Az idegkímélő műtéti technika jelentősége a mélyen infiltráló endometriosis sebészetében

Traditional surgeries performed in cases of deep infi ltrating endometriosis lead to impaired quality of life. Aim: To summarize the postoperative outcome and to compare the rate of postoperative complications after different therapeutic approaches applied in deep infi ltrating endometriosis. Method: The authors analized the articles published between March 31, 2004 and March 31, 2015, in the database www.pubmed.org using the following

endometriosis, deep infi ltrating, nerve sparing, surgery. Results: Non-nerve sparing surgery resulted in temporary urinary dysfunction in 19.1–38.5% of patients, while it occurred in 0.61–33.3% of patients after nerve- sparing surgery. Non-nerve sparing surgical technique resulted in an avarage of 121 days of need for self-catheretisa- tion. When nerve-sparing surgeries were performed the duration of self-catheterisation varied between 7 to 39.8 days. After nerve sparing surgeries, permanent bladder dysfunction was not detected in any case. Conclusions: Because of the successful treatment of the patients symptoms and the lower postoperative complication rate, nerve-sparing surgical technique leads to a signifi cant improvement of the quality of life.

laparoscopic surgery, endometriosis, neurogenic bladder dysfunction Bokor, A., Csibi, N., Lukovich, P., Brubel, R., Joó, J. G., Rigó, J. [Importance of nerve-sparing surgical technique in the treatment of deep infi ltrating endometriosis]. Orv. Hetil., 2015, 156(48), 1960–1965. (Beérkezett: 2015. augusztus 31.; elfogadva: 2015. október 1.) DOI: 10.1556/650.2015.30290 Unauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC 1961ORVOSI HETILAP 2015 ■ 156. évfolyam, 48. szám EREDETI KÖZLEMÉNY Rövidítések BFLUTS = Bristol Female Lower Urinary Tract Symptoms; DIE = (deep infi ltrating endometriosis) mélyen infi ltráló endo- metriosis; IPSS = International Prostate Score System; n. a. = nem áll rendelkezésre adat Az endometriosis krónikus, ösztrogéndependens nő- gyógyászati betegség, amely az endometriumhoz ha- sonló mirigy- és stromaszövet proliferációjával jár a méh üregén kívül [1]. Előfordulási gyakorisága a reproduktív korú női populációban 6–10% közötti [1]. Legsúlyosabb megjelenési formája a mélyen infi ltráló endometriosis (deep infi ltrating endometriosis – DIE), amely esetén a laesio a peritoneum szintjétől 5 mm-es vagy azt megha- ladó mélységbe terjed [2, 3]. A mélyen infi ltráló laesiók elsősorban a kismedence hátsó részén, a sacrouterin szalagokon, a spatium recto- vaginaléban, a Douglas-üregben, valamint a hüvely hátsó és a rectum mellső falán találhatók. Gastrointestinalis lae siók az esetek 5,3–12%-ában jelennek meg [1, 4, 5, 6, 7]. A DIE érintheti a kismedence elülső régióját is, jelentkezhet a plica vesicouterinán és infi ltrálhatja a húgyhólyag izomzatát. Érintheti a kismedence lateralis falát, ezáltal veszélyeztetheti az ott elhelyezkedő szoma- tikus idegek lefutását [3, 4, 8, 9]. A mélyen infi ltráló endometriosis kedvezőtlenül be- folyásolja a betegek életminőségét. Az irodalmi adatok szerint gazdasági jelentőségét az egészségügyi kiadások mellett elsősorban a megromlott, csökkent munkaképes- ség adja [10]. Legfontosabb tünetei a krónikus kisme- dencei fájdalom, fájdalmas menstruáció, a szexuális élet, illetve a vizelet- és a székletürítés kapcsán jelentkező fájdalom. A fájdalom mellett az endometriosis gyakran meddőséggel társul [1, 2]. Ezenkívül a DIE – lokalizá- ciótól függően különböző valószínűséggel – további vizeletürítési panaszokat és akár „néma” urodinámiás el- téréseket is okozhat [11]. Elsősorban colorectalis érin- tettség esetén számolhatunk sürgető vizelési inger, gya- kori vizeletürítés, húgyhólyagizomgörcsök, akaratlan vizeletvesztés, illetve húgyhólyag-hypaesthesia megjele- nésével. A  panaszok hátterében a plexus hypogastricus inferior rectum anterolateralis falához igen közeli elhe- lyezkedése és így a rostok endometriosis általi érintett- sége állhat [11, 12]. A DIE kezelése elsősorban sebészi, és a látható elvál- tozások eltávolítását foglalja magában. A radikális kisme- dencei beavatkozások azonban emelkedett perioperatív morbiditással járnak [7, 13, 14, 15, 16, 17]. A rectova- ginalis spatium, illetve a sacrouterin szalagok endometri- osisának bélreszekcióval vagy a nélkül történő eltávolí- tása során sérülhet a kismedencei autonóm idegrendszer, amelynek következménye constipatio és vizeletürítési képtelenség lehet; utóbbi időnként az élet végéig tartó önkatéterezéshez vezethet. A DIE miatti colorectalis be- avatkozások 17%-ában fi gyeltek meg az életminőségre tartósan kiható húgyúti szövődményeket [18]. Több munkacsoport vizsgálta, hogy a korai méhnyak- rák kapcsán végzett műtétekhez hasonlóan a mélyen infi ltráló endometriosis esetében is kivitelezhető-e az idegkímélő műtéti technika és ez a szövődmények csök- kenését eredményezi-e. Az idegkímélő műtéti technikát gyakorló munkacso- portok intra- és posztoperatív eredményeit dolgoztuk fel. Célunk a nem idegkímélő, illetve az idegkímélő be- avatkozásokhoz társuló posztoperatív szövődmények gyakoriságának összehasonlítása volt. Módszer Retrospektív elemzést végeztünk irodalomkutatással. A  mélyen infi ltráló endometriosis kezelésében idegkí- mélő műtéti technikát alkalmazó munkacsoportok poszt- operatív eredményeivel foglalkozó olyan angol nyelvű közleményeket kerestünk, amelyek 2004. március 31. és 2015. március 31. között jelentek meg. Ismertetjük to- vábbá saját, mélyen infi ltráló endometriosissal foglal- kozó  laparoszkópos munkacsoportunk eredményeit is, amelyeket 2014-ben publikáltunk [19]. A PubMed elektronikus adatbázisban (http://www.pubmed.org) megtalálható publikációk közül az „endometriosis”, „deep infi ltrating”, „nerve-sparing” és „surgery” (endo- metriosis, mélyen infi ltráló, idegkímélő, sebészet) kereső- szavak kombinációjával lehívható tanulmányokat dol- goztuk fel. Vizsgáltuk a colorectalis, az urinalis és a szexuális éle- tet befolyásoló szövődmények előfordulási gyakoriságát az idegkíméletre törekvő, illetve a klasszikus, radikális műtéti beavatkozásokat követően. A posztoperatív húgy- hólyag-diszfunkciók incidenciája mellett összehasonlí- tottuk azok spontán gyógyhajlamát, a fi ziológiás húgy- hólyagműködés visszanyeréséhez szükséges időtartamot különböző műtéti technikák alkalmazását követően. A  betegek életminőségét validált kérdőíves vizsgálatok eredményei alapján is jellemeztük. A feldolgozott közleményeket a betegek életkora, az ismertetett műtéti beavatkozások időtartama, a társuló vérvesztés, a posztoperatív transzfúzió szükségessége és a műtét utáni átlagos kórházi tartózkodás alapján is ele- meztük. Eredmények Irodalmi áttekintésünk során nyolc, idegkímélő műtéti beavatkozások posztoperatív eredményeit ismertető ta- nulmányt találtunk. Hat eredeti közlemény (négy pros- pektív és két prospektív randomizált) és két összefoglaló tanulmány eredményeit dolgoztuk fel. Az elvégzett be- avatkozások általános jellemzőit és a húgyhólyag-disz- funkció, illetve az önkatéterezés gyakoriságát az áttekin- tett tanulmányokban az 1. és 2. táblázat foglalja össze. A feldolgozott közleményekben a műtéti javallatot mélyen infi ltráló endometriosis, illetve Possover és mtsai- nak közleményében az esetek egy részében DIE, a má- Unauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC 2015 ■ 156. évfolyam, 48. szám ORVOSI HETILAP1962 EREDETI KÖZLEMÉNY 1. táblázat Az idegkímélő műtéti beavatkozások perioperatív jellemzői Szerzők Esetszám Betegek életkora (év – medián érték: minimum–maximum) Műtéti idő (min – medián érték: minimum– maximum) Átlagos vérvesztés (ml – medián érték) Transzfúzióra szoruló betegek száma Átlagos kórházi tartózkodás (nap – medián érték: minimum–maximum) Volpi és mtsai [20] 24 31,5 (23–42) 110 (50–230) n. a. 2 3 (1–9) Possover és mtsai [21] 91 26,9 (18–45) 196 (153–312) n. a. 2 9,2 (8–14) Kavallaris és mtsai [2] 16 32 (24–42) 82 250 n. a. 7 (5–14) Ceccaroni és mtsai [5] 61 34 (24–46) 301,5 354,9 n. a. n. a. Bokor és mtsai [19] 50 31 (27–45) 185 (85–470) n. a. 5 n. a. 2. táblázat Az önkatéterezés gyakorisága idegkímélő műtéti technikával operált betegek körében Szerzők Esetszám Önkatéterezésre szoruló betegek száma Önkatéterezés időtartamának átlagértéke (nap) Volpi és mtsai [20] 24 7 (29,2%) 18 Possover és mtsai [21] 91 0* – Kavallaris és mtsai [2] 16 3 (18,5%)** n. a. Ceccaroni és mtsai [5] 61 n. a. 39,8 Bokor és mtsai [19] 50 6 (12%) ≤7*** *Krónikus hólyagatónia előfordulási gyakorisága méhnyakrák miatt operált betegekben 0,61% volt. DIE miatt végzett műtétek esetén egy esetet sem dokumentáltak. **Állandó katéter viselése 7–9 napig csupán ureter-, illetve hólyagre- szekció esetén fordult elő. A többi operált beteg esetén a katéter eltá- volítását követő 1. napon szignifi káns residuum nélkül sikeres volt a vizeletürítés. ***A húgyhólyag-diszfunkció maximum 7 nap alatt maradéktalanul gyógyult. sikban korai méhnyakrák képezte [2, 4, 20, 21]. Utóbbi tanulmány esetében csak a mélyen infi ltráló endometri- osis kapcsán elvégzett műtétek jellemzőit és eredményeit értékeltük. Az operált betegek száma 16–91 között változott a feldolgozott közleményekben. Az egyes tanulmányok- ban a betegek életkorának medián értéke 26,9 és 34 év között volt. A műtétek időtartama a különböző munka- csoportok eredményei alapján széles határok között vál- takozott. Az összehasonlított tanulmányokban az átla- gos műtéti időtartam 82 perc és 301,5 perc között volt [2, 4] (1. táblázat). Két tanulmány számolt be a műtét alatti átlagos vér- vesztésről, három a posztoperatív transzfúzió szükséges- ségéről. Az intraoperatív vérvesztés medián értéke 250 és 354,9 ml volt a két vizsgált tanulmányban. Műtét utáni transzfúzióra Volpi és munkatársainak tanulmá- nyában két esetben (8,3%), Possover és munkatársainak DIE miatt végzett műtétei kapcsán szintén két eset- ben (2,2%), Bokor és munkatársainak tanulmányában öt esetben (10%) volt szükség [2, 20, 21] (1. táblázat). A kórházi bennfekvés időtartamának medián értéke 3–9,2 nap között váltakozott [2, 20, 21] (1. táblázat). Possover és munkatársainak idegkímélő műtéti ered- ményeket feldolgozó vizsgálatában tartós önkatétere- zésre az operált betegek 0,61%-ában (csak a korai méh- nyakrák miatt végzett műtétet követően) volt szükség [21]. Mélyen infi ltráló endometriosis miatt végzett ideg- kímélő műtéti beavatkozások kapcsán tartós húgyhó- lyag-diszfunkciót nem észleltek, a tehermentesítő, supra- pubicus katéter kétnapos hólyagtornát követően minden beteg esetén eltávolítható volt [21] (2. táblázat). Kavallaris és mtsai 16, idegkímélő technikával operált betegükből 13 esetében már az első posztoperatív napon sikeres spontán vizeletürítésről számoltak be. Önkatéte- rezés csupán a húgyhólyag-, illetve az ureterreszekción átesett betegekben vált átmenetileg szükségessé. Az ön- katéterezés átlagos időtartama 8 nap volt [2]. Volpi és mtsainak tapasztalatai szerint mindkét oldali sacrouterinszalagot érintő DIE esetén, amennyiben a mindkét oldali plexus hypogastricus inferior reszekció elkerülhetetlen volt, a betegek 90%-a átmenetileg önka- téterezővé vált. Egyoldali plexus hypogastricus inferior reszekció esetén a betegek 71,4%-ában lépett fel átmene- ti húgyhólyag-diszfunkció. Összességében az önkatéte- rezés átlagos időtartama 18 nap volt. Szignifi káns össze- függést észleltek az első posztoperatív vizeletürítést követő ultrahangos vizeletresiduum-becslés értéke és az  önkatéterezés előfordulási gyakorisága között [20]. Ceccaroni és mtsai prospektív, randomizált tanulmá- nyukban, idegkímélő beavatkozásokat követően, szig- nifi kánsan alacsonyabb kismedencei neurogén diszfunk- Unauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC 1963ORVOSI HETILAP 2015 ■ 156. évfolyam, 48. szám EREDETI KÖZLEMÉNY cióról számoltak be, mint a nem idegkímélő műtétek után (3. táblázat). Idegkímélő műtéti technika alkalma- zása esetén szignifi kánsan alacsonyabb volt az önkatéte- rezés időtartama, mint a klasszikus műtéteket követően. A húgyhólyagfunkció spontán visszanyerése előbbi eset- ben átlagosan 39,8, míg a klasszikus, radikális műtéte- ket követően 121,1 napot vett igénybe (2. táblázat). Az önkatéterező betegek utánkövetése során szignifi kánsan ritkábban fordult elő a húgyhólyagfunkció spontán javu- lása nem idegkímélő műtéteket követően, mint az ideg- kímélő műtétek után. A betegek gyakrabban számoltak be csökkent szexuális vágyról, orgazmuszavarról vagy akár az orgazmus teljes hiányáról, továbbá krónikus constipatióról a klasszikus műtétek után, mint idegkí- mélő beavatkozásokat követően. Ugyanakkor a korai posztoperatív szövődmények arányában, a fájdalmi tüne- tek javulásában és a recidívák előfordulási gyakoriságá- ban nem volt szignifi káns különbség a két műtéti tech- nika között [4]. Ballester és mtsai prospektív randomizált tanulmá- nyukban összességében az esetek 29%-ában észleltek poszt- operatív nehéz vizelést, 11%-ában sürgető vizelési ingert, 14%-ában stressz-, 3%-ában pedig spontán inkontinen- ciát. Idegkímélő műtéten átesett betegeik esetén is az esetek 19%-ában jelentkezett dysuria. Egyértelmű ideg- reszekciót követően vizeletretenció az érintett betegek 88%-ában jelent meg. Betegeik posztoperatív életminő- ségét két validált kérdőív, a Bristol Female Lower Urinary Tract Symptoms (BFLUTS) és az International Prostate Score System (IPSS) segítségével mérték fel. A beavatko- zást megelőző és az utolsó posztoperatív vizsgálat során kapott BFLUTS- és IPSS-értékek összehasonlítása során a vizeletürítési funkcióra vonatkozó pontszámok szigni- fi kánsan magasabbak voltak a műtét előttiekhez képest mind az idegkímélő, mind a nem idegkímélő technikával operált betegek esetén. Idegkímélő beavatkozást követő- en ugyanakkor a betegek vizeletürítésre vonatkozó pont- számai szignifi kánsan alacsonyabbak voltak, mint a nem idegkímélő műtétek után [18]. Klinikánk endometriosis-munkacsoportja 2009 és 2012 között 50 szegmentális bélreszekciót végzett vas- tagbelet érintő, mélyen infi ltráló endometriosis miatt. Az operált betegek közül hat esetben (12%) lépett fel átme- neti húgyhólyag-diszfunkció, amely minden esetben 7 napon belül maradéktalanul gyógyult. Krónikus vizelet- retenció egy esetben sem fordult elő [19] (2. táblázat). Bonneau és mtsai összefoglaló tanulmányukban a be- tegek urodinámiás vizsgálati eredményeit hasonlították össze. A műtétet megelőzően körülbelül a betegek felé- ben fi gyeltek meg eltéréseket az urodinámiás vizsgálati leletekben. A műtéteket követően a betegek átlag 4,8%- ában (1,4–29,9%) észleltek de novo húgyhólyag-disz- funkciót. Az operált betegek átlagosan 4,6%-ában (0–14,7%) alakult ki tartós húgyhólyag-diszfunkció. Idegkímélő műtéti technika alkalmazása csökkentette a posztoperatív húgyhólyag-diszfunkció kialakulásának valószínűségét [22]. Kavallaris és mtsai összefoglaló közleményében az összes vizsgált beteg egyoldali sacrouterinszalag-reszek- ción esett át. Az alkalmazott idegkímélő műtéti techni- kának köszönhetően posztoperatív húgyhólyag-disz- funkció nem jelentkezett, önkatéterezésre egy esetben sem volt szükség [23]. Megbeszélés A mélyen infi ltráló endometriosis kezelésének célja a krónikus, illetve catamenialis fájdalom gyógyítása és a te- herbe esés valószínűségének növelése [2, 9]. A korábban széles körben alkalmazott klasszikus, Redwine szerinti radikális műtétek azonban terápiás hatékonyságuk mel- lett jelentős posztoperatív szövődményrátával társultak [2, 23]. Ezek közül a legsúlyosabb az akár élethosszig tartó, krónikus, enyhébb esetekben átmeneti húgyhó- lyag-diszfunkció, amely önkatéterezés szükségességéhez vezet. Emellett orgazmuszavarok és constipatio is gyak- rabban jelentkezett a radikális műtéteket követően [2, 23]. Az említett szövődmények gyakrabban fordultak elő kiterjedtebb reszekció szükségessége esetén, így col- pectomiát, parametrectomiát és coloanalis anastomosist követően [22]. A szövődmények csökkentésére irányuló több mint egy évtizedes törekvéseknek köszönhetően a kismeden- cei vegetatív beidegzést ellátó idegfonatok lokalizációjá- ról egyre több adat áll rendelkezésre. Több, mélyen in- fi ltráló endometriosissal, illetve korai cervicalis carcinomiával foglalkozó munkacsoport tűzte ki célul a posztoperatív szövődmények előfordulási gyakoriságá- nak minimalizálását különböző idegkímélő műtéti tech- nikák kidolgozásával [2, 4, 18, 19, 21, 23]. A mélyen infi ltráló endometriosis a laesio lokalizáció- jától függően urodinámiás eltérésekkel és vizeletürítési panaszokkal is társulhat [18, 22]. Ballester és munkatár- sainak megfi gyelései szerint a műtéti beavatkozás min- den esetben kedvezőtlen hatású a vizeletürítési funkcióra nézve [18]. Ugyanakkor idegkímélő műtéteket követő- en húgyhólyag-diszfunkció kialakulásával ritkábban kell számolnunk, mint nem idegkímélő beavatkozások után. Az előző csoportban a vizeletretenció előfordulási gya- korisága 0–29% közötti, míg nem idegkímélő beavatko- zásokat követően 19,1–38,5% [21, 23, 24]. Idegkímélő műtéteket követően a posztoperatív vizeletretenció a fel- dolgozott közlemények eredményei alapján minden 3. táblázat Kismedencei beidegzés posztoperatív zavarai szegmentális bél- reszekciót követően nem idegkímélő (A), illetve idegkímélő (B) beavatkozásokat követően Ceccaroni és munkatársainak mű- téti eredményei alapján A (n = 65) B (n = 61) p Önkatéterezés (napok – átlag±SD) 121,1 (67,9) 39,8 (29,5) <0,001 Neuromodulációra javasoltak száma 10 (15,4%) 1 (1,6%) <0,5 Unauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC 2015 ■ 156. évfolyam, 48. szám ORVOSI HETILAP1964 EREDETI KÖZLEMÉNY esetben átmeneti jelenség volt, krónikus húgyhólyag- diszfunkció egy esetben sem fordult elő. Önkatéterezés- re szoruló betegekben a katéterhasználat időtartama szignifi kánsan alacsonyabb volt idegkímélő beavatkozá- sok után, mint nem idegkímélő műtéteket követően [2, 4, 19, 21, 23]. Urodinámiás eltérések is alacsonyabb arányban voltak megfi gyelhetőek az idegek vizualizációja és megőrzése esetén, mint klasszikus műtétek után [22]. Mindezek alapján megállapítható, hogy bár a poszt- operatív szakban felléphet átmeneti vizeletretenció, és a betegek átmenetileg önkatéterezésre szorulhatnak, ideg- kímélő műtéteket követően ennek előfordulási valószí- nűsége jelentősen alacsonyabb, és a katéterhasználat szükségességének időtartama is rövidebb [2, 4, 19, 21, 23]. Spontán regresszióra, a húgyhólyagfunkció javulá- sára idegkímélő műtéteket követően nagyobb az esély, mint radikálisabb beavatkozások után [18]. Colorectalis, illetve a szexuális funkciót érintő szövődmények is rit- kábban fordultak elő idegkímélő, mint nem idegkímélő beavatkozások után [4]. A klasszikus, radikális beavatkozásokhoz képest az ide- gek vizualizációja és lehetőség szerinti megőrzése tehát mind a húgyhólyag-, mind a szexuális és a székletürítési funkció szempontjából kedvező hatású [2, 4, 18, 19, 21, 22, 23]. Idegkímélő műtéteket követően ritkábban je- lentkeznek posztoperatív szövődmények, ha mégis, azok kevésbé súlyosak és spontán gyógyhajlamuk jelentősen kedvezőbb, mint a nem idegkímélő, radikális beavatko- zások szövődményei. Emellett az idegkímélő beavatko- zások terápiás hatékonysága megegyezik a radikális mű- tétek esetén tapasztaltakkal [2, 7, 9, 14, 21]. Kritikaként felmerülhet, hogy az idegkímélő beavat- kozások időigényesebbek lehetnek. Mélyen infi ltráló en- dometriosissal foglalkozó, idegkímélő műtéti technikát gyakorló munkacsoportok azonban ezt cáfolták. Megfi - gyeléseik szerint idegkímélő műtéteik rövidebb ideig tar- tottak és kevesebb vérvesztéssel is jártak, mint a klasszi- kus, radikális beavatkozások [4, 21]. A jövőben nagy esetszámú, prospektív, randomizált tanulmányokra van szükség, amelyek pontosabb képet adhatnak az egyes módszerek hatékonyságáról. Addig is a mélyen infi ltráló endometriosis kezelésére specializáló- dott centrumokban javasolt a módszerek elsajátítása és a gyakorlatban történő alkalmazása. Anyagi támogatás: A közlemény megírása, illetve az ez- zel kapcsolatban elvégzett kutatómunka anyagi támoga- tásban nem részesült. Szerzői munkamegosztás: B. A., R. J.: Hipotézisek ki- dolgozása. B. A., L. P.: Műtétek elvégzése. B. A., R. J., Cs. N., B. R., J. J. G.: Műtéti eredmények feldolgozása, posztoperatív betegkövetés. Érdekeltségek: A szerzőknek nincsenek érdekeltségeik. Irodalom [1] Beltran, M. A., Tapia, Q. T., Araos, H. F., et al.: Ileal endome- triosis as a cause of intestinal obstruction. Report of two cases. Rev. Med. Chil., 2006, 134(4), 485–490. [2] Kavallaris, A., Banz, C., Chalvatzas, N., et al.: Laparoscopic nerve-sparing surgery of deep infi ltrating endometriosis: descrip- tion of the technique and patients’ outcome. Arch. Gynecol. Ob- stet., 2011, 284(1), 131–135. [3] Cornillie, F. J., Oosterlynck, D., Lauweryns, J. M., et al.: Deeply infi ltrating pelvic endometriosis: histology and clinical signifi - cance. Fertil. Steril., 1990, 53(6), 978–983. [4] Milingos, S., Protopapas, A., Drakakis, P., et al.: Laparoscopic management of patients with endometriosis and chronic pelvic pain. Ann. N.Y. Acad. Sci., 2003, 997, 269–273. [5] Ceccaroni, M., Clarizia, R., Bruni, F., et al.: Nerve-sparing lapa- roscopic eradication of deep endometriosis with segmental rectal and parametrial resection: the Negrar method. A single-center, prospective, clinical trial. Surg. Endosc., 2012, 26(7), 2029– 2045. [6] Ceccaroni, M., Clarizia, R., Alboni, C., et al.: Laparoscopic nerve-sparing transperitoneal approach for endometriosis infi l- trating the pelvic wall and somatic nerves: anatomical considera- tions and surgical technique. Surg. Radiol. Anat., 2010, 32(6), 601–604. [7] Kavallaris, A., Köhler, C., Kühne-Heid, R., et al.: Histopatho- logical extent of rectal invasion by rectovaginal endometriosis. Hum. Reprod., 2003, 18(6), 1323–1327. [8] Houtmeyers, P., Ceelen, W., Gillardin, J. M., et al.: Surgery for gastrointestinal endometriosis: indications and results. Acta Chir. Belg., 2006, 106(4), 413–416. [9] Darai, E., Thomassin, I., Barranger, E., et al.: Feasibility and clinical outcome of laparoscopic colorectal resection for endome- triosis. Am. J. Obstet. Gynecol., 2005, 192(2), 394–400. [10] Simoens, S., Dunselman, G., Dirksen, C., et al.: The burden of endometriosis: costs and quality of life of women with endome- triosis and treated in referral centres. Hum. Reprod., 2012, 27(5), 1292–1299. [11] De Lapasse, C., Renouvel, F., Chis, C., et al.: Urinary functional and urodynamic preoperative evaluation of patients with deep pelvic surgical endometriosis: about 12 cases. Gynecol. Obstet. Fertil., 2008, 36(3), 272–277. [12] Ceccaroni, M., Clarizia, R., Roviglione, G., et al.: Neuro-anato- my of the posterior parametrium and surgical considerations for a nerve-sparing approach in radical pelvic surgery. Surg. Endosc., 2013, 27(11), 4386–4394. [13] Abbott, J., Hawe, J., Hunter, D., et al.: Laparoscopic excision of endometriosis: a randomized, placebo-controlled trial. Fertil. Steril., 2004, 82(4), 878–884. [14] Garry, R., Clayton, R., Hawe, J.: The effect of endometriosis and its radical laparoscopic excision on quality of life indicators. BJOG, 2000, 107(1), 44–54. [15] Redwine, D. B., Koning, M., Sharpe, D. R.: Laparoscopically as- sisted transvaginal segmental resection of the rectosigmoid colon for endometriosis. Fertil. Steril., 1996, 65(1), 193–197. [16] Thomassin, I., Bazot, M., Detchev, R., et al.: Symptoms before and after surgical removal of colorectal endometriosis that are as- sessed by magnetic resonance imaging and rectal endoscopic so- nography. Am. J. Obstet. Gynecol., 2004, 190(5), 1264–1271. [17] Fedele, L., Bianchi, S., Zanconato, G., et al.: Long-term follow-up after conservative surgery for rectovaginal endometriosis. Am. J. Obstet. Gynecol., 2004, 190(4), 1020–1024. [18] Ballester, M., Chereau, E., Dubernard, G., et al.: Urinary dysfunc- tion after colorectal resection for endometriosis: results of a pro- spective randomized trial comparing laparoscopy to open sur- gery. Am. J. Obstet. Gynecol., 2011, 204(4), 303.e1–303.e6. Unauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC 1965ORVOSI HETILAP 2015 ■ 156. évfolyam, 48. szám EREDETI KÖZLEMÉNY [19] Bokor, A., Brubel, R., Lukovich, P., et al.: Experience with multi- disciplinary laparoscopic surgery in patients with deep infi ltrating colorectal endometriosis. [Mélyen infi ltráló colorectalis endo- metriosis miatt végzett multidiszciplináris laparoszkópos műté- tek  során szerzett tapasztalataink.] Orv. Hetil., 2014, 155(5), 182–186. [Hungarian] [20] Volpi, E., Ferrero, A., Sismondi, P.: Laparoscopic identifi cation of pelvic nerves in patients with deep infi ltrating endometriosis. Surg. Endosc., 2004, 18(7), 1109–1112. [21] Possover, M., Quakernack, J., Chiantera, V.: The LANN tech- nique to reduce postoperative functional morbidity in laparo- scopic radical pelvic surgery. J. Am. Coll. Surg., 2005, 201(6), 913–917. [22] Bonneau, C., Zilberman, S., Ballester, M., et al.: Incidence of pre- and postoperative urinary dysfunction associated with deep infi l- trating endometriosis: relevance of urodynamic tests and thera- peutic implications. Minerva Ginecol., 2013, 65(4), 385–405. [23] Kavallaris, A., Mebes, I., Evagyelinos, D., et al.: Follow-up of dys- functional bladder and rectum after surgery of a deep infi ltrating rectovaginal endometriosis. Arch. Gynecol. Obstet., 2011, 283(5) 1021–1026. [24] Dubernard, G., Rouzier, R., David-Montefi ore, E., et al.: Urinary complications after surgery for posterior deep infi ltrating endo- metriosis are related to the extent of dissection and to uterosacral ligaments resection. J. Minim. Invasive Gynecol., 2008, 15(2), 235–240. (Bokor Attila dr., Budapest, Baross u. 27., 1085 e-mail: [email protected]) M E G H Í V Ó A Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak Tudományos Bizottsága tisztelettel meghívja az érdeklődőket a következő tudományos ülésére, amelyet az I. Belgyógyászati és Gasztroenterológiai Osztály a Magyar Gasztroenterológiai Társasággal és a Magyar Ultrahang Társasággal közösen rendez. Időpont: 2015. december 10. (csütörtök) 14 óra Helyszín: Szent János Kórház Auditóriuma – 1125 Budapest, Diós árok 1–3. Téma: „Aktualitások a gasztroenterológiában” – Újdonságok, érdekességek, esetek Üléselnök: Prof. Dr. Nemesánszky Elemér és Dr. Székely György Program: Dr. Szilvás Ágnes: Szűrhető-e a vastagbélrák? 15 perc Dr. Pusztay Margit: A nyomok a májhoz vezetnek: májbetegségek extrahepatikus szöv ődményei 15 perc Dr. Horváth Gábor: Korszakváltás a HCV terápiában: Új direkt ható antivirális szerek 15 perc Dr. Kovács Márta: Újdonságok a kapszula endoszkópos diagnosztikában 15 perc Dr. Darvas Emília: Meglep ő fordulat: a diagnosztikus gondolkodás változása kapszula endoszkópia során – esetbemutatás 10 perc Dr. Székely György: Széklet microbióta: Genetikai önéletrajz? 15 perc VITA – BÜFÉ Minden érdeklődőt szeretettel várunk. A Semmelweis Egyetem által akkreditált rendezvény. Unauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC