támogatás keresése) és négy érzelemfókuszú stratégiát (betegség elfogadása, pozitív attitűd kialakítása, önV biztatás, spiritualitás) határoztak meg. A megküzdési képesség számos tényező összeV hangolt szerepén múlik, így több releváns változó – mint például a fájdalomhoz való viszony, a pszichés jóllét, az egészségVkontrollhely, az egészségszorongás mértéke, az oktulajdonítás – szintén befolyásolja (Roomaney & Kagee, 2016). A betegek akkor sem lélegezhetnek fel teljesen, amikor túl vannak egy sikeres műtéV ten, hiszen az endometriózis gyakran két éven belül kiújul. Sokan időzített bombaként tekintenek a betegségre, amely bármelyik pillanatban újra felütheti a fejét, vagy akár el is fajulhat rosszindulatú irányba (Árvai, 2016). Bizonyos kutatások megerősítik, hogy az endometriózis a rák előszobája lehet, más kutatások ezt cáfolják (Munksgaard et al., 2011; Wiegand et al., 2010). Ez a bizonytalanság is hozzájárul ahhoz, hogy az érintetV tek egészségük, termékenységük, jövőjük miatt aggódnak. Egy 2009Ves vizsgálatban 104 kismedencei endometriózissal diagnosztizált nővel tölV tették ki a Beck Depresszió Kérdőívet (BDI) (Beck et al., 1961), és a Hamilton DepV resszió skálát (HAMVD) (Hamilton, 1960) a depressziós tünetek megítélésére, a (STAI) Spielberger Állapotszorongás Kérdőívet (Spielberger et al., 1970) és a Hamilton SzoV rongás Kérdőívet (HAMVA) (Hamilton, 1959) a szorongás szintjének megítélésére, és a WHO rövidített életminőség skáláját az élettel való elégedettség mértékének megítéV lésére (WHOQOLVBREF) (WHO, 1995). A pácienesek 86,5%Va szenvedett depresszív tünetektől, 22%Vuk enyhe, 23%Vuk közepes, 33%Vuk erős tünetektől. A páciensek 87,5%Va szenvedett szorongástól, 24%Vuk minor, 64%Vuk major tünetektől. Az életmiV nőségük szignifikánsan az átlag alattinak minősült. Pozitív korrelációt találtak az aktuV ális fájdalomszint és a szorongás mértéke között. A kezelés hossza fordítottan volt aránV yos az életminőség értékével. Nem volt korreláció az endometriózis stádiuma és a psziV chiátriai tünetek megjelenése között. Az endometriózis reális megközelítésében tehát szerepet kell játsszon az emocionális profil és a páciens életminőségének felmérése (Sepulcri et al., 2009). Különösen fontos ez amiatt, mert a depresszió igen gyakran forV dul elő endometriózissal élők körében, különösen azokban az esetekben, amelyekben alhasi fájdalom is megjelenik (Lorencatto et al., 2006). Az endometriózis pszichológiai támogatása 253 Létezik azonban egy másik elképzelés is, amely fordítottan tekint az endometriózis és a depresszió összefüggésére. Nem abból indul ki, hogy a betegség nehézségei lehangoltV sághoz vezetnek, hanem egy olyan pszichológiai profil meglétét feltételezi, amely endoV metriózisra hajlamosít. Az a feltételezés, hogy van egy adott pszichológiai karakter, ami a nőket sérülékennyé teszi az endometriózissal szemben, még vitatott, és sajnos nem hozV záértő közegben hozzájárulhat az endometriózissal élők tüneteinek bagatellizálásához. 2.5. FÁJDALOM Ahogy korábban említettem az endometriózis nagyon gyakran jár együtt erős fájdalV makkal, azonban nem minden esetben, és a fájdalom mértéke nem függ össze a betegV ség kiterjedtségével. Ez is azt sugallja, hogy léteznek bizonyos pszichológiai faktorok, amelyek hozzájárulnak ehhez a jelenséghez (Árvai, 2016). Eriksen és munkatársai (2008) szignifikáns pozitív korrelációt találtak a depresszió és a megküzdés, valamint a fájdalom mértéke és a szubjektív pszichoszociális gyengülés között. A megküzdés bizonyult a legfontosabbnak az endometriózis pszichológiai köV vetkezményei között. Ez befolyásolhatja az endometriózis későbbi kezelését. A krónikus kismedencei fájdalom endometriózistól függetlenül is gyakori jelenség, és a fizikai vizsgálatok gyakran kudarcot vallanak az okok feltárásában. Egy kutatás soV rán összehasonlították azokat, akiknek diagnosztizált betegsége volt, azokkal a nőkkel, akiknek a fájdalmai mögött nem találtak organikus okot. A két csoportot a fájdalom mértéke, a hangulat minősége, a személyiségkarakter és a szociális kapcsolatok szemV pontjából vetették össze. Az eredmények alapján az endometriózissal élő nők magasabb szocioökonómiai státusszal bírtak. Nem találtak különbséget személyiség profilban és hangulati minőségben, de az endometriózissal küzdők nagyobb mértékű fájdalomról és szociális képességromlásról számoltak be (Peveler et al., 1996). A kutatások szerint az endometriózissal járó krónikus fájdalom hasonló más, idiopáV tiás fájdalommal járó betegségekhez. Megállapították, hogy olyan pszichológiai váltoV zók, mint a katasztrofizálás, fontos szerepet játszanak a betegség súlyosságának megítéV lésében (Martin et al., 2011). 2.6. MEDDÔSÉG Ez a téma kiemelt fontosságú az endometriózisban érintettek támogatásában. Mivel köV tetünkben egy teljes fejezet szól a termékenységi nehezítettségről, ezért én itt csak egyV két gondolatot említek meg, s inkább az esetelemzésben mutatom be a téma jelentőséV gét. A diagnosztizált meddőség egy visszavonhatatlan, megbélyegző címke a betegen, amely erősen befolyásolja a női önértékelését. Tudvalevő, hogy sok esetben téves a végérvényes meddőség diagnózisa, a pszicholóV gusnak mégis érdemes kétszer meggondolnia, mielőtt hiú ábrándokba kergetné pácienV sét, vagy elvenné annak bizalmát az orvosában. A pszichológus sokat segíthet a meddőV Árvai Nóra254 ség tényének feldolgozásában, elfogadásában, és később, ha erre igény van, az anyává válás lehetséges egyéb útjainak ismertetésében és kísérésében is szerepe lehet. További kiemelendő szempont a nehezített fogamzás miatt a nőiség, a női önbizalom, a saját testbe vetett bizalom és a párkapcsolat esetleges megkérdőjelezése, amely problémák teV kintetében is fontos szerepe lehet a szakpszichológusnak. A meddőség tényének feldolV gozása után a pár szexuális életének célja sokszor megváltozik, a mindenáron vágyott gyermekáldás bekövetkezése helyett újra elkezdhetik egymás felfedezését és az intimitás pusztán önmagáért való élvezését. 3. ESETBEMUTATÁS Az alább bemutatott esetet etikai okokból 3 hasonló eset összegyúrásából alkottam meg. Mária története jól példázza az egészségpszichológiai és az egészségszociológia jeV lentőségét a gyakorlati segítő munka során. 3.1. A KÉRÉS FORRÁSA Mária harmincnyolc éves, visszafogott megjelenésű nő, aki az első találkozásunkkor kiV csit zavarban van, de hamar oldódik. Az első interjún megoldandó problémaként azt nevezi meg, hogy nőként értéktelennek érzi magát, gyakran szorong, és a párkapcsolatát is megviseli a termékenységi nehezítettséggel járó feszültség. Bár saját maga foglalt időV pontot az online bejelentető rendszeren keresztül, mind származási családja, mind párja örömmel üdvözölte a döntését. 3.2. A KLIENSSEL VALÓ TALÁLKOZÁSOK ÉS A PROBLÉMA, AHOGY A KLIENS MEGJELENÍTI A klienssel való találkozások során természetesen formálódik, alakul a megismert törtéV nete s változnak a céljai is. Mária férjezett. Szorongásról, depressziós tünetekről számol be, melynek okát abban látja, hogy betegsége miatt mindkét oldalon roncsolódtak a peteV vezetői, az egyik eltávolításra került, a másik átjárhatatlan, így kénytelen asszisztált reproV dukciós eljáráshoz folyamodni a gyermekáldásért. Ezt nehezen dolgozza fel, látszottak is rajta a szorongás jelei, tördelte a kezét, harapta a szája szélét, egyszer el is sírta magát. A betegségre – harmadik stádiumú endometriózis – laparoszkópos műtét során deV rült fény, amelyet azért végeztek el, mert már két éve szeretett volna teherbe esni, de eredménytelenül próbálkoztak. Orvosai elmondták, hogy természetes úton megfoganni nincs esélye. Nagyon megijedt a friss diagnózistól, szeretett volna együtt felkészülni a lombikprogramra, amitől kezdetben nagyon ódzkodott. Elmondta, hogy számára naV gyon nehéz elfogadni, hogy nem eshet spontán teherbe. Félt a lombikprogram mellékV hatásaitól, nagyon sok rosszat hallott és olvasott, az endometriózis kiújulásától egészen a mell későbbi rákos megbetegedéséig. A meddőség komoly negatív hatással bír a női önértékelésre, így az endometriózisban érintett nők gyakran folyamatos fenyegetettségV Az endometriózis pszichológiai támogatása 255 ként, egyfajta időzített bombaként tekintenek a betegségre, ami életük bármely pontján ismét felbukkanhat. Mária esetében mindezek a nehézségek jelentkeztek. Ezen kívül atV tól is félt, hogy a lombik programmal kapcsolatos hercehurca elveszi a gyermekvárás romantikáját és megtépázza a párkapcsolatát. Úgy érezte, lombikkal teherbe esni kínos, mert azt jelenti, hogy nőként ő nem volt képes megfelelően funkcionálni. Mária esetében is fontos volt felmérni a betegséggel kapcsolatos előzetes tudás mérV tékét, szükséges volt a téves vagy túlzó információk gyengéd korrigálása, a betegeduV káció, valamint meg kellett tanítani arra, hogyan használja az interneten elérhető fóruV mokat, csoportokat olyan módon, hogy profitáljon belőle, ne csak „még jobban lehúzza a sok szomorú történet.” Azt olvasta, hogy a lombik eljárással kapcsolatban a katolikus egyháznak elítélő a véleménye, és ezért nem tudta, hogyan mondja el a szüleinek a problémát, mert ők hithű katolikusok. A helyzetet megnehezítette, hogy nem sokkal az első beszélgetésünk után jelentek meg a hírekben nagy indulatokat szító interjúrészV letek egy nagy tekintélyű egyházi személytől, aki nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a lombikprogram bűn, amelyet ki kellene iktatni a gyakorlatból. Ezek a cikkek nagyon megviselték Máriát, miközben erről beszélt, remegett a hangja, többször sírás kerülgetV te. Nőként „selejtesnek” titulálta magát, bűntudattal küzdött, attól tartott, hogy az ő hibájából nem lesz gyermekük, és nem tudja elképzelni, mi más értelmet lehet találni az életben, ha valaki nem nevel gyermeket. Ráadásul magára hagyva érezte magát az egészségügyi ellátórendszer részéről is. Elmesélte, hogy soha nem volt lehetősége feltenV ni a kérdéseit az orvosoknak, futószalagon kezelték, tízezreket fizetett öt percekért, ameV lyeket a rendelőkben töltött, olyan orvosokkal, akik elmondása szerint csak a borítékot látták benne, nem a biztatásra, megnyugtatásra váró fiatal nőt, leendő anyát. Férjének nem merte elmondani aggályait, mert félt attól, hogy akkor Péter is összeomlana, és azt ő már nem tudná elviselni, ha a betegsége és annak következményei miatt még férjét is szenvedni látná. Mária gondolkodásmódjára jellemző volt a katasztrofizálás. Mindenki biztatta, hogy akár az első lombik is sikerülhet, mert a méhe egészséges, hormonháztartása nála tíz évvel fiatalabb nőkét is meghazudtolóan jól működik, számára a lombik szükségessége máris azt jelentette, hogy valószínűleg neki soha nem lesz gyermeke, nőként értéktelen, a gondV jaival egyedül van és a férje is bármikor elhagyhatja, ha erre a „selejtességre” rájön. Kezdeti beszélgetéseinknek fontos eleme volt egyfajta edukáció, amelyben valós, hiV teles információkkal láttam el a lombikprogram mibenlétéről, menetéről és a lehetséges mellékhatások valós adatairól, mert interneten eddigi beállítódásának megfelelően túlV nyomó többségben negatív kimenetelű történetekkel találkozott. Az információkat úgy adtam át neki, hogy leültem, hátradőltem, őt is hellyel kínáltam és kértem, hogy tegye fel azokat a kérdéseket, amelyek foglalkoztatják, amelyeket nem volt lehetősége feltenni korábban. Ezáltal biztosítottam arról, van időnk egymással beszélgetni. Később elV mondta, úgy érezte, hogy most innen addig nem kell felállnunk, amíg benne megválaV szolatlan kérdések vannak a lombikkal kapcsolatosan, és ez nagyon jól esett neki, ezáltal Árvai Nóra256 felül tudtuk írni az eddigi rossz tapasztalatait a kapkodós, sietős egészségügyi személyV zettel kapcsolatban. Azon kívül, hogy részletesen átbeszéltük, pontosan hogyan zajlik egy lombik progV ram, és ezáltal a Mária fejében meglévő, túlzó, a folyamatot misztifikáló elképzeléseket átalakítottuk, arról is beszélgettünk, hogy a lombik nem csodaszer, és nem gyerekgyár. Mária elmondása szerint neki fontos volt az a mondat, hogy ha egy sperimum nem akar „benne maradni” a petesejtben, akkor nem fog, még lombikban sem, tehát a lombik nem „megerőszakolása” a természetnek, csak egy kis segítség azoknak a sejteknek, akik szeretV nének találkozni, de a fizikai körülmények nem megfelelő volta miatt nem tudnak. A stimuláció, leszívás, megtermékenyítés, beültetés hideg szavait a sejtek randevújának keV reszteltük el, ami segített abban, hogy Mária megtalálhassa a hiányolt „romantikát” folyaV matban. Magát az lombik programot így sikerült átkereteznünk erőszakos, agresszív eljárásból segítő, jótékony folyamattá, amely hozzásegíti Máriát az anyává váláshoz. 3.3. KAPCSOLÓDÁS A KLIENSSEL Máriának szerencsére nem okozott nehézséget, hogy olyan valakivel beszélget a gondoV latairól, aki önmaga nem vallásos. Ez egy nagyon érzékeny téma, amely fokozott körülV tekintést igényel a segítő szakember részéről. A pszichológus és a kliens bizalmi kapcsoV latát, a rapportot építi, ha őszintén lehet beszélni erről a segítő kapcsolatban. Máriának megnyugtató volt az, hogy néhány mondatot váltottunk erről. A segítő szakember egyéV ni döntése, hogy mennyi és milyen jellegű információt oszt meg magáról a klienssel, s ez néha intuitív folyamat. Mária esetében ez a néhány mondat megerősítette a bizalV mát és külön megköszönte az őszinteségemet. Azt mondta, ez olyan volt, mintha ledőlt volna köztünk egy láthatatlan fal. Fontos volt még számára az is, hogy hajlandó voltam „tenni egy lépést” felé, és megerősítette, hogy elképzeltem, hogy ha van Isten, akkor szerintem nagyon örül annak, hogy létezik ez a megtermékenyítési módszer, hiszen száV mára az élet a legnagyobb érték, és mivel a folyamat végén a gyermek születése történik meg, az ő áldása is kíséri ezt a folyamatot. Igyekeztem végig nagyon óvatosan kezelni ezt a vallási kérdést, a kilenc konzultáció közül csak ezen az egy alkalmon merült fel. 3.4. ALKALMAZOTT TECHNIKÁK, TESZTEK, EGYÉB VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEINEK ÖSSZEGZÉSE 3.4.1. Megküzdési készség, erôforrások feltérképezése A Testkép„szobor teszt volt az egyik első teszt, amit elvégeztünk Máriával. Ezt a tesztet Fehér Pálma validálta magyarra, és használta szomatikus betegeknél (Fehér, 2013). Az agyagból egy törékeny, vékony, fekvő emberi alakot formázott meg. Elnagyoltan, gyorV san, szinte kapkodva dolgozott, nagyon hamar készen lett. A fekvő alakba körmével vájt három vonalat az arcra a két szemnek és a szájnak, és három apró lyukat ütött a hason, így szemléltetve az endometriózis műtét nyomait. A fekvő alak hasa domború volt, úgy nézett ki, mint aki várandós, de Mária, amikor megpróbálta felállítani az alakot Az endometriózis pszichológiai támogatása 257 – ugyanis fekve csak formázni akarta, eredetileg álló alaknak szánta –, akkor szinte mérV gesen hangsúlyozta, hogy nem terhes, csak puffadt a hasa az endometriózistól. A szobor nyeklettVnyaklott, nem tudta felállítani, de még elengedni sem, mert mindig leszakadt egyVegy része, ha megpróbálta. Egy darabig próbálgatta, majd olyan dühös lett, hogy kidobta a kukába, mondván, hogy ennyit ér az egész figura. „Pont, mint én…” Máriában eleinte rengeteg volt a harag saját magát, a testét illetően is, úgy érezte, kuV darcot vallott, a teste pedig cserbenhagyta őt. Haragot érzett az orvosok iránt is, akik nem vették időben észre, hogy a meddősége hátterében endometriózis állhat. Az egészV ségügyi személyzetet illető csalódottságát és bizalmatlanságát csak fokozta, hogy úgy érezte, nem törődtek vele, sok kérdését hagyták megválaszolatlanul. Átbeszéltük, hogy az ideális orvosnak, akiben meg tudna bízni, milyen tulajdonsáV gokkal kell rendelkeznie, milyen szempontok fontosak a számára, és melyek azok a kívánságok, amelyekben hajlandó kompromisszumokat kötni. A diagnózist közlő orvos ezek alapján nem felelt meg Mária elvárásainak, de fontos momentum volt annak a felV fedezése, hogy nem kell kiszolgáltatottnak maradnia, az intézményV és az orvosválasztás kontrollja az ő kezében van. A kapkodásnak, rohanásnak nincs értelme, semmi nem történik, ha egy hónappal később kezdik a programot, amikor már megtalálták a megV felelő helyszínt és segítő személyzetet. Ennek a közeljövőben megvalósuló helyzetnek a leírásában direkt szuggesztiókat haszV náltam, például nem „ha”, hanem „amikor” megtalálta a megfelelő orvost stb. (Varga, 2011). Tisztában voltam vele, hogy a „megfelelő orvos, megfelelő intézmény megtaláV lása” potenciálisan a kezdete lehet egy időhúzó, orvostólVorvosig szaladgáló, sehol sem elköteleződő karriernek, de Mária esetében erről szó sem volt: utánaolvasott, utánakérV dezett, célirányosan ment a választott orvoshoz, és tényleg nagyon jól sikerült vele az első konzultáció. Az, hogy megtalálta azt a segítőt, akiben megbízik, tovább segítette a helyzet elfogadását. Gyakran visszaVvisszatértünk ahhoz a beszélgetésünk során, hogy verbalizáltuk a célV jait, azt, hogy az ő legnagyobb vágya egy kisbaba, és hogy a cél elérésének az eszköze a lom„ bik. Megfogalmaztuk, kimondtuk, mi az eljárás célja, és az miért jó az ő szempontjából. A célállítás mellett alkalmaztuk a pozitív vizualizáció módszerét is, kértem, hogy képzelV je el magát várandósan, majd egy kisbaba boldog édesanyjaként is. Megkérdeztem, miV lyen érzés képzeletben a karjában tartani a kisbabáját, és erre az arca ellágyult a meghaV tottságtól. Ekkor elmondtam, hogy a tapasztalatok szerint amikor majd a karjában tartV ja ezt a puha, illatos, édesen szuszogó kisbabát, az ő kisbabájukat, eszébe sem fog jutni, hogy lombikban vagy spontán fogantVe, mivel akkor annak már nem lesz jelentősége. Mária elalvási nehézségére és szorongásos panaszaira a legegyszerűbb módszerek is elegendő megoldásnak bizonyultak: kialakított egy esti rutint, amelynek része volt az érzéseinek és gondolatainak naplózása, a kedvenc stresszcsökkentő gyógyteájának elkorV tyolgatása és a régebbről ismert autogén tréning emlékeinek felfrissítése, annak újbóli alkalmazására való bátorítás. Emellett beemeltünk az önmegnyugtató repertoárjába néV Árvai Nóra258 1. ábra: Mária PRISMVD rajztesztje hány egyszerű légzőV és relaxációs gyakorlatot is. (hasi légzés, teljes jógalégzés, progreszV szív izomrelaxáció, tudatos séta). Máriával mindösszesen kilenc alkalommal találkoztunk. Ez a kilenc alkalom elegenV dőnek bizonyult ahhoz, hogy sokkal nyugodtabban, optimistábban, kiegyensúlyozotV tabban, izgatott várakozással álljon a lombikprogram előtt, olyan segítő személyekkel körülvéve, akikben megbízik. Az eljárást nem tartja már ördögtől valónak, hanem egy olyan lehetőségnek, amely segíteni fogja őt az anyává válásban. Az endometriózissal, termékenységi zavarokkal érintett páciensek esetében gyakran előfordul, hogy rendszerszemléletre van szükség, amelyben a család, a pár bevonására is szükség lehet. A kilencből egy beszélgetésre a férjet, Pétert is behívtam, hogy felmérjem a társas támasz mértékét és a párkapcsolati dinamikát. Örömmel vette a kérésemet, mert neki is volt néhány lombikot illető kérdése, féltette a feleségét az eljárástól. MegV nyugodott, amikor megkapta a szükséges, addig hiányzó információkat, az edukáció„ nak, információ átadásnak tehát itt is nagy szerepe volt. Szemtanúja lehettem, hogy Mária a férjével mer és képes is beszélni a lombikkal kapcsolatos érzéseiről, és ebben jó partnerre talál Péterben. Ekkor megerősítettem őket, hogy milyen jó csapatot alkotnak. A kliens PRISMVD rajztesztjét az 1. ábra mutatja. A PRISMVD rajzteszt előnye, hogy gyorsan és egyszerűen alkalmazható a kliensek betegségreprezentációjának és megküzV dést segítő tényezőinek a feltérképezésében. Az aktuális élethelyzet vizuális ábrázolása aktivitást vár el a klienstől, elősegíti a beszélgetést a segítő személyzettel, és segíti az akV Az endometriózis pszichológiai támogatása 259 tuális helyzetre való könnyebb rátekintést, az önreflexiót. A tesztfelvétel többször isméV telhető, hogy nyomon követhessük a változásokat, a fejlődést (Havancsák et al., 2013). A rajzon úgynevezett énpajzs konstelláció látható: a személy számára fontos dolgok körbeveszik az ént. Az énpajzsnak legtöbbször az a funkciója, hogy „megvédje” az ént a betegségtől, de itt ez a funkció nem érvényesülhet, hiszen Mária a betegséget, az enV dometriózist méh és petefészek alakban önmagán belül, „énrész”Vként ábrázolja. Fontos kiemelni, hogy az ént több, egymást metsző, a többinél vastagabb körvonallal határolja el a környezetétől Mária, mintegy extra védelmet, extra elhatárolódást jelölve a környeV zetétől. Az „énpajzs” részeiként szorosan egymás mellett ábrázolva a férj, két barátnő, Mária édesanyja és édesapja, valamint két kutyája láthatók. Mindez kis méretben a lap jobb alsó sarkában koncentrálódik, a lap szinte teljesen üres, a sarkokban található még a munka, az orvosok és a sport. Az orvosok és a munka között félúton egy téglalapban helyezte el a lombikot, ilyen módon is kifejezve, hogy a lombik valahogy más, ahogy ő mondta „nem illik a képbe.” Miután beszéltünk a rajzról, Mária saját maga kezdeményezte, hogy szeretné „újrarajV zolni”, megmutatni, milyen lenne számára az ideális elrendezés, ami a vágyott állapotot jeleníti meg. Ebben második rajzban az én is csak egy körvonallal határolt kör, a betegV ség távolabb helyezkedik el kör formájában, az ént nem érinti senki, semmi. A releváns emberek nagyobb, szellősebb helyet kaptak, hogy „könnyebben tudjak mozdulni, ha akarok” – magyarázta Mária. A lombik közelebb került, és kör formát kapott, az orvosok kisebb kört kaptak a lombik mellett. A munka és a sport körei változatlanok maradtak. Összességében a kép sokkal szellősebb, kitöltöttebb, harmonikusabb elrendezést mutat. Megkérdeztem, mi kellene ahhoz, hogy így nézzen ki a valóság, Mária pedig saját maga szolgált megoldásokkal: többet, nyíltabban beszélgetni a szüleivel, jobban bízni a párjában, elfogadóbbnak lenni a lombikkal és az orvosokkal kapcsolatban. Pozitív visszajelzést ad„ tam erre az cselekvési tervre, hiszen saját maga fogalmazta meg a közeljövő céljait és leheV tőségeit, emiatt motiváltsága, elkötelezettsége, kontrollérzete érezhetően növekedett. 3.5. AZ ESET LEZÁRÁSA Mária önmagával való viszonya is sokat változott, alakult. Ahogy képes volt egyre inV kább megnyílni párja felé és kapaszkodót találni orvosában, aki partnerként tekintett rá, valamint a mi kapcsolatunkban is, úgy kezdett szép fokozatosan saját magával is megengedőbbé, elfogadóbbá válni. A kilenc alkalom végén maga is megfogalmazta, hogy nem gondolja úgy, hogy ő tehetne a betegségéről, amely a termékenységi nehezíV tettség hátterében áll. Saját testére mint partnerre tekint, aki hozzásegíti majd az anyává váláshoz, aki partner ennek a célnak az elérésében, s az ehhez szükséges orvosi segítséget örömmel tudja fogadni. A kliens a Beck„féle depresszió kérdőíven (Beck et al., 1961) az első interjún magas pontszámot adott a bűntudattal kapcsolatos kérdésekre („Állandóan hibáztatom maV gam”, „Rászolgáltam a büntetésre”). Ezek az érzések oldódtak a munka végére. A pontV Árvai Nóra260 szám az első interjún felvett állapothoz képest (14 pont, közepesen súlyos) sokat javult (6 pont, enyhe alsó határa) a folyamat végére. Lényeges eredmény, hogy a közös munka végére már nem a házasságuk megrontóját látja a gyermekvállalással kapcsolatos nehézségekben, sőt, el tudja képzelni, hogy az akadályok közös leküzdése révén még közelebb kerülnek egymáshoz, és tovább mélyül a kapcsolatuk. Ez a poszttraumás fejlődés lehetőségét mutatja. Mária képes volt túllépni a negatív élményein, és bizalmat szavazott egy őt segítő csaV patnak. Lezáró konzultációnkon így búcsúzott tőlem: „Amennyire féltem a lombiktól, most azon kapom magam, hogy néha már várom is… Nyitott vagyok rá, hogy végre velünk is történhetnek jó dolgok.” 4. KONKLÚZIÓ Az áttekintett kutatási eredmények és az ismertetett esetbemutatás alapján egyértelműen elmondható, hogy az endometriózis kezelése egy olyan integrált megközelítésért kiált, mely elismeri a pszichológiai faktorok szerepét. Ebben a kezelés pszichológiai vonatkozáV sainak kellő ismerete elvárható az egészségügyi szakszemélyzet minden tagjától. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a nők ne érezzék magukat marginalizálva, aggodalmaiV kat pedig elbagatellizálva. Szükségük van arra, hogy az egészségügyi személyzet elismerje aggodalmaik valóságalapját, s ebben mind a megnyugtatásnak, mind az információkkal való ellátásnak nagy szerepe van (Slade et al., 2005). Lachowsky (2012) tanulmányának címében egészen odáig megy, hogy felteszi a kérdést: kinek is kellene tulajdonképpen kezelnie az endometriózisban szenvedő beteget: a nőgyógyásznak, orvosnak vagy pszichoV lógusnak? A fizikai és a pszichés fájdalmak, ha nem is összeadódnak, de mindenképpen erősítik egymást, főleg akkor, ha a múltat egyéb nehéz életesemények is beárnyékolják. Az endometriózissal küzdő nők hosszú évekig azt tapasztalták, hogy neurotikusnak, hisztérikusnak bélyegezték őket, nem kezelték őket „igazi” páciensként, tagadták most már elismert fájdalmaik valóságát és jelentőségét. Az emberi méltóságon esett csorba gyógyulhat, ha az egészségügyi személyzet felismeri és elismeri az állapottal járó nehézV ségeket, multidiszciplináris megközelítésben kezeli a betegeket. E fejezet megírásával és hivatásom gyakorlásának során is egyik fő célom, hogy az eltérő területek szakembeV rei egy csapatként dolgozhassanak a páciensek egészségéért, jelen és jövőbeli jóllétéért. IRODALOM Árvai, N. (2012). Amikor a méhem ellenem fordul – Az endometriózis. Medicina Kiadó. Árvai, N. (2016). Nők a fájdalom árnyékában – Az endometriózis. Medicina Kiadó. Beck, A. T., Ward, C. H., Mendelson, M., Mock, J., Erbaugh, J. (1961). An inventory for measuring depression. Archives of General Psychiatry, 4(6), 561–571. Benagiano, G., Ivo, B. (2011). Who defined endometriosis?. Fertility and Sterility, 95(1), 13–16. Az endometriózis pszichológiai támogatása 261 Bokor, A., Koszorús, E., Brodszky, V., D’Hooghe, T., Rigó, J. (2013). Az endometriózis hatása az életminőségre Magyarországon. Orvosi Hetilap, 154, 1426–1434. Brosens, I., Benagiano, G. (2011). Endometriosis, a modern syndrome. Indian Journal of Medical Research, 133(6), 581–93. Centini, C., Lazzeri, L., Dores, D., Pianigiani, L., Iannone, P., Luisi, S., Petraglia, F., Zupi, E. (2013). Chronic pelvic pain and quality of life in women with and without endometrioV sis. Journal of Endometriosis, 5(1), 1–27. Denny, E. (2004). Women’s experience of endometriosis. Journal of Advanced Nursing, 46(6), 641–648. Eriksen, H.VL. F., Gunnersen, K. F., Sørensen, J.VA., Munk, T., Nielsen, T., Knudsen, U. B. (2008). Psychological aspects of endometriosis: Differences between patients with or without pain on four psychological variables. European Journal of Obstetrics, Gynecology and Reproduc„ tive Biology, 139(1), 100–105. Fehér, P. V. (2013). A testképVszobor teszt módszere. In M. Csabai, J. N. Pintér (szerk.), Pszic„ hológia a gyógyításban. Fenomenológiai, művészetpszichológiai és testkép„központú megközelítések. Oriold és Társai Kft. Fernandez, I., Reid, C., Dziurawiec, S. (2006). Living with endometriosis: The perspective of male partners. Journal of Psychosomatic Research, 61(4), 433–438. Ferrero, S., Esposito, F., Abbamonte, L. H., Anserini, P., Remorgida, V., Ragni, N. (2005). Quality of sex life in women with endometriosis and deep dyspareunia. Fertility and Steri„ lity, 83(3), 573–579. Fritzer, N., Haas, D., Oppelt, P., Renner, St., Hornung, D., Wölfler, M., Ulrich, U., Fischerlehner, G., Sillem, M., Hudelist, G. (2013). More than just bad sex: sexual dysfuncV tion and distress in patients with endometriosis. European Journal of Obstetrics, Gynecology and Reproductive Biology, 169(2), 392–396. Hamilton, M. (1959). The assessment of anxiety states by rating. The British Journal of Medical Psychology, 32(1), 50–55. Hamilton, M. (1960). A rating scale for depression. Journal of neurology, neurosurgery, and psy„ chiatry, 23(1), 56–62. Hansen, S. O., Knudsen, U. B. (2013). Endometriosis, dysmenorrhoea and diet. European Journal of Obstetrics, Gynecology and Reproductive Biology, 169(2), 162–171. Havancsák, R., PóczaVVéger, P., Csabai, M. (2013). A PRISMVD rajzteszt kórházi betegek vizsV gálatában és kezelésében. In M. Csabai, J. N. Pintér (szerk.), Pszichológia a gyógyításban. Fe„ nomenológiai, művészetpszichológiai és testkép„központú megközelítések. Oriold és Társai Kft. Ilmarinen, J. (2007). The Work Ability Index (WAI). Occupational Medicine, 57(2), 160. Jones, G., Kennedy, S., Barnard, A., Wong, J., Jenkinson, C. (2001). Development of an endometriosis qualityVofVlife instrument: The Endometriosis Helath Profile–30. Obstetrics and gynecology, 98(2), 258–264. Lachowsky, M. (2012). Who should treat the endometriosic infertile patient? The ART techniV cian, the surgeon, or the psychiatrist?. Gynecologie, Obstetrique & Fertilite, 40(9), 497–499. Laganá, A. S., Condemi, I., Retto, G., Muscatello, M. R. A., Bruno, A., Zoccali, R. A., Triolo, O., Cedro, C. (2015). Analysis of psychopathological comorbidity behind the common symptoms and signs of endometriosis. European Journal of Obstetrics & Gynecology and Rep„ roductive Biology, 194, 30–33. Lorençatto, C., Petta, C. A., Navarro, M. J., Bahamondes, L., Matos, A. (2006). Depression in women with endometriosis with and without chronic pelvic pain. Acta Obstetricia et Gy„ necologica Scandinavica, 85(1), 88–92. Árvai Nóra262 Martin, C. E., Johnson, E., Wechter, M. E., Leserman, J., Zolnoun, D. A. (2011). Catastrophizing: a predictor of persistent pain among women with endometriosis at 1 year. Human Reproduction, 26(11), 3078–3084. Munksgaard, P. S., Blaakaer, J. (2011). The association between endometriosis and gynecoloV gical cancers and breast cancer: a review of epidemiological data. Gynecologic Oncology, 123 (1), 157–163. Overton, C., Shaw, R. W., McMillan, L., Davis, C. (2007). Atlas of Endometriosos. CRC Press. Peveler, R., Edwards, J., Daddow, J., Thomas, E. (1996). Psychosocial factors and chronic pelvic pain: A comparison of women with endometriosis and with unexplained pain. Journal of Psychosomatic Research, 40(3), 305–315. Pluchino, N., Wenger, J.VM., Petignat, P., Tal, R., Bolmont, M., Taylor, H. S., BianchiV Demicheli, F. (2016). Sexual function in endometriosis patients and their partners: effect of the disease and consequences of treatment. Human Reproduction Update, 22(6), 762–774. Rogers, P. A. W., D'Hooghe, T. M., Fazleabas, A., Gargett, C. E., Giudice, L. C., Montgomery, G. W., Rombauts, L., Salamonsen, L. A., Zondervan, K. T. (2009). Priorities for endometV riosis research: recommendations from an international consensus workshop. Reproductive Sciences, 16(4), 335–346. Roomaney, R., Kagee, A. (2016). Coping strategies employed by women with endometriosis in a public healthVcare setting. Journal of Health Psychology, 21(10), 2259–2268. Sepulcri, R. P., do Amaral, V. F. (2009). Depressive symptoms, anxiety, and quality of life in women with pelvic endometriosis. European Journal of Obstetrics, Gynecology and Reproduc„ tive Biology, 142(1), 53–56. Sinaii, N., Cleary, S. D., Younes, N., Ballweg, M. L., Stratton, P. (2007). Treatment utilizaV tion for endometriosis symptoms: a crossVsectional survey study of lifetime experience. Fer„ tility and Sterility, 87(6), 1277–1286. Slade, P., Cordle, C. (2005). Psychological aspects of the management of chronic pelvic pain. Current Obstetrics and Gynaecology, 15(5), 298–305. Spielberger, C. D., Gorsuch, R. L., Lushene, R. E. (1970). STAI: Manual for the State„Trait Anxiety Inventory. Consulting Psychologist Press. Van den Broeck, U., Meuleman, C., Tomassetti, C., D'Hoore, A., Wolthuis, A., Van Cleynenbreugel, B., Vergote, I., Enzlin, P., D’Hooghe, T. (2013). Effect of laparoscopic surgery for moderate and severe endometriosis on depression, relationship satisfaction and sexual functioning: comparison of patients with and without bowel resection. Human Repro„ duction, 28(9), 2389–2397. Varga, K. (2011). A szavakon túl. Kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban. Medicina Kiadó. Wiegand, K. C., Shah, S. P., AlVAgha, O. M., Zhao, Y., Tse, K., Zeng, T., Senz, J., McConech, M. K., Anglesio, M. S., Kalloger, S. E., Yang, W., HeraviVMoussavi, A., Giuliany, R., Chow, C., Fee, J., Zayed, A., Prentice, L., Melnyk, N., Turashvili, G., Delaney, A. D. ... Huntsman, D. G. (2010). ARID1A mutations in endometriosisVassoV ciated ovarian carcinomas. The New England Journal of Medicine, 363(16), 1532–1543. World Health Organization. (1995). The World Health Organization Quality of Life (WHOQOL). (online) https://www.who.int/publications/i/item/WHOVHISVHSIVRev. 2012.03