{"paper_id":"e91d5584-0395-4e87-a776-6e757242db2a","body_text":"247\nÁrvai Nóra\nAZ ENDOMETRIÓZIS PSZICHOLÓGIAI TÁMOGATÁSA\nAz endometriózis mind a mai napig rejtélyes eredetű betegség, amely az érintett nőket\ntermékeny\n éveikben sújtja. Valójában a betegség akár már az első menstruációkor megV\njelenhet és lehetséges, hogy a menopauza sem hoz enyhülést a panaszokra (Rogers et\nal., 2009). Az endometriózist először több mint 100 évvel ezelőtt diagnosztizálták\n(Rogers et al., 2009). Elsőként Thomas Cullen írta le az endometriózist, akkor még\nadenomyomaként hivatkozott rá (Brosens & Benagiano, 2011). John Sampson volt az\nelső, aki azonosította az állapot patogenezisét (Benagiano & Ivo, 2011).\nA betegség neve az endometrium latin szóból származik, amely a méh belső felszínét\nborító nyálkahártya réteget jelenti. Ez a szövet a női ciklus során hónapról hónapra\nfelépül, majd a menstruáció alatt leválik és kilökődik a méh üregéből, végül a szerveV\nzetből a hüvelyen keresztül távozik. Az endometriózisban szenvedő nőknél az endometV\nriumhoz nagymértékben hasonló szövet jelenik meg a test egyéb területein a méh üreV\ngén kívül is. Leggyakoribb elhelyezkedésük a hasüreg, ezen belül is a petefészkek, a\npetevezetők, a méhet függesztő szalagok, a gát, azaz a hüvely és a végbélnyílás közötti\nréteg, illetve a méh külső felszíne és a medence hashártya borítéka. Valamivel ritkábban\nelőfordulhatnak a belekben, a végbélben, a hüvely vagy a húgyhólyag falán, a méhnyakV\nban és a szeméremtesteken. Elenyésző számban olyan eseteket is észleltek, ahol az enV\ndometriózis csomók a izületekben, illetve a tüdőben, valamint az agyban jelentek meg.\nEzek a burjánzások nem rosszindulatú megbetegedések, hanem a normális endometV\nrium szövethez nagymértékben hasonló sejtek nem megfelelő helyen levő előfordulásai.\nA legutóbbi kutatások eredményei azonban az endometriózissal összefüggésbe hozható\nrákos jelenségekről számolnak be. Az esetleges malignus transzformációtól való félelem\n„fekete fellegként” kísérheti a betegeket.\nA termékeny korban lévő nők 10–15%Vát, a klimax után a nők 3–5%Vát érinti a beV\ntegség. Elmondható tehát, hogy minimum minden 10. nő érintett, így a világon mintV\negy 176 millió nő szenved ettől a betegségtől (Árvai, 2012).\n1. AZ ENDOMETRIÓZIS TÜNETEI\nAz endometriózis vezető tünete a krónikus fájdalom,\n     amely leginkább az alhas, a kismeV\ndence területére lokalizálódik, de kisugározhat a derékba is. A fájdalom tünetek enyhíV\ntése a fő motiváció, amiért az endometriózisban szenvedő nők orvoshoz fordulnak\nDOI: 10.14232/sztep.pszibet.2022.12\n\nÁrvai Nóra248\n(Siinai et al., 2007). Érdekes tény, hogy a fájdalom mértéke nem szükségszerűen függ\nössze az endometriózis csomók nagyságával és kiterjedtségével.\nA menstruációval vagy köztes vérzéssel kapcsolatos vérzés görcsös jellege, de ezen kívül\negy másik típusú fájdalom is utalhat endometriózisra. Ez utóbbi fájdalom felléphet szex\nvagy nőgyógyászati vizsgálat közben, de erős kellemetlenséggel járhat a vizelés és a székelés\nis. Az ezekben a helyzetekben jelentkező fájdalom nem görcsös jellegű, hanem éles, nyiV\nlalló, a betegek leírásában általában késszúrásszerű érzésként jelenik meg. Fontos diagV\nnosztikai szempontból elkülöníteni a vaginizmustól és a vulvodyniától ezt a típusú fájV\ndalmat, amelyet sokszor a végbél és a méh közötti endometriózis csomó okozhat.\nA másik vezető tünet, a rendszertelen hüvelyi vérzés, a menstruációs ciklus zavaraival\nkapcsolatos. Menstruációkor nagyon erős, darabos vérzés jelentkezhet, főleg, ha az enV\ndometriózis a méh izomszövetében is jelen van (adenomiózis).\nA termékenységi zavarok, a fogamzás nehézségei a második leggyakoribb ok, amivel\na nők orvoshoz szoktak fordulni. Feltételezhető, hogy az endometriózis mind mechaV\nnikai úton, (összenövések, petevezetőVelzáródás stb.),, ,,    mind a petevándorlás, megterméV\nkenyülés és beágyazódás gátlása révén, illetve egyelőre nem pontosan tisztázott immuV\nnológiai folyamatok által is okozhat termékenységi nehezítettséget (Van den Broeck et\nal., 2013). A nehezített fogamzás, illetve az esetleges teljes meddőség olyan tünet, amely\npszichológiai szempontból szintén említést érdemel, hiszen nagymértékben befolyásolja\naz érintettek önértékelését, megküzdési képességét és a párkapcsolati dinamikát.\nEgyéb szervspecifikus panaszok is érinthetik az endometriózissal élő nőket: derékV\nfájás, krónikus fáradtságérzet, haspuffadás, görcsös székelés, fájdalmas bélmozgások,\ngyakori hasmenés, vizelési panaszok, vesekőszerű kólika, bélelzáródás, tuberkulózisra\nis gyanús vérköpet, vérköhögés. Nagyon gyakori még az úgynevezett „endobelly”,\namely egy hirtelen bekövetkező, erőteljes felfúvódás hasi diszkomfortérzettel.    Ha az\nendometriózis elhelyezkedése extragenitális, tehát nem a nemi szerveket érinti, akkor\na panaszok az érintett szervre jellegzetesek. Mindaddig, amíg az endometriózis nem keV\nrül igazolásra, ez komoly diagnosztikai gondot jelenthet (Overton et al., 2007).\nA diagnózis sokszor évekig tart: átlagosan 6–8 évig, és átlagosan 8 orvos felkeresése\nután derül fény a diagnózisra. A szerteágazó tünetek felgöngyölítése sok esetben hosszú\nbetegkarrier pályájára állíthatja a betegeket, amíg valakinek eszébe jut, hogy a menstruáV\nciós ciklussal mutatnak összefüggést a panaszok. Mire diagnózishoz jutnak a betegek,\nsokszor már kimerültek, csalódottak, és mivel sok helyről számtalan teljesen negatív\nlelettel rendelkeznek, végül maguk is elhiszik, hogy „csak a fejünkben van a baj” (Árvai,\n2012). Ennél a pontnál érdemes kitérnünk az endometriózis pszichés következményeire.\n2. AZ ENDOMETRIÓZIS PSZICHOLÓGIAI IMPLIKÁCIÓI\nAz endometriózis a fizikális tüneteken túl érzelmi, pszichológiai, szociális, és anyagi\nproblémákat is felvet. Nagymértékben kihat a nő életminőségére és negatívan befolyáV\n\nAz endometriózis pszichológiai támogatása 249\nsolja azt. A fájdalmakkal, hirtelen jelentkező erőteljes hüvelyi vérzéssel együtt járó beV\ntegség nagymértékben megnehezíti a betegek helytállását mind a munkahelyen, mind\na magánéletben. Ennek következtében munkahelyi, anyagi problémákkal kell szembeV\nnézni, amit tetéznek az orvosi ellátás és az egyéb kezelések magas költségei is. A beteg\npárjára vagy családjára is nagy nyomás nehezedik, egyszerre kell előteremteni a megV\nnövekedett kiadásokat és a sokszor kieső bevételeket fedező anyagi javakat. A feszültV\nséget tovább fokozzák a termékenység és a szexuális élet zavarai, valamint a beteg érV\ndeklődési fókuszának esetleges beszűkülése, rossz hangulata, ami akár depresszióig is\nfajulhat. A következőkben egyVegy kutatást kiemelve bemutatom, mely életterületeken\nmilyen következményekkel jár(hat) az endometriózis.\n2.1.\n ÉLETMINÔSÉG\nHazánkban 2013Vban jelent meg az első tanulmány, amely az endometriózis életminőV\nségre gyakorolt hatását vizsgálta (Bokor et al., 2013). A szerzők az endometriózis diagV\nnosztikus késedelmi idejének meghatározását, a sebészi, illetve kombinált műtéti kezelés\nhatékonyságának vizsgálatát, valamint a betegek életminőségének felmérését tűzték ki\ncélul. A beválogatási kritériumoknak megfelelő 240, endometriózisban szenvedő nő\nközül 84 vett részt a retrospektív és prospektív kérdőíves felmérésben. A tünetek kezV\ndetétől a diagnózisig átlagosan 3,9 év telt el. A tünetek fellépésekor a betegek 89%Va,\na kezelést követő prospektíven vizsgált hónapokban 28%Va panaszkodott fájdalomról.\nA munkahelyi teljesítmény csökkenéséről a betegek 47%Va, míg a személyes kapcsolatok\nkedvezőtlen alakulásáról a vizsgálatban részt vevők 40%Va számolt be. Az életminőségre\nstandardizált életévveszteség egy év alatt 0,147 volt. Összességében tehát hazánkban is\nelmondható, hogy a betegségre hosszú diagnosztikus késés jellemző. Az endometriózis\njelentősen rontja az életminőséget, de adekvát kezeléssel a panaszok csökkenthetők.\nCentini és munkatársai (2013) szintén az endometriózis életminőségre gyakorolt\nhatásával foglalkoztak. 162 nőt két csoportba soroltak, elkülönítve az endometriózisban\nszenvedőket (84 főt) azoktól, akik más okból tapasztaltak krónikus kismedencei fájdalV\nmat (78 fő). A dysmennorrheát, a nem menstruációhoz kapcsolódó fájdalmat, a dyspaV\nreuniát és a diffúz kismedencei fájdalmak mértékét vizsgálták vizuális arcskálák alkalV\nmazásával, illetve a vizsgálati személyek az életminőségükkel való elégedettségük mértéV\nkéről is beszámoltak. Az eredmények azt mutatták, hogy a fájdalom mindkét csoport\néletminőségét negatívan befolyásolta, de a befolyás mértéke nagyobb volt az endometrV\niózisban szenvedő nők esetében minden vizsgált életterületen. Az endometriózis tehát\njobban hat az életminőségre, mint a kismedencei fájdalmak egyéb formái. Fontos volna\nolyan intervenciós lehetőségek kifejlesztése és rutin ellátásba való integrálása, amelyek\naz érintettek életminőségét javítják (Centini et al., 2013).\n\nÁrvai Nóra250\n2.2. MUNKAKÉPESSÉG\nHansen és munkatársai (2013) az endometriózissal élő nők munkaképességét vizsgálta.\n610 beteget és 751 egészséges kontrollszemélyt hasonlítottak össze Az Endometriosis\nHealth Profile 30 kérdőív (Jones et al., 2001) és a Work Ability Index kérdőívek\n(Ilmarinen, 2007) alapján. Az endometriózis diagnózis több betegszabadsággal, a tüneV\ntek miatti fennakadásokkal munka közben, alacsonyabb munkaképességgel és számos\negyéb implikációval járt együtt. A magas fájdalomértékek negatívan korreláltak a munkaV\nképességgel. A regresszióanalízis kimutatta, hogy a krónikus fáradtság, az állandó fájdalV\nmak, a magasabb napi fájdalomszint, a gyakori betegszabadság és a depresszió érzése\negyüttjárt a gyengébb munkaképességgel. A tünetektől a diagnózisig eltelt idő hossza is\nbefolyásolta a munkaképességet: minél tovább volt diagnosztizálatlan a beteg, annál\nrosszabb volt a munkaképessége. Hansen és munkatársai felhívják a figyelmet arra, hogy\naz endometriózis nagy társadalmi és gazdasági megterhelést jelent (Hansen et al., 2013).\n2.3.\n PÁRKAPCSOLAT, SZEXUALITÁS\nFernandez és munkatársai (2006) kutatása abból a célból jött létre, hogy az endometV\nriózisban szenvedő nők partnereinek tapasztalatait vizsgálja. 16 férfi partner töltött ki\nkérdőíveket az endometriózis hatásaival kapcsolatban, 3 közülük pedig félig strukturált\ninterjún is részt vett. A kombinált adatok tematikus elemzése során arra az eredményre\njutottak a kutatók, hogy sok közös élményük van a vizsgálati személyeknek az endoV\nmetriózis kapcsán. A férfiak ugyanúgy megélik az olyan erős érzelmeket, mint a tehetetV\nlenség, rossz hangulat, szorongás, csalódottság, mint párjaik. Néhányan azonban beszáV\nmoltak a párkapcsolat erősödéséről és elfogadásról is (Fernandez et al., 2006).\nFritzer és munkatársai (2013) vizsgálatukban arra vállalkoztak, hogy megbecsüljék\na szexuális diszfunkciók, a szexuális distressz és a párkapcsolati zavarok megjelenésének\nvalószínűségét endometriózis betegek esetében. 125 vizsgált nőből 97Vnél fordult elő\nszexuális distressz, 40Vnél szexuális diszfunkció. Ez utóbbi szignifikánsan korrelált az\naktus alatti és utáni fájdalom mértékével, és alacsonyabb havonkénti együttlét számmal\nés erősebb bűntudattal járt együtt a partner iránt, illetve az érintett nők kevésbé érezték\nnőiesnek magukat. 125Vből 85 nő egyetértett abban, hogy az együttlét során elsődleges\nmotivációjuk a teherbeesés volt, 46%Vuk pedig elsődleges motivációk között említette\na partner elégedettségét. Eredményeik igazolják, hogy az endometriózis gyakran okoz\ndyspareuniát, amely súlyos következményekkel jár a szexuális funkciókra, a párkapcsoV\nlatra és a pszichés jóllétre egyaránt (Fritzer et al., 2013).\nFerrero és munkatársai (2005) 309 infertilitás és kismedencei fájdalom miatt lapaV\nroszkópos beavatkozáson átesett nőt vizsgáltak, akiket 3 különböző DDVs (deep dyspaV\nreunia) csoportba soroltak. Mélyen infiltráló endometriózis és endometriózis a méhV\nszalagokon, endometriózis a méhszalagok érintettsége nélkül és kontroll csoport volt\na három összehasonlított csoport. Minden csoport a szexuális funkciók kérdőívet tölV\n\nAz endometriózis pszichológiai támogatása 251\ntötte ki a laparoszkópus beavatkozás után. A közösülés közbeni fájdalom szignifikánsan\nnagyobb számban volt jelen endometriózisban szenvedő nőknél, akár már az első szexuV\nális aktustól kezdődően. A mélyen inflitráló endometriózisú nők fájdalmai magasabbV\nnak bizonyultak a másik két csoporténál, kevesebb együttlétre került sor egy hét alatt,\nés az orgazmusuk kevésbé bizonyult kielégítőnek. A szexuális együttlét után kevésbé\nvoltak elégedettek és relaxáltak, mint a másik két csoport tagjai. A mélyen infiltráló enV\ndometriózis csoport szexuális diszfunkciója bizonyult a legnagyobb mértékűnek. Az enV\ndometriózissal küzdő nők akár egész életükben közösüléssel összefüggő fájdalomtól\nszenvedhetnek, és ez kihatással lehet az intim kapcsolataikra is (Ferrero et al., 2005).\nPluchino és munkatársai (2016) szerint az életminőség javításához jelentős mértékben\nhozzájárul, ha a közösüléssel járó fájdalom csökkenhet. A szexualitás jelensége összetett,\na szexuális funkciókat és a szexuális kapcsolat minőségét társadalmi, pszichológiai, bioV\nlógiai, hormonális tényezők, az endometriózis tünetegyüttese egyaránt befolyásolják.\nAz endometriózis többségében negatívan befolyásolja a női szexualitást, a betegség sok\nesetben a kapcsolat minőségére is negatív befolyással lehet. Az előrehaladott stádiumú\nbetegségben a krónikus kismedencei fájdalom, a fizikai és mentális társbetegségek befoV\nlyásolják a szexuális funkciót, valamint a személyiségjegyeket és a nők elvárásait\n(Pluchino et al., 2016).\n2.4.\n ÁLTALÁNOS HANGULAT , DEPRESSZIÓ, JÖVÔKÉP\nEgy 2004Ves vizsgálatban Denny arra jutott, hogy a megkérdezett endometriózissal élő\nbetegek felemás érzésekkel gondoltak a jövőjükre. Ez az ellentmondásosság szerinte\nannak tulajdonítható, hogy mennyire voltak hatásosak az eddigi kezelések. Azok a beV\ntegek, akiknek panaszain sikeresen enyhített a műtéti beavatkozás, pozitívabban, reV\nménytelibben álltak a saját jövőjükhöz. Azonban még a hatékony kezelések ellenére is\nsokan aggódnak amiatt, hogy a korábbi tüneteik visszatérhetnek, és bizonytalanok volV\ntak abban, hogy képesek lennénekVe újból szembenézni és megküzdeni velük. A legneV\ngatívabb jövőképpel azok rendelkeztek, akiknek súlyos fájdalmain nem segített a hoszV\nszas, akár több évig tartó kezelés sem (Denny, 2004).\nLaganá és munkatársai (2015) szerint az endometriózisos betegeknél gyakrabban forV\ndul elő szomatizáció, depresszió, szorongás és fájdalomérzékenység, mint más olyan beV\ntegeknél, akik szintén átestek laparoszkópiás műtéten. A mentális egészség problémáival\nés az érzelmi distresszel nem maga az endometriózis hozható összefüggésbe, hanem a\nkrónikus, hosszan tartó fájdalom jelenléte. Mindemellett az okság irányát nehéz meghaV\ntározni. Bokor és munkatársai (2013) a fentebb már említett vizsgálatukban is azt az\neredményt kapták, miszerint az endometriózissal élő betegeknél gyakran fellépő depV\nresszió a krónikus fájdalommal hozható összefüggésbe, de az okVokozati viszonyt nekik\nsem sikerült egyértelműen feltárni. Eredményeik szerint azonban a betegek életminőV\nsége jelentősen javult a kezelés hatására, annak ellenére, hogy a fájdalom sok esetben\n\nÁrvai Nóra252\nnem szűnt meg. Ennek ismeretében fontos lehet megvizsgálni, hogy a jelenség hátteréV\nben állhatVe a krónikus fájdalom elfogadása.\nAz endometriózissal élő nők általános hangulata, szorongásuk mértéke és a jövőbe\nvetett hitük függ attól, hogyan viszonyulnak a betegséghez, milyen betegségreprezentáV\nciókkal bírnak, és milyen megküzdési mechanizmusokra támaszkodhatnak. Az érintett\nnőkkel való segítő munka során éppen ezért elengedhetetlen a megküzdési stílus azonoV\nsítása és a személyes erősségek feltárása (Árvai, 2016).\nEgy 2016Vos vizsgálatban kutatók egy csoportja interjúk tematikus elemzésével kiV\nlencféle megküzdési módot különített el endometriózissal élő nők körében. Öt probléV\nmaközpontú (fizikai aktivitás csökkentése, tájékozódás a betegségről, tevékenységek\nmenstruációs ciklushoz igazítása / tervezés, önVmenedzsment, társas támogatás keresése)\nés négy érzelemfókuszú stratégiát (betegség elfogadása, pozitív attitűd kialakítása, önV\nbiztatás, spiritualitás) határoztak meg. A megküzdési képesség számos tényező összeV\nhangolt szerepén múlik, így több releváns változó – mint például a fájdalomhoz való\nviszony, a pszichés jóllét, az egészségVkontrollhely, az egészségszorongás mértéke, az\noktulajdonítás – szintén befolyásolja (Roomaney & Kagee, 2016).\nA betegek akkor sem lélegezhetnek fel teljesen, amikor túl vannak egy sikeres műtéV\nten, hiszen az endometriózis gyakran két éven belül kiújul. Sokan időzített bombaként\ntekintenek a betegségre, amely bármelyik pillanatban újra felütheti a fejét, vagy akár el\nis fajulhat rosszindulatú irányba (Árvai, 2016). Bizonyos kutatások megerősítik, hogy\naz endometriózis a rák előszobája lehet, más kutatások ezt cáfolják (Munksgaard et al.,\n2011; Wiegand et al., 2010). Ez a bizonytalanság is hozzájárul ahhoz, hogy az érintetV\ntek egészségük, termékenységük, jövőjük miatt aggódnak.\nEgy 2009Ves vizsgálatban 104 kismedencei endometriózissal diagnosztizált nővel tölV\ntették ki a Beck Depresszió Kérdőívet (BDI) (Beck et al., 1961), és a Hamilton DepV\nresszió skálát (HAMVD) (Hamilton, 1960) a depressziós tünetek megítélésére, a (STAI)\nSpielberger Állapotszorongás Kérdőívet (Spielberger et al., 1970) és a Hamilton SzoV\nrongás Kérdőívet (HAMVA) (Hamilton, 1959) a szorongás szintjének megítélésére, és\na WHO rövidített életminőség skáláját az élettel való elégedettség mértékének megítéV\nlésére (WHOQOLVBREF) (WHO, 1995). A pácienesek 86,5%Va szenvedett depresszív\ntünetektől, 22%Vuk enyhe, 23%Vuk közepes, 33%Vuk erős tünetektől. A páciensek\n87,5%Va szenvedett szorongástól, 24%Vuk minor, 64%Vuk major tünetektől. Az életmiV\nnőségük szignifikánsan az átlag alattinak minősült. Pozitív korrelációt találtak az aktuV\nális fájdalomszint és a szorongás mértéke között. A kezelés hossza fordítottan volt aránV\nyos az életminőség értékével. Nem volt korreláció az endometriózis stádiuma és a psziV\nchiátriai tünetek megjelenése között. Az endometriózis reális megközelítésében tehát\nszerepet kell játsszon az emocionális profil és a páciens életminőségének felmérése\n(Sepulcri et al., 2009). Különösen fontos ez amiatt, mert a depresszió igen gyakran forV\ndul elő endometriózissal élők körében, különösen azokban az esetekben, amelyekben\nalhasi fájdalom is megjelenik (Lorencatto et al., 2006).\n\nAz endometriózis pszichológiai támogatása 253\nLétezik azonban egy másik elképzelés is, amely fordítottan tekint az endometriózis és\na depresszió összefüggésére. Nem abból indul ki, hogy a betegség nehézségei lehangoltV\nsághoz vezetnek, hanem egy olyan pszichológiai profil meglétét feltételezi, amely endoV\nmetriózisra hajlamosít. Az a feltételezés, hogy van egy adott pszichológiai karakter, ami\na nőket sérülékennyé teszi az endometriózissal szemben, még vitatott, és sajnos nem hozV\nzáértő közegben hozzájárulhat az endometriózissal élők tüneteinek bagatellizálásához.\n2.5.\n FÁJDALOM\nAhogy korábban említettem az endometriózis nagyon gyakran jár együtt erős fájdalV\nmakkal, azonban nem minden esetben, és a fájdalom mértéke nem függ össze a betegV\nség kiterjedtségével. Ez is azt sugallja, hogy léteznek bizonyos pszichológiai faktorok,\namelyek hozzájárulnak ehhez a jelenséghez (Árvai, 2016).\nEriksen és munkatársai (2008) szignifikáns pozitív korrelációt találtak a depresszió\nés a megküzdés, valamint a fájdalom mértéke és a szubjektív pszichoszociális gyengülés\nközött. A megküzdés bizonyult a legfontosabbnak az endometriózis pszichológiai köV\nvetkezményei között. Ez befolyásolhatja az endometriózis későbbi kezelését.\nA krónikus kismedencei fájdalom endometriózistól függetlenül is gyakori jelenség,\nés a fizikai vizsgálatok gyakran kudarcot vallanak az okok feltárásában. Egy kutatás soV\nrán összehasonlították azokat, akiknek diagnosztizált betegsége volt, azokkal a nőkkel,\nakiknek a fájdalmai mögött nem találtak organikus okot. A két csoportot a fájdalom\nmértéke, a hangulat minősége, a személyiségkarakter és a szociális kapcsolatok szemV\npontjából vetették össze. Az eredmények alapján az endometriózissal élő nők magasabb\nszocioökonómiai státusszal bírtak. Nem találtak különbséget személyiség profilban és\nhangulati minőségben, de az endometriózissal küzdők nagyobb mértékű fájdalomról\nés szociális képességromlásról számoltak be (Peveler et al., 1996).\nA kutatások szerint az endometriózissal járó krónikus fájdalom hasonló más, idiopáV\ntiás fájdalommal járó betegségekhez. Megállapították, hogy olyan pszichológiai váltoV\nzók, mint a katasztrofizálás, fontos szerepet játszanak a betegség súlyosságának megítéV\nlésében (Martin et al., 2011).\n2.6.\n MEDDÔSÉG\nEz a téma kiemelt fontosságú az endometriózisban érintettek támogatásában. Mivel köV\ntetünkben egy teljes fejezet szól a termékenységi nehezítettségről, ezért én itt csak egyV\nkét gondolatot említek meg, s inkább az esetelemzésben mutatom be a téma jelentőséV\ngét. A diagnosztizált meddőség egy visszavonhatatlan, megbélyegző címke a betegen,\namely erősen befolyásolja a női önértékelését.\nTudvalevő, hogy sok esetben téves a végérvényes meddőség diagnózisa, a pszicholóV\ngusnak mégis érdemes kétszer meggondolnia, mielőtt hiú ábrándokba kergetné pácienV\nsét, vagy elvenné annak bizalmát az orvosában. A pszichológus sokat segíthet a meddőV\n\nÁrvai Nóra254\nség tényének feldolgozásában, elfogadásában, és később, ha erre igény van, az anyává\nválás lehetséges egyéb útjainak ismertetésében és kísérésében is szerepe lehet. További\nkiemelendő szempont a nehezített fogamzás miatt a nőiség, a női önbizalom, a saját\ntestbe vetett bizalom és a párkapcsolat esetleges megkérdőjelezése, amely problémák teV\nkintetében is fontos szerepe lehet a szakpszichológusnak. A meddőség tényének feldolV\ngozása után a pár szexuális életének célja sokszor megváltozik, a mindenáron vágyott\ngyermekáldás bekövetkezése helyett újra elkezdhetik egymás felfedezését és az intimitás\npusztán önmagáért való élvezését.\n3. ESETBEMUTATÁS\nAz alább bemutatott esetet etikai okokból 3 hasonló eset összegyúrásából alkottam\nmeg. Mária története jól példázza az egészségpszichológiai és az egészségszociológia jeV\nlentőségét a gyakorlati segítő munka során.\n3.1.\n A KÉRÉS FORRÁSA\nMária harmincnyolc éves, visszafogott megjelenésű nő, aki az első találkozásunkkor kiV\ncsit zavarban van, de hamar oldódik. Az első interjún megoldandó problémaként azt\nnevezi meg, hogy nőként értéktelennek érzi magát, gyakran szorong, és a párkapcsolatát\nis megviseli a termékenységi nehezítettséggel járó feszültség. Bár saját maga foglalt időV\npontot az online bejelentető rendszeren keresztül, mind származási családja, mind párja\nörömmel üdvözölte a döntését.\n3.2.\n A KLIENSSEL VALÓ TALÁLKOZÁSOK ÉS A PROBLÉMA, AHOGY A KLIENS MEGJELENÍTI\nA klienssel való találkozások során természetesen formálódik, alakul a megismert törtéV\nnete s változnak a céljai is. Mária férjezett. Szorongásról, depressziós tünetekről számol\nbe, melynek okát abban látja, hogy betegsége miatt mindkét oldalon roncsolódtak a peteV\nvezetői, az egyik eltávolításra került, a másik átjárhatatlan, így kénytelen asszisztált reproV\ndukciós eljáráshoz folyamodni a gyermekáldásért. Ezt nehezen dolgozza fel, látszottak is\nrajta a szorongás jelei, tördelte a kezét, harapta a szája szélét, egyszer el is sírta magát.\nA betegségre – harmadik stádiumú endometriózis – laparoszkópos műtét során deV\nrült fény, amelyet azért végeztek el, mert már két éve szeretett volna teherbe esni, de\neredménytelenül próbálkoztak. Orvosai elmondták, hogy természetes úton megfoganni\nnincs esélye. Nagyon megijedt a friss diagnózistól, szeretett volna együtt felkészülni a\nlombikprogramra, amitől kezdetben nagyon ódzkodott. Elmondta, hogy számára naV\ngyon nehéz elfogadni, hogy nem eshet spontán teherbe. Félt a lombikprogram mellékV\nhatásaitól, nagyon sok rosszat hallott és olvasott, az endometriózis kiújulásától egészen\na mell későbbi rákos megbetegedéséig. A meddőség komoly negatív hatással bír a női\nönértékelésre, így az endometriózisban érintett nők gyakran folyamatos fenyegetettségV\n\nAz endometriózis pszichológiai támogatása 255\nként, egyfajta időzített bombaként tekintenek a betegségre, ami életük bármely pontján\nismét felbukkanhat. Mária esetében mindezek a nehézségek jelentkeztek. Ezen kívül atV\ntól is félt, hogy a lombik programmal kapcsolatos hercehurca elveszi a gyermekvárás\nromantikáját és megtépázza a párkapcsolatát. Úgy érezte, lombikkal teherbe esni kínos,\nmert azt jelenti, hogy nőként ő nem volt képes megfelelően funkcionálni.\nMária esetében is fontos volt felmérni a betegséggel kapcsolatos előzetes tudás mérV\ntékét, szükséges volt a téves vagy túlzó információk gyengéd korrigálása, a betegeduV\nkáció, valamint meg kellett tanítani arra, hogyan használja az interneten elérhető fóruV\nmokat, csoportokat olyan módon, hogy profitáljon belőle, ne csak „még jobban lehúzza\na sok szomorú történet.” Azt olvasta, hogy a lombik eljárással kapcsolatban a katolikus\negyháznak elítélő a véleménye, és ezért nem tudta, hogyan mondja el a szüleinek a\nproblémát, mert ők hithű katolikusok. A helyzetet megnehezítette, hogy nem sokkal\naz első beszélgetésünk után jelentek meg a hírekben nagy indulatokat szító interjúrészV\nletek egy nagy tekintélyű egyházi személytől, aki nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy\na lombikprogram bűn, amelyet ki kellene iktatni a gyakorlatból. Ezek a cikkek nagyon\nmegviselték Máriát, miközben erről beszélt, remegett a hangja, többször sírás kerülgetV\nte. Nőként „selejtesnek” titulálta magát, bűntudattal küzdött, attól tartott, hogy az ő\nhibájából nem lesz gyermekük, és nem tudja elképzelni, mi más értelmet lehet találni\naz életben, ha valaki nem nevel gyermeket. Ráadásul magára hagyva érezte magát az\negészségügyi ellátórendszer részéről is. Elmesélte, hogy soha nem volt lehetősége feltenV\nni a kérdéseit az orvosoknak, futószalagon kezelték, tízezreket fizetett öt percekért, ameV\nlyeket a rendelőkben töltött, olyan orvosokkal, akik elmondása szerint csak a borítékot\nlátták benne, nem a biztatásra, megnyugtatásra váró fiatal nőt, leendő anyát. Férjének\nnem merte elmondani aggályait, mert félt attól, hogy akkor Péter is összeomlana, és azt\nő már nem tudná elviselni, ha a betegsége és annak következményei miatt még férjét\nis szenvedni látná.\nMária gondolkodásmódjára jellemző volt a katasztrofizálás. Mindenki biztatta, hogy\nakár az első lombik is sikerülhet, mert a méhe egészséges, hormonháztartása nála tíz évvel\nfiatalabb nőkét is meghazudtolóan jól működik, számára a lombik szükségessége máris\nazt jelentette, hogy valószínűleg neki soha nem lesz gyermeke, nőként értéktelen, a gondV\njaival egyedül van és a férje is bármikor elhagyhatja, ha erre a „selejtességre” rájön.\nKezdeti beszélgetéseinknek fontos eleme volt egyfajta edukáció, amelyben valós, hiV\nteles információkkal láttam el a lombikprogram mibenlétéről, menetéről és a lehetséges\nmellékhatások valós adatairól, mert interneten eddigi beállítódásának megfelelően túlV\nnyomó többségben negatív kimenetelű történetekkel találkozott. Az információkat úgy\nadtam át neki, hogy leültem, hátradőltem, őt is hellyel kínáltam és kértem, hogy tegye\nfel azokat a kérdéseket, amelyek foglalkoztatják, amelyeket nem volt lehetősége feltenni\nkorábban. Ezáltal biztosítottam arról, van időnk egymással beszélgetni. Később elV\nmondta, úgy érezte, hogy most innen addig nem kell felállnunk, amíg benne megválaV\nszolatlan kérdések vannak a lombikkal kapcsolatosan, és ez nagyon jól esett neki, ezáltal\n\nÁrvai Nóra256\nfelül tudtuk írni az eddigi rossz tapasztalatait a kapkodós, sietős egészségügyi személyV\nzettel kapcsolatban.\nAzon kívül, hogy részletesen átbeszéltük, pontosan hogyan zajlik egy lombik progV\nram, és ezáltal a Mária fejében meglévő, túlzó, a folyamatot misztifikáló elképzeléseket\nátalakítottuk, arról is beszélgettünk, hogy a lombik nem csodaszer, és nem gyerekgyár.\nMária elmondása szerint neki fontos volt az a mondat, hogy ha egy sperimum nem akar\n„benne maradni” a petesejtben, akkor nem fog, még lombikban sem, tehát a lombik nem\n„megerőszakolása” a természetnek, csak egy kis segítség azoknak a sejteknek, akik szeretV\nnének találkozni, de a fizikai körülmények nem megfelelő volta miatt nem tudnak. A\nstimuláció, leszívás, megtermékenyítés, beültetés hideg szavait a sejtek randevújának keV\nreszteltük el, ami segített abban, hogy Mária megtalálhassa a hiányolt „romantikát” folyaV\nmatban. Magát az lombik programot így sikerült átkereteznünk erőszakos, agresszív\neljárásból segítő, jótékony folyamattá, amely hozzásegíti Máriát az anyává váláshoz.\n3.3.\n KAPCSOLÓDÁS A KLIENSSEL\nMáriának szerencsére nem okozott nehézséget, hogy olyan valakivel beszélget a gondoV\nlatairól, aki önmaga nem vallásos. Ez egy nagyon érzékeny téma, amely fokozott körülV\ntekintést igényel a segítő szakember részéről. A pszichológus és a kliens bizalmi kapcsoV\nlatát, a rapportot építi, ha őszintén lehet beszélni erről a segítő kapcsolatban. Máriának\nmegnyugtató volt az, hogy néhány mondatot váltottunk erről. A segítő szakember egyéV\nni döntése, hogy mennyi és milyen jellegű információt oszt meg magáról a klienssel,\ns ez néha intuitív folyamat. Mária esetében ez a néhány mondat megerősítette a bizalV\nmát és külön megköszönte az őszinteségemet. Azt mondta, ez olyan volt, mintha ledőlt\nvolna köztünk egy láthatatlan fal. Fontos volt még számára az is, hogy hajlandó voltam\n„tenni egy lépést” felé, és megerősítette, hogy elképzeltem, hogy ha van Isten, akkor\nszerintem nagyon örül annak, hogy létezik ez a megtermékenyítési módszer, hiszen száV\nmára az élet a legnagyobb érték, és mivel a folyamat végén a gyermek születése történik\nmeg, az ő áldása is kíséri ezt a folyamatot. Igyekeztem végig nagyon óvatosan kezelni\nezt a vallási kérdést, a kilenc konzultáció közül csak ezen az egy alkalmon merült fel.\n3.4.\n ALKALMAZOTT TECHNIKÁK, TESZTEK, EGYÉB VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEINEK ÖSSZEGZÉSE\n3.4.1. Megküzdési készség, erôforrások feltérképezése\nA Testkép„szobor teszt volt az egyik első teszt, amit elvégeztünk Máriával. Ezt a tesztet\nFehér Pálma validálta magyarra, és használta szomatikus betegeknél (Fehér, 2013). Az\nagyagból egy törékeny, vékony, fekvő emberi alakot formázott meg. Elnagyoltan, gyorV\nsan, szinte kapkodva dolgozott, nagyon hamar készen lett. A fekvő alakba körmével vájt\nhárom vonalat az arcra a két szemnek és a szájnak, és három apró lyukat ütött a hason,\nígy szemléltetve az endometriózis műtét nyomait. A fekvő alak hasa domború volt, úgy\nnézett ki, mint aki várandós, de Mária, amikor megpróbálta felállítani az alakot\n\nAz endometriózis pszichológiai támogatása 257\n– ugyanis fekve csak formázni akarta, eredetileg álló alaknak szánta –, akkor szinte mérV\ngesen hangsúlyozta, hogy nem terhes, csak puffadt a hasa az endometriózistól. A szobor\nnyeklettVnyaklott, nem tudta felállítani, de még elengedni sem, mert mindig leszakadt\negyVegy része, ha megpróbálta. Egy darabig próbálgatta, majd olyan dühös lett, hogy\nkidobta a kukába, mondván, hogy ennyit ér az egész figura. „Pont, mint én…”\nMáriában eleinte rengeteg volt a harag saját magát, a testét illetően is, úgy érezte, kuV\ndarcot vallott, a teste pedig cserbenhagyta őt. Haragot érzett az orvosok iránt is, akik\nnem vették időben észre, hogy a meddősége hátterében endometriózis állhat. Az egészV\nségügyi személyzetet illető csalódottságát és bizalmatlanságát csak fokozta, hogy úgy\nérezte, nem törődtek vele, sok kérdését hagyták megválaszolatlanul.\nÁtbeszéltük, hogy az ideális orvosnak, akiben meg tudna bízni, milyen tulajdonsáV\ngokkal kell rendelkeznie, milyen szempontok fontosak a számára, és melyek azok a\nkívánságok, amelyekben hajlandó kompromisszumokat kötni. A diagnózist közlő orvos\nezek alapján nem felelt meg Mária elvárásainak, de fontos momentum volt annak a felV\nfedezése, hogy nem kell kiszolgáltatottnak maradnia, az intézményV és az orvosválasztás\nkontrollja az ő kezében van. A kapkodásnak, rohanásnak nincs értelme, semmi nem\ntörténik, ha egy hónappal később kezdik a programot, amikor már megtalálták a megV\nfelelő helyszínt és segítő személyzetet.\nEnnek a közeljövőben megvalósuló helyzetnek a leírásában direkt szuggesztiókat haszV\nnáltam, például nem „ha”, hanem „amikor” megtalálta a megfelelő orvost stb. (Varga,\n2011). Tisztában voltam vele, hogy a „megfelelő orvos, megfelelő intézmény megtaláV\nlása” potenciálisan a kezdete lehet egy időhúzó, orvostólVorvosig szaladgáló, sehol sem\nelköteleződő karriernek, de Mária esetében erről szó sem volt: utánaolvasott, utánakérV\ndezett, célirányosan ment a választott orvoshoz, és tényleg nagyon jól sikerült vele az\nelső konzultáció. Az, hogy megtalálta azt a segítőt, akiben megbízik, tovább segítette\na helyzet elfogadását.\nGyakran visszaVvisszatértünk ahhoz a beszélgetésünk során, hogy verbalizáltuk a célV\njait, azt, hogy az ő legnagyobb vágya egy kisbaba, és hogy a cél elérésének az eszköze a lom„\nbik. Megfogalmaztuk, kimondtuk, mi az eljárás célja, és az miért jó az ő szempontjából.\nA célállítás mellett alkalmaztuk a pozitív vizualizáció módszerét is, kértem, hogy képzelV\nje el magát várandósan, majd egy kisbaba boldog édesanyjaként is. Megkérdeztem, miV\nlyen érzés képzeletben a karjában tartani a kisbabáját, és erre az arca ellágyult a meghaV\ntottságtól. Ekkor elmondtam, hogy a tapasztalatok szerint amikor majd a karjában tartV\nja ezt a puha, illatos, édesen szuszogó kisbabát, az ő kisbabájukat, eszébe sem fog jutni,\nhogy lombikban vagy spontán fogantVe, mivel akkor annak már nem lesz jelentősége.\nMária elalvási nehézségére és szorongásos panaszaira a legegyszerűbb módszerek is\nelegendő megoldásnak bizonyultak: kialakított egy esti rutint, amelynek része volt az\nérzéseinek és gondolatainak naplózása, a kedvenc stresszcsökkentő gyógyteájának elkorV\ntyolgatása és a régebbről ismert autogén tréning emlékeinek felfrissítése, annak újbóli\nalkalmazására való bátorítás. Emellett beemeltünk az önmegnyugtató repertoárjába néV\n\nÁrvai Nóra258\n1. ábra: Mária PRISMVD rajztesztje\nhány egyszerű légzőV és relaxációs gyakorlatot is. (hasi légzés, teljes jógalégzés, progreszV\nszív izomrelaxáció, tudatos séta).\nMáriával mindösszesen kilenc alkalommal találkoztunk. Ez a kilenc alkalom elegenV\ndőnek bizonyult ahhoz, hogy sokkal nyugodtabban, optimistábban, kiegyensúlyozotV\ntabban, izgatott várakozással álljon a lombikprogram előtt, olyan segítő személyekkel\nkörülvéve, akikben megbízik. Az eljárást nem tartja már ördögtől valónak, hanem egy\nolyan lehetőségnek, amely segíteni fogja őt az anyává válásban.\nAz endometriózissal, termékenységi zavarokkal érintett páciensek esetében gyakran\nelőfordul, hogy rendszerszemléletre van szükség, amelyben a család, a pár bevonására is\nszükség lehet. A kilencből egy beszélgetésre a férjet, Pétert is behívtam, hogy felmérjem\na társas támasz mértékét és a párkapcsolati dinamikát. Örömmel vette a kérésemet,\nmert neki is volt néhány lombikot illető kérdése, féltette a feleségét az eljárástól. MegV\nnyugodott, amikor megkapta a szükséges, addig hiányzó információkat, az edukáció„\nnak, információ átadásnak tehát itt is nagy szerepe volt. Szemtanúja lehettem, hogy\nMária a férjével mer és képes is beszélni a lombikkal kapcsolatos érzéseiről, és ebben jó\npartnerre talál Péterben. Ekkor megerősítettem őket, hogy milyen jó csapatot alkotnak.\nA kliens PRISMVD rajztesztjét    az    1. ábra mutatja. A PRISMVD rajzteszt előnye, hogy\ngyorsan és egyszerűen alkalmazható a kliensek betegségreprezentációjának és megküzV\ndést segítő tényezőinek a feltérképezésében. Az aktuális élethelyzet vizuális ábrázolása\naktivitást vár el a klienstől, elősegíti a beszélgetést a segítő személyzettel, és segíti az akV\n\nAz endometriózis pszichológiai támogatása 259\ntuális helyzetre való könnyebb rátekintést, az önreflexiót. A tesztfelvétel többször isméV\ntelhető, hogy nyomon követhessük a változásokat, a fejlődést (Havancsák et al., 2013).\nA rajzon úgynevezett énpajzs konstelláció látható: a személy számára fontos dolgok\nkörbeveszik az ént. Az énpajzsnak legtöbbször az a funkciója, hogy „megvédje” az ént\na betegségtől, de itt ez a funkció nem érvényesülhet, hiszen Mária a betegséget, az enV\ndometriózist méh és petefészek alakban önmagán belül, „énrész”Vként ábrázolja. Fontos\nkiemelni, hogy az ént több, egymást metsző, a többinél vastagabb körvonallal határolja\nel a környezetétől Mária, mintegy extra védelmet, extra elhatárolódást jelölve a környeV\nzetétől. Az „énpajzs” részeiként szorosan egymás mellett ábrázolva a férj, két barátnő,\nMária édesanyja és édesapja, valamint két kutyája láthatók. Mindez kis méretben a lap\njobb alsó sarkában koncentrálódik, a lap szinte teljesen üres, a sarkokban található még\na munka, az orvosok és a sport. Az orvosok és a munka között félúton egy téglalapban\nhelyezte el a lombikot, ilyen módon is kifejezve, hogy a lombik valahogy más, ahogy\nő mondta „nem illik a képbe.”\nMiután beszéltünk a rajzról, Mária saját maga kezdeményezte, hogy szeretné „újrarajV\nzolni”, megmutatni, milyen lenne számára az ideális elrendezés, ami a vágyott állapotot\njeleníti meg. Ebben második rajzban az én is csak egy körvonallal határolt kör, a betegV\nség távolabb helyezkedik el kör formájában, az ént nem érinti senki, semmi. A releváns\nemberek nagyobb, szellősebb helyet kaptak, hogy „könnyebben tudjak mozdulni, ha\nakarok” – magyarázta Mária. A lombik közelebb került, és kör formát kapott, az orvosok\nkisebb kört kaptak a lombik mellett. A munka és a sport körei változatlanok maradtak.\nÖsszességében a kép sokkal szellősebb, kitöltöttebb, harmonikusabb elrendezést mutat.\nMegkérdeztem, mi kellene ahhoz, hogy így nézzen ki a valóság, Mária pedig saját maga\nszolgált megoldásokkal: többet, nyíltabban beszélgetni a szüleivel, jobban bízni a párjában,\nelfogadóbbnak lenni a lombikkal és az orvosokkal kapcsolatban. Pozitív visszajelzést ad„\ntam erre az cselekvési tervre, hiszen saját maga fogalmazta meg a közeljövő céljait és leheV\ntőségeit, emiatt motiváltsága, elkötelezettsége, kontrollérzete érezhetően növekedett.\n3.5. AZ ESET LEZÁRÁSA\nMária önmagával való viszonya is sokat változott, alakult. Ahogy képes volt egyre inV\nkább megnyílni párja felé és kapaszkodót találni orvosában, aki partnerként tekintett\nrá, valamint a mi kapcsolatunkban is, úgy kezdett szép fokozatosan saját magával is\nmegengedőbbé, elfogadóbbá válni. A kilenc alkalom végén maga is megfogalmazta,\nhogy nem gondolja úgy, hogy ő tehetne a betegségéről, amely a termékenységi nehezíV\ntettség hátterében áll. Saját testére mint partnerre tekint, aki hozzásegíti majd az anyává\nváláshoz, aki partner ennek a célnak az elérésében, s az ehhez szükséges orvosi segítséget\nörömmel tudja fogadni.\nA kliens a Beck„féle depresszió kérdőíven (Beck et al., 1961) az első interjún magas\npontszámot adott a bűntudattal kapcsolatos kérdésekre („Állandóan hibáztatom maV\ngam”, „Rászolgáltam a büntetésre”). Ezek az érzések oldódtak a munka végére. A pontV\n\nÁrvai Nóra260\nszám az első interjún felvett állapothoz képest (14 pont, közepesen súlyos) sokat javult\n(6 pont, enyhe alsó határa) a folyamat végére.\nLényeges eredmény, hogy a közös munka végére már nem a házasságuk megrontóját\nlátja a gyermekvállalással kapcsolatos nehézségekben, sőt, el tudja képzelni, hogy az\nakadályok közös leküzdése révén még közelebb kerülnek egymáshoz, és tovább mélyül\na kapcsolatuk. Ez a poszttraumás fejlődés lehetőségét mutatja.\nMária képes volt túllépni a negatív élményein, és bizalmat szavazott egy őt segítő csaV\npatnak. Lezáró konzultációnkon így búcsúzott tőlem: „Amennyire féltem a lombiktól,\nmost azon kapom magam, hogy néha már várom is… Nyitott vagyok rá, hogy végre velünk\nis történhetnek jó dolgok.”\n4. KONKLÚZIÓ\nAz áttekintett kutatási eredmények és az ismertetett esetbemutatás alapján egyértelműen\nelmondható, hogy az endometriózis kezelése egy olyan integrált megközelítésért kiált,\nmely elismeri a pszichológiai faktorok szerepét. Ebben a kezelés pszichológiai vonatkozáV\nsainak kellő ismerete elvárható az egészségügyi szakszemélyzet minden tagjától. Különös\nfigyelmet kell fordítani arra, hogy a nők ne érezzék magukat marginalizálva, aggodalmaiV\nkat pedig elbagatellizálva. Szükségük van arra, hogy az egészségügyi személyzet elismerje\naggodalmaik valóságalapját, s ebben mind a megnyugtatásnak, mind az információkkal\nvaló ellátásnak nagy szerepe van (Slade et al., 2005). Lachowsky (2012) tanulmányának\ncímében egészen odáig megy, hogy felteszi a kérdést: kinek is kellene tulajdonképpen\nkezelnie az endometriózisban szenvedő beteget: a nőgyógyásznak, orvosnak vagy pszichoV\nlógusnak? A fizikai és a pszichés fájdalmak, ha nem is összeadódnak, de mindenképpen\nerősítik egymást, főleg akkor, ha a múltat egyéb nehéz életesemények is beárnyékolják.\nAz endometriózissal küzdő nők hosszú évekig azt tapasztalták, hogy neurotikusnak,\nhisztérikusnak bélyegezték őket, nem kezelték őket „igazi” páciensként, tagadták most\nmár elismert fájdalmaik valóságát és jelentőségét. Az emberi méltóságon esett csorba\ngyógyulhat, ha az egészségügyi személyzet felismeri és elismeri az állapottal járó nehézV\nségeket, multidiszciplináris megközelítésben kezeli a betegeket. E fejezet megírásával\nés hivatásom gyakorlásának során is egyik fő célom, hogy az eltérő területek szakembeV\nrei egy csapatként dolgozhassanak a páciensek egészségéért, jelen és jövőbeli jóllétéért.\nIRODALOM\nÁrvai, N. (2012). Amikor a méhem ellenem fordul – Az endometriózis. Medicina Kiadó.\nÁrvai, N. (2016). Nők a fájdalom árnyékában – Az endometriózis. Medicina Kiadó.\nBeck, A. T., Ward, C. H., Mendelson, M., Mock, J., Erbaugh, J. (1961). An inventory for\nmeasuring depression. Archives of General Psychiatry, 4(6), 561–571.\nBenagiano, G., Ivo, B. (2011). Who defined endometriosis?. Fertility and Sterility, 95(1), 13–16.\n\nAz endometriózis pszichológiai támogatása 261\nBokor, A., Koszorús, E., Brodszky, V., D’Hooghe, T., Rigó, J. (2013). Az endometriózis hatása\naz életminőségre Magyarországon. Orvosi Hetilap, 154, 1426–1434.\nBrosens, I., Benagiano, G. (2011). Endometriosis, a modern syndrome. Indian Journal of\nMedical Research, 133(6), 581–93.\nCentini, C., Lazzeri, L., Dores, D., Pianigiani, L., Iannone, P., Luisi, S., Petraglia, F., Zupi,\nE. (2013). Chronic pelvic pain and quality of life in women with and without endometrioV\nsis. Journal of Endometriosis, 5(1), 1–27.\nDenny, E. (2004). Women’s experience of endometriosis. Journal of Advanced Nursing, 46(6),\n641–648.\nEriksen, H.VL. F., Gunnersen, K. F., Sørensen, J.VA., Munk, T., Nielsen, T., Knudsen, U. B.\n(2008). Psychological aspects of endometriosis: Differences between patients with or without\npain on four psychological variables. European Journal of Obstetrics, Gynecology and Reproduc„\ntive Biology, 139(1), 100–105.\nFehér, P. V. (2013). A testképVszobor teszt módszere. In M. Csabai, J. N. Pintér (szerk.), Pszic„\nhológia a gyógyításban. Fenomenológiai, művészetpszichológiai és testkép„központú megközelítések.\nOriold és Társai Kft.\nFernandez, I., Reid, C., Dziurawiec, S. (2006). Living with endometriosis: The perspective of\nmale partners. Journal of Psychosomatic Research, 61(4), 433–438.\nFerrero, S., Esposito, F., Abbamonte, L. H., Anserini, P., Remorgida, V., Ragni, N. (2005).\nQuality of sex life in women with endometriosis and deep dyspareunia. Fertility and Steri„\nlity, 83(3), 573–579.\nFritzer, N., Haas, D., Oppelt, P., Renner, St., Hornung, D., Wölfler, M., Ulrich, U.,\nFischerlehner, G., Sillem, M., Hudelist, G. (2013). More than just bad sex: sexual dysfuncV\ntion and distress in patients with endometriosis. European Journal of Obstetrics, Gynecology\nand Reproductive Biology, 169(2), 392–396.\nHamilton, M. (1959). The assessment of anxiety states by rating. The British Journal of Medical\nPsychology, 32(1), 50–55.\nHamilton, M. (1960). A rating scale for depression. Journal of neurology, neurosurgery, and psy„\nchiatry, 23(1), 56–62.\nHansen, S. O., Knudsen, U. B. (2013). Endometriosis, dysmenorrhoea and diet. European\nJournal of Obstetrics, Gynecology and Reproductive Biology, 169(2), 162–171.\nHavancsák, R., PóczaVVéger, P., Csabai, M. (2013). A PRISMVD rajzteszt kórházi betegek vizsV\ngálatában és kezelésében. In M. Csabai, J. N. Pintér (szerk.), Pszichológia a gyógyításban. Fe„\nnomenológiai, művészetpszichológiai és testkép„központú megközelítések. Oriold és Társai Kft.\nIlmarinen, J. (2007). The Work Ability Index (WAI). Occupational Medicine, 57(2), 160.\nJones, G., Kennedy, S., Barnard, A., Wong, J., Jenkinson, C. (2001). Development of an\nendometriosis qualityVofVlife instrument: The Endometriosis Helath Profile–30. Obstetrics\nand gynecology, 98(2), 258–264.\nLachowsky, M. (2012). Who should treat the endometriosic infertile patient? The ART techniV\ncian, the surgeon, or the psychiatrist?. Gynecologie, Obstetrique & Fertilite, 40(9), 497–499.\nLaganá, A. S., Condemi, I., Retto, G., Muscatello, M. R. A., Bruno, A., Zoccali, R. A., Triolo,\nO., Cedro, C. (2015). Analysis of psychopathological comorbidity behind the common\nsymptoms and signs of endometriosis. European Journal of Obstetrics & Gynecology and Rep„\nroductive Biology, 194, 30–33.\nLorençatto, C., Petta, C. A., Navarro, M. J., Bahamondes, L., Matos, A. (2006). Depression\nin women with endometriosis with and without chronic pelvic pain. Acta Obstetricia et Gy„\nnecologica Scandinavica, 85(1), 88–92.\n\nÁrvai Nóra262\nMartin, C. E., Johnson, E., Wechter, M. E., Leserman, J., Zolnoun, D. A. (2011).\nCatastrophizing: a predictor of persistent pain among women with endometriosis at 1 year.\nHuman Reproduction, 26(11), 3078–3084.\nMunksgaard, P. S., Blaakaer, J. (2011). The association between endometriosis and gynecoloV\ngical cancers and breast cancer: a review of epidemiological data. Gynecologic Oncology,\n123 (1), 157–163.\nOverton, C., Shaw, R. W., McMillan, L., Davis, C. (2007). Atlas of Endometriosos. CRC Press.\nPeveler, R., Edwards, J., Daddow, J., Thomas, E. (1996). Psychosocial factors and chronic\npelvic pain: A comparison of women with endometriosis and with unexplained pain. Journal\nof Psychosomatic Research, 40(3), 305–315.\nPluchino, N., Wenger, J.VM., Petignat, P., Tal, R., Bolmont, M., Taylor, H. S., BianchiV\nDemicheli, F. (2016). Sexual function in endometriosis patients and their partners: effect\nof the disease and consequences of treatment. Human Reproduction Update, 22(6), 762–774.\nRogers, P. A. W., D'Hooghe, T. M., Fazleabas, A., Gargett, C. E., Giudice, L. C., Montgomery,\nG. W., Rombauts, L., Salamonsen, L. A., Zondervan, K. T. (2009). Priorities for endometV\nriosis research: recommendations from an international consensus workshop. Reproductive\nSciences, 16(4), 335–346.\nRoomaney, R., Kagee, A. (2016). Coping strategies employed by women with endometriosis\nin a public healthVcare setting. Journal of Health Psychology, 21(10), 2259–2268.\nSepulcri, R. P., do Amaral, V. F. (2009). Depressive symptoms, anxiety, and quality of life in\nwomen with pelvic endometriosis. European Journal of Obstetrics, Gynecology and Reproduc„\ntive Biology, 142(1), 53–56.\nSinaii, N., Cleary, S. D., Younes, N., Ballweg, M. L., Stratton, P. (2007). Treatment utilizaV\ntion for endometriosis symptoms: a crossVsectional survey study of lifetime experience. Fer„\ntility and Sterility, 87(6), 1277–1286.\nSlade, P., Cordle, C. (2005). Psychological aspects of the management of chronic pelvic pain.\nCurrent Obstetrics and Gynaecology, 15(5), 298–305.\nSpielberger, C. D., Gorsuch, R. L., Lushene, R. E. (1970). STAI: Manual for the State„Trait\nAnxiety Inventory. Consulting Psychologist Press.\nVan den Broeck, U., Meuleman, C., Tomassetti, C., D'Hoore, A., Wolthuis, A., Van\nCleynenbreugel, B., Vergote, I., Enzlin, P., D’Hooghe, T. (2013). Effect of laparoscopic\nsurgery for moderate and severe endometriosis on depression, relationship satisfaction and\nsexual functioning: comparison of patients with and without bowel resection. Human Repro„\nduction, 28(9), 2389–2397.\nVarga, K. (2011). A szavakon túl. Kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban. Medicina\nKiadó.\nWiegand, K. C., Shah, S. P., AlVAgha, O. M., Zhao, Y., Tse, K., Zeng, T., Senz, J.,\nMcConech, M. K., Anglesio, M. S., Kalloger, S. E., Yang, W., HeraviVMoussavi, A.,\nGiuliany, R., Chow, C., Fee, J., Zayed, A., Prentice, L., Melnyk, N., Turashvili, G.,\nDelaney, A. D. ... Huntsman, D. G. (2010). ARID1A mutations in endometriosisVassoV\nciated ovarian carcinomas. The New England Journal of Medicine, 363(16), 1532–1543.\nWorld Health Organization. (1995). The World Health Organization Quality of Life\n(WHOQOL). (online) https://www.who.int/publications/i/item/WHOVHISVHSIVRev.\n2012.03","source_license":"CC0","license_restricted":false}