{"paper_id":"c3a9863c-65bc-4845-901d-b747311ee374","body_text":"2015  ■  156. évfolyam, 48. szám  ■  1960–1965.1960\nEREDETI KÖZLEMÉNY\nAz idegkímélő műtéti technika \njelentősége a mélyen infi ltráló \nendometriosis sebészetében\nBokor Attila dr. 1  ■  Csibi Noémi dr. 1  ■  Lukovich Péter dr. 2 \nBrubel Réka dr. 1  ■  Joó József Gábor dr. 1  ■  Rigó János dr. 1\nSemmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, \n1I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, 2I. Sebészeti Klinika, Budapest\nBevezetés: A mélyen infi ltráló endometriosis kezelésében az elváltozások hagyományos sebészi eltávolítása súlyos szö-\nvődményekkel járhat. Célkitűzés: Idegkímélő, illetve hagyományos technikával végzett műtétek összehasonlítása, az \negyes szövődmények előfordulási gyakoriságának ismertetése mélyen infi  ltráló endometriosissal foglalkozó munka-\ncsoportok műtéti eredményeinek összefoglalásával. Módszer: A szerzők retrospektív elemzést végeztek a 2004. már-\ncius 31. és 2015. március 31. között megjelent tudományos közlemények felhasználásával. A keresést a http://www.\npubmed.org adatbázisban végezték az „endometriosis”, „deep infi  ltrating,” „nerve-sparing, surgery” (endometriosis,  \nmélyen infi ltráló, idegkímélő, sebészet) keresőszavak kombinációjának alkalmazásával. Eredmények: Mélyen infi ltráló \nendometriosis kapcsán végzett, nem idegkímélő beavatkozásokat követően 19,1–38,5%-ban jelentkezhet átmeneti \nhúgyhólyag-diszfunkció, míg idegkímélő műtéti technika alkalmazását követően a betegek 0,61–33,3%-ában fordul-\nhat elő. Nem idegkímélő technika alkalmazását követően a betegek átlagosan 121,1 napig, idegkímélő műtéteket \nkövetően 7–39,8 napig szorultak önkatéterezésre. Krónikus húgyhólyag-diszfunkció mélyen infi  ltráló endometri-\nosis miatt végzett idegkímélő műtéteket követően nem fordult elő. Következtetések: Az idegkímélő technikák alkal-\nmazása a betegek életminőségének jelentős javulását eredményezi, mivel panaszaik kezelése mellett alacsonyabb \nposzt operatív szövődményrátával társul. Orv. Hetil., 2015, 156(48), 1960–1965.\nKulcsszavak: nőgyógyászat, műtét, endometriosis, neurogén húgyhólyag-diszfunkció\nImportance of nerve-sparing surgical technique in the treatment of deep \ninfi ltrating endometriosis\nIntroduction: Traditional surgeries performed in cases of deep infi ltrating endometriosis lead to impaired quality of \nlife. Aim: To summarize the postoperative outcome and to compare the rate of postoperative complications after \ndifferent therapeutic approaches applied in deep infi ltrating endometriosis. Method: The authors analized the articles \npublished between March 31, 2004 and March 31,  2015, in the database www.pubmed.org using the following \nkeywords: endometriosis, deep infi ltrating, nerve sparing, surgery. Results: Non-nerve sparing surgery resulted in \ntemporary urinary dysfunction in 19.1–38.5% of patients, while it occurred in 0.61–33.3% of patients after nerve-\nsparing surgery. Non-nerve sparing surgical technique resulted in an avarage of 121 days of need for self-catheretisa-\ntion. When nerve-sparing surgeries were performed the duration of self-catheterisation varied between 7 to 39.8 \ndays. After nerve sparing surgeries, permanent bladder dysfunction was not detected in any case. Conclusions: Because \nof the successful treatment of the patients symptoms and the lower postoperative complication rate, nerve-sparing \nsurgical technique leads to a signifi cant improvement of the quality of life.\nKeywords: laparoscopic surgery, endometriosis, neurogenic bladder dysfunction\nBokor, A., Csibi, N., Lukovich, P., Brubel, R., Joó, J. G., Rigó, J. [Importance of nerve-sparing surgical technique in the \ntreatment of deep infi ltrating endometriosis]. Orv. Hetil., 2015, 156(48), 1960–1965.\n(Beérkezett: 2015. augusztus 31.; elfogadva: 2015. október 1.)\nDOI: 10.1556/650.2015.30290\nUnauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC\n\n\n1961ORVOSI HETILAP  2015  ■  156. évfolyam, 48. szám\nEREDETI KÖZLEMÉNY\nRövidítések\nBFLUTS = Bristol Female Lower Urinary Tract Symptoms; \nDIE = (deep infi ltrating endometriosis) mélyen infi ltráló endo-\nmetriosis; IPSS = International Prostate Score System; n. a. = \nnem áll rendelkezésre adat\nAz endometriosis krónikus, ösztrogéndependens nő-\ngyógyászati betegség, amely az endometriumhoz ha-\nsonló mirigy- és stromaszövet proliferációjával jár a méh \nüregén kívül [1]. Előfordulási gyakorisága a reproduktív \nkorú női populációban 6–10% közötti [1]. Legsúlyosabb \nmegjelenési formája a mélyen infi  ltráló endometriosis \n(deep infi ltrating endometriosis – DIE), amely esetén a \nlaesio a peritoneum szintjétől 5 mm-es vagy azt megha-\nladó mélységbe terjed [2, 3].\nA mélyen infi ltráló laesiók elsősorban a kismedence \nhátsó részén, a sacrouterin szalagokon, a spatium recto-\nvaginaléban, a Douglas-üregben, valamint a hüvely hátsó \nés a rectum mellső falán találhatók. Gastrointestinalis \nlae siók az esetek 5,3–12%-ában jelennek meg [1, 4, 5, \n6, 7]. A DIE érintheti a kismedence elülső régióját is, \njelentkezhet a plica vesicouterinán és infi  ltrálhatja a \nhúgyhólyag izomzatát. Érintheti a kismedence lateralis \nfalát, ezáltal veszélyeztetheti az ott elhelyezkedő szoma-\ntikus idegek lefutását [3, 4, 8, 9].\nA mélyen infi ltráló endometriosis kedvezőtlenül be-\nfolyásolja a betegek életminőségét. Az irodalmi adatok \nszerint gazdasági jelentőségét az egészségügyi kiadások \nmellett elsősorban a megromlott, csökkent munkaképes-\nség adja [10]. Legfontosabb tünetei a krónikus kisme-\ndencei fájdalom, fájdalmas menstruáció, a szexuális élet, \nilletve a vizelet- és a székletürítés kapcsán jelentkező \n fájdalom. A fájdalom mellett az endometriosis gyakran \nmeddőséggel társul [1, 2]. Ezenkívül a DIE – lokalizá-\nciótól függően különböző valószínűséggel – további \n vizeletürítési panaszokat és akár „néma” urodinámiás el-\ntéréseket is okozhat [11]. Elsősorban colorectalis érin-\ntettség esetén számolhatunk sürgető vizelési inger, gya-\nkori vizeletürítés, húgyhólyagizomgörcsök, akaratlan \nvizeletvesztés, illetve húgyhólyag-hypaesthesia megjele-\nnésével. A  panaszok hátterében a plexus hypogastricus \ninferior rectum anterolateralis falához igen közeli elhe-\nlyezkedése és így a rostok endometriosis általi érintett-\nsége állhat [11, 12].\nA DIE kezelése elsősorban sebészi, és a látható elvál-\ntozások eltávolítását foglalja magában. A radikális kisme-\ndencei beavatkozások azonban emelkedett perioperatív \nmorbiditással járnak [7, 13, 14, 15, 16, 17]. A rectova-\nginalis spatium, illetve a sacrouterin szalagok endometri-\nosisának bélreszekcióval vagy a nélkül történő eltávolí-\ntása során sérülhet a kismedencei autonóm idegrendszer, \namelynek következménye constipatio és vizeletürítési \nképtelenség lehet; utóbbi időnként az élet végéig tartó \nönkatéterezéshez vezethet. A DIE miatti colorectalis be-\navatkozások 17%-ában fi gyeltek meg az életminőségre \ntartósan kiható húgyúti szövődményeket [18].\nTöbb munkacsoport vizsgálta, hogy a korai méhnyak-\nrák kapcsán végzett műtétekhez hasonlóan a mélyen \n infi ltráló endometriosis esetében is kivitelezhető-e az \nidegkímélő műtéti technika és ez a szövődmények csök-\nkenését eredményezi-e.\nAz idegkímélő műtéti technikát gyakorló munkacso-\nportok intra- és posztoperatív eredményeit dolgoztuk \nfel. Célunk a nem idegkímélő, illetve az idegkímélő be-\navatkozásokhoz társuló posztoperatív szövődmények \ngyakoriságának összehasonlítása volt.\nMódszer\nRetrospektív elemzést végeztünk irodalomkutatással. \nA  mélyen infi ltráló endometriosis kezelésében idegkí-\nmélő műtéti technikát alkalmazó munkacsoportok poszt-\noperatív eredményeivel foglalkozó olyan angol nyelvű \nközleményeket kerestünk, amelyek 2004. március 31. és \n2015. március 31. között jelentek meg. Ismertetjük to-\nvábbá saját, mélyen infi  ltráló endometriosissal foglal-\nkozó  laparoszkópos munkacsoportunk eredményeit is, \namelyeket 2014-ben publikáltunk [19]. A PubMed \nelektronikus adatbázisban (http://www.pubmed.org) \nmegtalálható publikációk közül az „endometriosis”, \n„deep infi ltrating”, „nerve-sparing” és „surgery” (endo-\nmetriosis, mélyen infi ltráló, idegkímélő, sebészet) kereső-\nszavak kombinációjával lehívható tanulmányokat dol-\ngoztuk fel.\nVizsgáltuk a colorectalis, az urinalis és a szexuális éle-\ntet befolyásoló szövődmények előfordulási gyakoriságát \naz idegkíméletre törekvő, illetve a klasszikus, radikális \nműtéti beavatkozásokat követően. A posztoperatív húgy-\nhólyag-diszfunkciók incidenciája mellett összehasonlí-\ntottuk azok spontán gyógyhajlamát, a fi  ziológiás húgy-\nhólyagműködés visszanyeréséhez szükséges időtartamot \nkülönböző műtéti technikák alkalmazását követően. \nA  betegek életminőségét validált kérdőíves vizsgálatok \neredményei alapján is jellemeztük. \nA feldolgozott közleményeket a betegek életkora, az \nismertetett műtéti beavatkozások időtartama, a társuló \nvérvesztés, a posztoperatív transzfúzió szükségessége és \na műtét utáni átlagos kórházi tartózkodás alapján is ele-\nmeztük. \nEredmények\nIrodalmi áttekintésünk során nyolc, idegkímélő műtéti \nbeavatkozások posztoperatív eredményeit ismertető ta-\nnulmányt találtunk. Hat eredeti közlemény (négy pros-\npektív és két prospektív randomizált) és két összefoglaló \ntanulmány eredményeit dolgoztuk fel. Az elvégzett be-\navatkozások általános jellemzőit és a húgyhólyag-disz-\nfunkció, illetve az önkatéterezés gyakoriságát az áttekin-\ntett tanulmányokban az 1. és 2. táblázat  foglalja össze.\nA feldolgozott közleményekben a műtéti javallatot \nmélyen infi ltráló endometriosis, illetve Possover és mtsai-\nnak közleményében az esetek egy részében DIE, a má-\nUnauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC\n\n\n2015  ■  156. évfolyam, 48. szám ORVOSI HETILAP1962\nEREDETI KÖZLEMÉNY\n1. táblázat Az idegkímélő műtéti beavatkozások perioperatív jellemzői\nSzerzők Esetszám Betegek életkora \n(év – medián érték: \nminimum–maximum)\nMűtéti idő \n(min – medián \nérték: minimum–\nmaximum)\nÁtlagos vérvesztés \n(ml – medián érték)\nTranszfúzióra \nszoruló betegek \nszáma\nÁtlagos kórházi \ntartózkodás \n(nap – medián érték: \nminimum–maximum)\nVolpi és mtsai [20] 24 31,5 \n(23–42)\n110 \n(50–230)\nn. a. 2 3 (1–9)\nPossover és mtsai [21] 91 26,9 \n(18–45)\n196 \n(153–312)\nn. a. 2 9,2 (8–14)\nKavallaris és mtsai [2] 16 32 \n(24–42)\n82 250 n. a. 7 (5–14)\nCeccaroni és mtsai [5] 61 34 \n(24–46)\n301,5 354,9 n. a. n. a.\nBokor és mtsai [19] 50 31 \n(27–45)\n185 \n(85–470)\nn. a. 5 n. a.\n2. táblázat Az önkatéterezés gyakorisága idegkímélő műtéti technikával \noperált betegek körében\nSzerzők Esetszám Önkatéterezésre \nszoruló betegek \nszáma\nÖnkatéterezés \nidőtartamának \nátlagértéke (nap)\nVolpi és mtsai \n[20]\n24 7 (29,2%) 18\nPossover és \nmtsai [21]\n91 0* –\nKavallaris és \nmtsai [2]\n16 3 (18,5%)** n. a.\nCeccaroni és \nmtsai [5]\n61 n. a. 39,8\nBokor és \nmtsai [19]\n50 6 (12%)  ≤7***\n  *Krónikus hólyagatónia előfordulási gyakorisága méhnyakrák miatt \noperált betegekben 0,61% volt. DIE miatt végzett műtétek esetén egy \nesetet sem dokumentáltak.\n **Állandó katéter viselése 7–9 napig csupán ureter-, illetve hólyagre-\nszekció esetén fordult elő. A többi operált beteg esetén a katéter eltá-\nvolítását követő 1. napon szignifi  káns residuum nélkül sikeres volt a \nvizeletürítés.\n***A húgyhólyag-diszfunkció maximum 7 nap alatt maradéktalanul \ngyógyult.\nsikban korai méhnyakrák képezte [2, 4, 20, 21]. Utóbbi \ntanulmány esetében csak a mélyen infi ltráló endometri-\nosis kapcsán elvégzett műtétek jellemzőit és eredményeit \nértékeltük.\nAz operált betegek száma 16–91 között változott a \nfeldolgozott közleményekben. Az egyes tanulmányok-\nban a betegek életkorának medián értéke 26,9 és 34 év \nközött volt. A műtétek időtartama a különböző munka-\ncsoportok eredményei alapján széles határok között vál-\ntakozott. Az összehasonlított tanulmányokban az átla-\ngos műtéti időtartam 82 perc és 301,5 perc között volt \n[2, 4] (1. táblázat).\nKét tanulmány számolt be a műtét alatti átlagos vér-\nvesztésről, három a posztoperatív transzfúzió szükséges-\nségéről. Az intraoperatív vérvesztés medián értéke 250 \nés 354,9 ml volt a két vizsgált tanulmányban. Műtét \n utáni transzfúzióra Volpi és munkatársainak tanulmá-\nnyában két esetben (8,3%), Possover és munkatársainak  \nDIE miatt végzett műtétei kapcsán szintén két eset-\nben (2,2%), Bokor és munkatársainak tanulmányában öt \nesetben (10%) volt szükség [2, 20, 21] (1. táblázat).\nA kórházi bennfekvés időtartamának medián értéke \n3–9,2 nap között váltakozott [2, 20, 21] (1. táblázat).\nPossover és munkatársainak  idegkímélő műtéti ered-\nményeket feldolgozó vizsgálatában tartós önkatétere-\nzésre az operált betegek 0,61%-ában (csak a korai méh-\nnyakrák miatt végzett műtétet követően) volt szükség \n[21]. Mélyen infi ltráló endometriosis miatt végzett ideg-\nkímélő műtéti beavatkozások kapcsán tartós húgyhó-\nlyag-diszfunkciót nem észleltek, a tehermentesítő, supra-\npubicus katéter kétnapos hólyagtornát követően minden \nbeteg esetén eltávolítható volt [21] (2. táblázat). \nKavallaris és mtsai 16, idegkímélő technikával operált \nbetegükből 13 esetében már az első posztoperatív napon \nsikeres spontán vizeletürítésről számoltak be. Önkatéte-\nrezés csupán a húgyhólyag-, illetve az ureterreszekción \nátesett betegekben vált átmenetileg szükségessé. Az ön-\nkatéterezés átlagos időtartama 8 nap volt [2]. \nVolpi és mtsainak tapasztalatai szerint mindkét oldali \nsacrouterinszalagot érintő DIE esetén, amennyiben a \nmindkét oldali plexus hypogastricus inferior reszekció \nelkerülhetetlen volt, a betegek 90%-a átmenetileg önka-\ntéterezővé vált. Egyoldali plexus hypogastricus inferior \nreszekció esetén a betegek 71,4%-ában lépett fel átmene-\nti húgyhólyag-diszfunkció. Összességében az önkatéte-\nrezés átlagos időtartama 18 nap volt. Szignifi káns össze-\nfüggést észleltek az első posztoperatív vizeletürítést \nkövető ultrahangos vizeletresiduum-becslés értéke és \naz  önkatéterezés előfordulási gyakorisága között [20].\nCeccaroni és mtsai  prospektív, randomizált tanulmá-\nnyukban, idegkímélő beavatkozásokat követően, szig-\nnifi kánsan alacsonyabb kismedencei neurogén diszfunk-\nUnauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC\n\n\n1963ORVOSI HETILAP  2015  ■  156. évfolyam, 48. szám\nEREDETI KÖZLEMÉNY\ncióról számoltak be, mint a nem idegkímélő műtétek \nután (3. táblázat). Idegkímélő műtéti technika alkalma-\nzása esetén szignifi kánsan alacsonyabb volt az önkatéte-\nrezés időtartama, mint a klasszikus műtéteket követően. \nA húgyhólyagfunkció spontán visszanyerése előbbi eset-\nben átlagosan 39,8, míg a klasszikus, radikális műtéte-\nket követően 121,1 napot vett igénybe (2. táblázat). Az \nönkatéterező betegek utánkövetése során szignifi kánsan \nritkábban fordult elő a húgyhólyagfunkció spontán javu-\nlása nem idegkímélő műtéteket követően, mint az ideg-\nkímélő műtétek után. A betegek gyakrabban számoltak \nbe csökkent szexuális vágyról, orgazmuszavarról vagy \nakár az orgazmus teljes hiányáról, továbbá krónikus \nconstipatióról a klasszikus műtétek után, mint idegkí-\nmélő beavatkozásokat követően. Ugyanakkor a korai \nposztoperatív szövődmények arányában, a fájdalmi tüne-\ntek javulásában és a recidívák előfordulási gyakoriságá-\nban nem volt szignifi káns különbség a két műtéti tech-\nnika között [4].\nBallester és mtsai  prospektív randomizált tanulmá-\nnyukban összességében az esetek 29%-ában észleltek poszt-\noperatív nehéz vizelést, 11%-ában sürgető vizelési ingert, \n14%-ában stressz-, 3%-ában pedig spontán inkontinen-\nciát. Idegkímélő műtéten átesett betegeik esetén is az \nesetek 19%-ában jelentkezett dysuria. Egyértelmű ideg-\nreszekciót követően vizeletretenció az érintett betegek \n88%-ában jelent meg. Betegeik posztoperatív életminő-\nségét két validált kérdőív, a Bristol Female Lower Urinary \nTract Symptoms (BFLUTS) és az International Prostate \nScore System (IPSS) segítségével mérték fel. A beavatko-\nzást megelőző és az utolsó posztoperatív vizsgálat során \nkapott BFLUTS- és IPSS-értékek összehasonlítása során \na vizeletürítési funkcióra vonatkozó pontszámok szigni-\nfi kánsan magasabbak voltak a műtét előttiekhez képest \nmind az idegkímélő, mind a nem idegkímélő technikával \noperált betegek esetén. Idegkímélő beavatkozást követő-\nen ugyanakkor a betegek vizeletürítésre vonatkozó pont-\nszámai szignifi kánsan alacsonyabbak voltak, mint a nem \nidegkímélő műtétek után [18].\nKlinikánk endometriosis-munkacsoportja 2009 és \n2012 között 50 szegmentális bélreszekciót végzett vas-\ntagbelet érintő, mélyen infi ltráló endometriosis miatt. Az \noperált betegek közül hat esetben (12%) lépett fel átme-\nneti húgyhólyag-diszfunkció, amely minden esetben 7 \nnapon belül maradéktalanul gyógyult. Krónikus vizelet-\nretenció egy esetben sem fordult elő [19] (2. táblázat).\nBonneau és mtsai összefoglaló tanulmányukban a be-\ntegek urodinámiás vizsgálati eredményeit hasonlították \nössze. A műtétet megelőzően körülbelül a betegek felé-\nben fi gyeltek meg eltéréseket az urodinámiás vizsgálati \nleletekben. A műtéteket követően a betegek átlag 4,8%-\nában (1,4–29,9%) észleltek de novo húgyhólyag-disz-\nfunkciót. Az operált betegek átlagosan 4,6%-ában \n (0–14,7%) alakult ki tartós húgyhólyag-diszfunkció. \nIdegkímélő műtéti technika alkalmazása csökkentette a \nposztoperatív húgyhólyag-diszfunkció kialakulásának \nvalószínűségét [22]. \nKavallaris és mtsai  összefoglaló közleményében az \nösszes vizsgált beteg egyoldali sacrouterinszalag-reszek-\nción esett át. Az alkalmazott idegkímélő műtéti techni-\nkának köszönhetően posztoperatív húgyhólyag-disz-\nfunkció nem jelentkezett, önkatéterezésre egy esetben \nsem volt szükség [23]. \nMegbeszélés\nA mélyen infi  ltráló endometriosis kezelésének célja a \nkrónikus, illetve catamenialis fájdalom gyógyítása és a te-\nherbe esés valószínűségének növelése [2, 9]. A korábban \nszéles körben alkalmazott klasszikus, Redwine szerinti \nradikális műtétek azonban terápiás hatékonyságuk mel-\nlett jelentős posztoperatív szövődményrátával társultak \n[2, 23]. Ezek közül a legsúlyosabb az akár élethosszig \ntartó, krónikus, enyhébb esetekben átmeneti húgyhó-\nlyag-diszfunkció, amely önkatéterezés szükségességéhez \nvezet. Emellett orgazmuszavarok és constipatio is gyak-\nrabban jelentkezett a radikális műtéteket követően [2, \n23]. Az említett szövődmények gyakrabban fordultak \nelő kiterjedtebb reszekció szükségessége esetén, így col-\npectomiát, parametrectomiát és coloanalis anastomosist \nkövetően [22]. \nA szövődmények csökkentésére irányuló több mint \negy évtizedes törekvéseknek köszönhetően a kismeden-\ncei vegetatív beidegzést ellátó idegfonatok lokalizációjá-\nról egyre több adat áll rendelkezésre. Több, mélyen in-\nfi ltráló endometriosissal, illetve korai cervicalis \ncarcinomiával foglalkozó munkacsoport tűzte ki célul a \nposztoperatív szövődmények előfordulási gyakoriságá-\nnak minimalizálását különböző idegkímélő műtéti tech-\nnikák kidolgozásával [2, 4, 18, 19, 21, 23].\nA mélyen infi ltráló endometriosis a laesio lokalizáció-\njától függően urodinámiás eltérésekkel és vizeletürítési \npanaszokkal is társulhat [18, 22]. Ballester és munkatár-\nsainak megfi gyelései szerint a műtéti beavatkozás min-\nden esetben kedvezőtlen hatású a vizeletürítési funkcióra \nnézve [18]. Ugyanakkor idegkímélő műtéteket követő-\nen húgyhólyag-diszfunkció kialakulásával ritkábban kell \nszámolnunk, mint nem idegkímélő beavatkozások után. \nAz előző csoportban a vizeletretenció előfordulási gya-\nkorisága 0–29% közötti, míg nem idegkímélő beavatko-\nzásokat követően 19,1–38,5% [21, 23, 24]. Idegkímélő \nműtéteket követően a posztoperatív vizeletretenció a fel-\ndolgozott közlemények eredményei alapján minden \n3. táblázat Kismedencei beidegzés posztoperatív zavarai szegmentális bél-\nreszekciót követően nem idegkímélő (A), illetve idegkímélő \n(B) beavatkozásokat követően Ceccaroni és munkatársainak mű-\ntéti eredményei alapján\nA (n = 65) B (n = 61) p\nÖnkatéterezés \n(napok – átlag±SD)\n121,1 (67,9) 39,8 (29,5) <0,001\nNeuromodulációra \njavasoltak száma\n10 (15,4%) 1 (1,6%) <0,5\nUnauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC\n\n\n2015  ■  156. évfolyam, 48. szám ORVOSI HETILAP1964\nEREDETI KÖZLEMÉNY\nesetben átmeneti jelenség volt, krónikus húgyhólyag-\ndiszfunkció egy esetben sem fordult elő. Önkatéterezés-\nre szoruló betegekben a katéterhasználat időtartama \nszignifi kánsan alacsonyabb volt idegkímélő beavatkozá-\nsok után, mint nem idegkímélő műtéteket követően [2, \n4, 19, 21, 23]. Urodinámiás eltérések is alacsonyabb \narányban voltak megfi gyelhetőek az idegek vizualizációja \nés megőrzése esetén, mint klasszikus műtétek után [22].\nMindezek alapján megállapítható, hogy bár a poszt-\noperatív szakban felléphet átmeneti vizeletretenció, és a \nbetegek átmenetileg önkatéterezésre szorulhatnak, ideg-\nkímélő műtéteket követően ennek előfordulási valószí-\nnűsége jelentősen alacsonyabb, és a katéterhasználat \nszükségességének időtartama is rövidebb [2, 4, 19, 21, \n23]. Spontán regresszióra, a húgyhólyagfunkció javulá-\nsára idegkímélő műtéteket követően nagyobb az esély, \nmint radikálisabb beavatkozások után [18]. Colorectalis, \nilletve a szexuális funkciót érintő szövődmények is rit-\nkábban fordultak elő idegkímélő, mint nem idegkímélő \nbeavatkozások után [4].\nA klasszikus, radikális beavatkozásokhoz képest az ide-\ngek vizualizációja és lehetőség szerinti megőrzése tehát \nmind a húgyhólyag-, mind a szexuális és a székletürítési \nfunkció szempontjából kedvező hatású [2, 4, 18, 19, 21, \n22, 23]. Idegkímélő műtéteket követően ritkábban je-\nlentkeznek posztoperatív szövődmények, ha mégis, azok \nkevésbé súlyosak és spontán gyógyhajlamuk jelentősen \nkedvezőbb, mint a nem idegkímélő, radikális beavatko-\nzások szövődményei. Emellett az idegkímélő beavatko-\nzások terápiás hatékonysága megegyezik a radikális mű-\ntétek esetén tapasztaltakkal [2, 7, 9, 14, 21].\nKritikaként felmerülhet, hogy az idegkímélő beavat-\nkozások időigényesebbek lehetnek. Mélyen infi ltráló en-\ndometriosissal foglalkozó, idegkímélő műtéti technikát \ngyakorló munkacsoportok azonban ezt cáfolták. Megfi -\ngyeléseik szerint idegkímélő műtéteik rövidebb ideig tar-\ntottak és kevesebb vérvesztéssel is jártak, mint a klasszi-\nkus, radikális beavatkozások [4, 21].\nA jövőben nagy esetszámú, prospektív, randomizált \ntanulmányokra van szükség, amelyek pontosabb képet \nadhatnak az egyes módszerek hatékonyságáról. Addig is \na mélyen infi ltráló endometriosis kezelésére specializáló-\ndott centrumokban javasolt a módszerek elsajátítása és a \ngyakorlatban történő alkalmazása.\nAnyagi támogatás: A közlemény megírása, illetve az ez-\nzel kapcsolatban elvégzett kutatómunka anyagi támoga-\ntásban nem részesült. \nSzerzői munkamegosztás: B. A., R. J.: Hipotézisek ki-\ndolgozása. B. A., L. P.: Műtétek elvégzése. B. A., R. J., \nCs. N., B. R., J. J. G.: Műtéti eredmények feldolgozása, \nposztoperatív betegkövetés. \nÉrdekeltségek: A szerzőknek nincsenek érdekeltségeik.\nIrodalom\n[1] Beltran, M. A., Tapia, Q. T., Araos, H. F., et al.:  Ileal endome-\ntriosis as a cause of intestinal obstruction. Report of two cases. \nRev. Med. Chil., 2006, 134(4), 485–490.\n[2] Kavallaris, A., Banz, C., Chalvatzas, N., et al.:  Laparoscopic \nnerve-sparing surgery of deep infi ltrating endometriosis: descrip-\ntion of the technique and patients’ outcome. Arch. Gynecol. Ob-\nstet., 2011, 284(1), 131–135.\n[3] Cornillie, F. J., Oosterlynck, D., Lauweryns, J. M., et al.:  Deeply \ninfi ltrating pelvic endometriosis: histology and clinical signifi  -\ncance. Fertil. Steril., 1990, 53(6), 978–983.\n[4] Milingos, S., Protopapas, A., Drakakis, P., et al.:  Laparoscopic \nmanagement of patients with endometriosis and chronic pelvic \npain. Ann. N.Y. Acad. Sci., 2003, 997, 269–273.\n[5] Ceccaroni, M., Clarizia, R., Bruni, F., et al.: Nerve-sparing lapa-\nroscopic eradication of deep endometriosis with segmental rectal \nand parametrial resection: the Negrar method. A single-center, \nprospective, clinical trial. Surg. Endosc., 2012, 26(7), 2029–\n2045.\n[6] Ceccaroni, M., Clarizia, R., Alboni, C., et al.:  Laparoscopic \nnerve-sparing transperitoneal approach for endometriosis infi  l-\ntrating the pelvic wall and somatic nerves: anatomical considera-\ntions and surgical technique. Surg. Radiol. Anat., 2010, 32(6), \n601–604.\n[7] Kavallaris, A., Köhler, C., Kühne-Heid, R., et al.:  Histopatho-\nlogical extent of rectal invasion by rectovaginal endometriosis. \nHum. Reprod., 2003, 18(6), 1323–1327.\n[8] Houtmeyers, P., Ceelen, W., Gillardin, J. M., et al.:  Surgery for \ngastrointestinal endometriosis: indications and results. Acta Chir. \nBelg., 2006, 106(4), 413–416.\n[9] Darai, E., Thomassin, I., Barranger, E., et al.:  Feasibility and \nclinical outcome of laparoscopic colorectal resection for endome-\ntriosis. Am. J. Obstet. Gynecol., 2005, 192(2), 394–400.\n[10] Simoens, S., Dunselman, G., Dirksen, C., et al.:  The burden of \nendometriosis: costs and quality of life of women with endome-\ntriosis and treated in referral centres. Hum. Reprod., 2012, \n27(5), 1292–1299.\n[11] De Lapasse, C., Renouvel, F., Chis, C., et al.: Urinary functional \nand urodynamic preoperative evaluation of patients with deep \npelvic surgical endometriosis: about 12 cases. Gynecol. Obstet. \nFertil., 2008, 36(3), 272–277.\n[12] Ceccaroni, M., Clarizia, R., Roviglione, G., et al.: Neuro-anato-\nmy of the posterior parametrium and surgical considerations for \na nerve-sparing approach in radical pelvic surgery. Surg. Endosc., \n2013, 27(11), 4386–4394.\n[13] Abbott, J., Hawe, J., Hunter, D., et al.: Laparoscopic excision of \nendometriosis: a randomized, placebo-controlled trial. Fertil. \nSteril., 2004, 82(4), 878–884.\n[14] Garry, R., Clayton, R., Hawe, J.: The effect of endometriosis and \nits radical laparoscopic excision on quality of life indicators. \nBJOG, 2000, 107(1), 44–54.\n[15] Redwine, D. B., Koning, M., Sharpe, D. R.: Laparoscopically as-\nsisted transvaginal segmental resection of the rectosigmoid colon \nfor endometriosis. Fertil. Steril., 1996, 65(1), 193–197.\n[16] Thomassin, I., Bazot, M., Detchev, R., et al.: Symptoms before and \nafter surgical removal of colorectal endometriosis that are as-\nsessed by magnetic resonance imaging and rectal endoscopic so-\nnography. Am. J. Obstet. Gynecol., 2004, 190(5), 1264–1271.\n[17] Fedele, L., Bianchi, S., Zanconato, G., et al.: Long-term follow-up \nafter conservative surgery for rectovaginal endometriosis. Am. \nJ. Obstet. Gynecol., 2004, 190(4), 1020–1024.\n[18] Ballester, M., Chereau, E., Dubernard, G., et al.: Urinary dysfunc-\ntion after colorectal resection for endometriosis: results of a pro-\nspective randomized trial comparing laparoscopy to open sur-\ngery. Am. J. Obstet. Gynecol., 2011, 204(4), 303.e1–303.e6.\nUnauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC\n\n\n1965ORVOSI HETILAP  2015  ■  156. évfolyam, 48. szám\nEREDETI KÖZLEMÉNY\n[19] Bokor, A., Brubel, R., Lukovich, P., et al.: Experience with multi-\ndisciplinary laparoscopic surgery in patients with deep infi ltrating \ncolorectal endometriosis. [Mélyen infi  ltráló colorectalis endo-\nmetriosis miatt végzett multidiszciplináris laparoszkópos műté-\ntek  során szerzett tapasztalataink.] Orv. Hetil., 2014, 155(5), \n182–186. [Hungarian]\n[20] Volpi, E., Ferrero, A., Sismondi, P.: Laparoscopic identifi cation of \npelvic nerves in patients with deep infi  ltrating endometriosis. \nSurg. Endosc., 2004, 18(7), 1109–1112.\n[21] Possover, M., Quakernack, J., Chiantera, V.:  The LANN tech-\nnique to reduce postoperative functional morbidity in laparo-\nscopic radical pelvic surgery. J. Am. Coll. Surg., 2005, 201(6), \n913–917.\n[22] Bonneau, C., Zilberman, S., Ballester, M., et al.: Incidence of pre- \nand postoperative urinary dysfunction associated with deep infi l-\ntrating endometriosis: relevance of urodynamic tests and thera-\npeutic implications. Minerva Ginecol., 2013, 65(4), 385–405.\n[23] Kavallaris, A., Mebes, I., Evagyelinos, D., et al.: Follow-up of dys-\nfunctional bladder and rectum after surgery of a deep infi ltrating \nrectovaginal endometriosis. Arch. Gynecol. Obstet., 2011, \n283(5) 1021–1026.\n[24] Dubernard, G., Rouzier, R., David-Montefi ore, E., et al.: Urinary \ncomplications after surgery for posterior deep infi ltrating endo-\nmetriosis are related to the extent of dissection and to uterosacral \nligaments resection. J. Minim. Invasive Gynecol., 2008, 15(2), \n235–240.\n(Bokor Attila dr.,\nBudapest, Baross u. 27., 1085\ne-mail: attila.z.bokor@gmail.com)\nM E G H Í V Ó\nA Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak Tudományos Bizottsága \ntisztelettel meghívja az érdeklődőket a következő tudományos ülésére, \namelyet az I. Belgyógyászati és Gasztroenterológiai Osztály \na Magyar Gasztroenterológiai Társasággal \nés a Magyar Ultrahang Társasággal közösen rendez.\n  \nIdőpont: 2015. december 10. (csütörtök) 14 óra\nHelyszín: Szent János Kórház Auditóriuma – 1125 Budapest, Diós árok 1–3.\nTéma: „Aktualitások a gasztroenterológiában” – Újdonságok, érdekességek, esetek\nÜléselnök: Prof. Dr. Nemesánszky Elemér és Dr. Székely György\nProgram:\nDr. Szilvás Ágnes: Szűrhető-e a vastagbélrák? 15 perc\nDr. Pusztay Margit: A nyomok a májhoz vezetnek: májbetegségek extrahepatikus szöv ődményei  15 perc\nDr. Horváth Gábor: Korszakváltás a HCV terápiában: Új direkt ható antivirális szerek  15 perc\nDr. Kovács Márta: Újdonságok a kapszula endoszkópos diagnosztikában 15 perc\nDr. Darvas Emília:  Meglep ő fordulat: a diagnosztikus gondolkodás változása kapszula \nendoszkópia során – esetbemutatás 10 perc\nDr. Székely György: Széklet microbióta: Genetikai önéletrajz? 15 perc\nVITA – BÜFÉ\nMinden érdeklődőt szeretettel várunk.\nA Semmelweis Egyetem által akkreditált rendezvény.\nUnauthenticated | Downloaded 06/12/26 08:34 PM UTC","source_license":"CC0","license_restricted":false}