Epigenetic background of the most common non-oncologic gynecological diseases

2014 ■ 155. évfolyam, 13. szám ■ 492–499.492 ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY DOI: 10.1556/OH.2014.29860 ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY A leggyakoribb nem onkológiai eredetű nőgyógyászati kórképek epigenetikai háttere Joó József Gábor dr. 1 ■ Csatlós Éva dr. 1 ■ Brubel Réka dr. 1 Bokor Attila dr. 1 ■ Karabélyos Csaba dr. 2 ■ Rigó János jr. dr. 1 1Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Budapest 2Biotest Hungaria, Budapest Az epigenetikai mechanizmusok az alapvető életfolyamatok irányításában részt vevő gének működésére gyakorol- nak hatást. E környezeti tényezők némelyike képes a génműködés megváltoztatására vagy kiiktatására. A környezet génaktivitásra gyakorolt, örökölhető fenotípus-változásokat eredményező hatásai a kromatinban úgynevezett epige- netikus jelzéseket hoznak létre, amelyek a DNS kémiai módosulását okozzák. A szülészet-nőgyógyászatban számos olyan terhespatológiai, onkológiai és nem daganatos nőgyógyászati kórkép van, amelyek kialakulásában az epigeneti- kai mechanizmusok fontos szerepet játszanak. A leiomyoma uteri számos etiológiai tényező együttállása esetén alakul ki, ezért hátterében egy feltehetően komplexebb epigenetikai szabályozórendszer jelenléte valószínűsíthető. Az endometriosis multifaktoriális kóreredete immunológiai és hormonális kóroki tényezők szerepét valószínűsíti. Ezek hatásmechanizmusának minél részletesebb génszintű ismerete jelent(ene) lehetőséget az érvényre jutó epigenetikai mechanizmusok azonosítására, illetve – a későbbiekben – hatásuk kiküszöbölésére. A polycystás ovarium szindróma vonatkozásában az epigenetikai kutatások irányát meghatározza a valószínűsíthető in utero eredet, amely mind a prekoncepcionális, mind a terhesgondozás során a megelőzés és a kezelés lehetőségeit kínálhatja. Orv. Hetil., 2014, 155(13), 492–499. Kulcsszavak: epigenetika, DNS-metiláció, endometriosis, PCOS, leiomyoma uteri, miRNS Epigenetic background of the most common non-oncologic gynecological diseases Epigenetic effects infl uence the function of genes regulating the main physiological mechanisms. Some of these en- vironmental factors may reduce or inhibit the function of these genes. The environmental effects on gene function may result in a change of the DNA structure leading to non-heritable phenotype changes. Epigenetic factors play an important etiological role in the development of numerous diseases in obstetrics and gynecology. Uterine fi broids probably have a complex etiological background including epigenetic mechanisms. The multifactorial aetiology of endometriosis suggests key roles for immunological and hormonal factors in the development of the diseases. These mechanisms are infl uenced by epigenetic factors, which may serve as therapeutic targets in the future. The possible in utero origin of polycystic ovary syndrome determines the main directions of research concerning epigenetic factors in the etiological background, with the hope of eventual prevention and/or treatment in the preconceptional period as well as during pregnancy care. Keywords: epigenetics, DNA-methylation, endometriosis, PCOS, uterine fi broid, microRNA Joó, J. G., Csatlós, É., Brubel, R., Bokor, A., Karabélyos, Cs., Rigó, J. jr. [Epigenetic background of the most common non-oncologic gynecological diseases]. Orv. Hetil., 155(13), 492–499. (Beérkezett: 2014. január 9.; elfogadva: 2014. február 6.) Unauthenticated | Downloaded 06/11/26 02:37 PM UTC 493ORVOSI HETILAP 2014 ■ 155. évfolyam, 13. szám ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY Rövidítések CADM1 = cell adhesion molecule 1; CDH1 = E-cadherin; CLDN5 = claudin 5; DLEC1 = deleted in lung and eso- phageal  cancer 1; DNMT = (DNA-methyltransferase) DNS- metiltranszferáz; DNMT1 = (DNA-methyltransferase 1) DNS- metiltranszferáz 1; DNMT3A = (DNA-methyltransferase 3A) DNS-metiltranszferáz 3A; DNMT3B = (DNA-methyltrans- ferase 3B) DNS-metiltranszferáz 3B; DNS = dezoxiribonuk- leinsav; ER-β = (estrogene receptor beta) béta-ösztrogénrecep- tor; HOXA5 = homebox 5; HOXA10 = homebox 10; IGF2 = insulin-like growth factor 2; IGFBP-3 = insulin-like growth factor binding protein 3; IL17B = interleukin 17B; ISWI = imitation SWI; IUGR = (intrauterine growth retardation) in- trauterin retardáció; KLF11 = Kruppel-like factor 11; KRT19 = keratin 19; MCUL1 = multiple cutaneous and uterine leio- myomata; micro-RNS = mikro-ribonukleinsav; OACT2 = O-acyltransferase domain containing 2; PAX1 = paired box gene 1; PCOS = (polycystic ovary syndrome) polycystás ova- rium szindróma; PLP1 = proteolipid 1; PR-A = (progesterone receptor A) A-típusú progeszteronreceptor; PR-B = (proges- teron receptor B) B-típusú progeszteronreceptor; PRKD1 = protein kinase D1; RAB6A = Ras-related protein Rab-6A; SEPT9 = septin 9; SF1 = steroidogenic factor 1; SFRP1, 2, 3, 4, 5 = secreted frizzled-related protein 1–5; SOX1 = sex-deter- mining region Y Box; SUV39H2 = suppressor of variegation 3–9 homologue 2; SWI/SNF = switch/sucrose non ferment- able; TGF- β = transforming growth factor beta; TNF-alfa = tumornekrózis-faktor-alfa Számos fejlődési rendellenesség, illetve krónikus beteg- ség kóreredete multifaktoriális, vagyis a genetikai meg- határozottság (hajlam) környezeti provokáló hatások révén jut érvényre. (A nagy és kis hatású gének környe- zettel való kölcsönhatásának következményeit tekintve számottevő különbségek állnak fenn.) Az epigenetika a szekvencialapú genetikai meghatározottság elve helyett a környezeti hatások génműködésre gyakorolt hatásait és ezek jellegzetességeit helyezi az érdeklődés homlokte- rébe. Az epigenetikai mechanizmusok az élőlények alap- vető életfolyamatainak szabályozásában részt vevő gének működésének megváltoztatása révén fejtik ki hatásukat. Mivel az élő szervezetek folyamatosan változó környe- zetben léteznek, az ebből eredő tényezők némelyike ké- pes e gének funkcióját megváltoztatni, akár ki is iktatni. Az emberi élet egyik legérzékenyebb periódusa a méhen belüli fejlődés időszaka, amely egyfelől az organogeneti- kus időszakban jelentkező esetleges teratogén ártalmak révén, másfelől a praenatalis időszak egészének fokozott epigenetikai vulnerabilitása révén vezethetnek fejlődési rendellenességek, illetve – a postnatalis életben – kró- nikus betegségek kialakulásához. Az epigenetikai me- chanizmusok kapcsán említést érdemel az úgynevezett transzgenerációs hatás, amely az adott egyén geno- és fenotípusára (egészségi állapotára) gyakorolt hatás mel- lett az esetleges utód(ok) egészségi állapotát is befo- lyásolja [1]. Összefoglalásunk célja, hogy a genetika e rendkívül progresszíven fejlődő területének klinikai vo- natkozásait az egyik leginkább „gyakorlati” jellegű disz- ciplína keretein belül is elhelyezzük, és a jövő terápiás perspektívái tekintetében is áttekintsük. Epigenetikai mechanizmusok A kromatin DNS-ből, hisztonokból és úgynevezett nem hisztonfehérjékből épül fel. A kromatin alapvető építő- köve a nukleoszóma, amelyben 146 bázispárnyi DNS kapcsolódik a hisztonoktamerhez. A hisztonoktamer nyolc részből, két-két H2A-, H2B-egységből, valamint két-két H3- és H4-egységből áll. A hisztonok a kromo- szómaképző dést, illetve a DNS-rő l történő transzkrip- ciót szabályozzák. A hiszton metiláltsági foka általában csökkenti, míg acetiláltsági szintje serkenti a DNS át- íródását. Nemcsak a hiszton, hanem a DNS is metilá- lódhat; az erősen metilált DNS-szakaszok transzkripciós aktivitása alacsony [2, 3, 4]. A hiszton és a DNS közötti kapcsolat a kromatinállapot meghatározásán keresztül befolyásolja a genetikai információ leolvasásának a mér- tékét. Mind a hisztonok, mind a DNS kémiai módosítá- sát enzimek (metilázok, acetilázok stb.) végzik, amelyek génjeinek expresszióját egyéb fehérjék és nem kódoló RNS-ek (mikro-RNS; miRNS) szabályozzák [5]. A környezet génaktivitásra gyakorolt, örökölhető fe- notípus-változásokat eredményező hatásai a kromatin- ban úgynevezett epigenetikus jelzéseket hoznak létre, amelyek a DNS kémiai módosulását okozzák [2]. Az epigenetikus jelzések nem a DNS bázissorendjét érintik, pusztán megjelölik a genom egy adott területét, ami a kromatint szervező és működtető fehérjék számára jelzi, hogy az adott gén átírandó, tiltott vagy készenlétben tar- tandó. E megengedő (permisszív), tiltó (represszív), illet- ve készenléti (bivalens) állapotokhoz tartozó kémiai jel- zések többfélék lehetnek [3]. DNS-metiláció A DNS-metiláció az epigenetikai jelzések közül a leg- jelentősebb. Lényege, hogy a citozinbázis metilációja a pirimidingyűrű ötödik szénatomján következik be, és ez a DNS gyakori posztreplikációs modifi kációját ered- ményezi. Ha citozinmetilációk a promoter környéki, úgynevezett CpG-szigeteken történnek, akkor általában a gén transzkripciós aktivitásának felfüggesztését ered- ményezik. A DNS-metiláció folyamatának kórossá válása  a DNS-metiltranszferáz (DNMT; DNA-methyl- transferase) enzimek (DNMT1: DNA-methyltrans- ferase  1; 19p13.2, DNMT3A: DNA-methyltransferase 3A; 2p23.3, DNMT3B: DNA-methyltransferase 3B; 20q11.2) megváltozott működésére vezethető vissza. Az emberi gének körülbelül 60%-a ilyen módon szabá- lyozódik [4, 5, 6]. Az aberráns DNS-metiláció bizonyos nőgyógyászati daganatok kialakulásában is szerepet játszhat. Az SFRP1, 2, 3, 4, 5 (secreted frizzled-related protein 1–5; SFRP1: 8p11.21; SFRP2: 4q31.3; SFRP3: 2q32.1; SFRP4: 7p14.1; SFRP5: 10q24.2), illetve a SOX1- (sex-determining region Y Box; 13q34) és PAX1- Unauthenticated | Downloaded 06/11/26 02:37 PM UTC 2014 ■ 155. évfolyam, 13. szám ORVOSI HETILAP494 ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY gének (paired box gene 1; 20p11.22) promoter-hiper- metilációja a petefészekrák, míg a CADM1-gén (cell adhesion molecule 1; 11q23.2) hasonló érintettsége a méhnyakrák kialakulásában lehet etiológiai tényező [7]. A nem daganatos nőgyógyászati kórképek etiológiájá- ban játszott szerepük egyre több vizsgálat tárgyát képe- zik; áttekintésünkben ezeket foglaljuk össze. Hisztonvariánsok és -modifi kációk A nukleoszómák hisztonoktamerekre tekeredett, kétfor- dulatnyi DNS-t tartalmazó kromatinegységek, amelyek egymáshoz viszonyított pozíciója a transzkripció szabá- lyozásában fontos szerepet játszik. A hisztonfehérjék N- terminálisának közelében lévő lizinaminosavakon apró jelzések – poszttranszlációs modifi kációk – találhatók, amelyek represszív, permisszív vagy bivalens jelekként értelmezhetők a génátíródást szabályozó enzimrendszer számára [8, 9, 10]. A transzkripción túl, a hisztonmodi- fi kációk hatással vannak a DNS-repairmechanizmusokra ugyanúgy, mint a DNS-replikációra vagy az úgynevezett alternatív splicing-ra is. Az RNS még a fehérjévé válás előtt folyamatosan átszerkesztődik; az intronok kivágásra kerülnek, mivel csak az exonok íródnak át (splicing). Mivel az intronok kimetszése és összeépítése többféle módon történhet, így ennek megfelelően alternatív spli- cing-ról is beszélhetünk [11]. Nem kódoló RNS-ek A nem kódoló RNS-ek fi zikailag kötődve a DNS-hez képesek megváltoztatni az adott szakasz konformációját és kölcsönhatásait. Ebbe a csoportba tartoznak a rövid, nem kódoló RNS-molekulák, az úgynevezett mikro- RNS-ek (miRNA), amelyek a transzlációt megakadá- lyozva poszttranszkripcionálisan mérséklik a célgének hatását [12]. A miRNS-ek a teljes genom 2–3%-át teszik ki, ugyanakkor az összes gén csaknem 30%-ának műkö- dését befolyásolni képesek. Hatásukra akár a fehérjeszin- tézis is leállhat, illetve eredményezhetik a messenger- RNS degradációját is. Sejtszinten a mikro-RNS-ek a sejtek migrációjának, növekedésének és inváziójának sza- bályozásában is fontos szerepet játszanak. Az egyes miRNS-ek szövetspecifi kus előfordulásúak [13, 14]. Kromatinszerveződés A kromatin térbeli szerkezetében az összes környezet- ből  származó epigenetikai tényező hatása összegződik. A nukleoszóma elhelyezkedését és szerkezetét, illetve a DNS hozzáférhetőségét számos fehérjekomplex (chro- matin-remodeling complex) szabályozza. Jelenleg négy ilyen proteincsoport ismert: az SWI/SNF (switch/su- crose non fermentable), az ISWI (imitation SWI), a NURD/ mi-2/CFD és az INO80/SWR1 [15]. Ezek közül a leg- több információ az SWI/SNF rendszer kapcsán áll ren- delkezésre [16]. A nukleoszómastruktúrát szabályozó rendszerek működése alapján értelmezhető az úgyneve- zett nyitott kromatin állapot, amely még az embrionális sejtek pluripotens stádiumát jellemzi. Ebből később a szöveti elköteleződésnek megfelelően egyre több rep- resszív szakaszt tartalmazó zárt kromatin állapot alakul ki. Ilyenkor a kezdetben még minden irányban differen- ciálódni képes sejt már csak egyirányú differenciációs ké- pességgel fog rendelkezni [17, 18]. Epigenetikai mechanizmusok a leiomyoma uteri kialakulásának hátterében Az uterus leiomyomája a méh simaizomsejtjeiből kiin- duló benignus daganat, amely a reproduktív korú nők csaknem egynegyedében fordul elő. Incidenciája a prae- menopausában levő nőknél 30–70% közé tehető [19]. Előfordulása gyakran multiplex, jól körülírt, kemény, gömbszerű gócokból álló daganat. Noha önálló tokja nincs, a myometriumtól jól elhatárolódik. Leggyakoribb tünete a kismedencei fájdalom, illetve a vérzészavar, de szerepet játszhat az infertilitás, valamint széklet- és vize- lettartásai zavarok kialakulásában is [20]. Noha egy bizonyos gént idáig nem azonosítottak, amely a nem szindróma részeként megjelenő méhleio- myoma kialakulásáért felelős, mégis a számos tanulmány- ban leírt családi halmozódás valószínűsíthetővé teszi a genetikai determináció létezését [21, 22]. Három olyan szindróma ismert, amelynek részjelenségeként a méh myomás elfajulása előfordulhat; a hereditaer leiomyoma- tosis, a veserák egyik formája, az úgynevezett „renal cell” carcinoma, illetve a Reed-szindróma (MCUL1; multiple cutaneous and uterine leiomyomata) [23]. Abban mind- három kórkép közös, hogy kialakulásuk legfontosabb molekuláris genetikai oka a fumarát-hidratáz enzim gén- jének (1q42.1) mutációja [24]. A leiomyoma uteri kialakulásában feltehetően kóroki szerepet játszó gének sajátossága, hogy kisebb-nagyobb mértékű működésváltozásuk a sejtdifferenciáció és -pro- liferáció folyamatát ugyanúgy befolyásolják, mint az apoptózist vagy az extracelluláris mátrix degenerációját [25]. Ugyanakkor tisztázásra vár, hogy e gének effek- torként vagy promoterként vesznek-e részt a myomák keletkezésében, növekedésében [26]. Az epigenetikai mechanizmusok közül különösen a DNS-metiláció meg- változása, illetve a hisztonmodifi kációs folyamatok ját- szanak fontos szerepet a transzkripció szabályozásában. Előbbit már az epigenetikai kutatások korai időszaká- ban összefüggésbe hozták a daganatképződés folyamatá- val. A tumorszuppresszor gének aberráns DNS-meti- lációja a carcinogenesis fontos momentuma lehet. Li 2003-ban közölt eredményei arról tanúskodnak, hogy a DNS-metiltranszferáz (DNA-methyltransferase; DNMT) enzim génjének hipometilációja és kiegyensúlyozatlan expressziója kulcsfontosságú a leiomyoma képződésé- nek  folyamatában [27]. 2008-ban a myomaszövetben található alfa-ösztrogén-receptorok génjének ( estrogene Unauthenticated | Downloaded 06/11/26 02:37 PM UTC 495ORVOSI HETILAP 2014 ■ 155. évfolyam, 13. szám ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY receptor alpha; ER- α; 6q25.1) kóros DNS-metilációs mintázata szintén igazolódott, s ezzel patogenetikai sze- repe is valószínűvé vált [28]. Navarro 2012-ben napvilágot látott közleménye ösz- szesen 36 olyan gént említ, amelyeknek hipometiláció révén létrejövő funkció csökkenése/gátlása a myoma- szövetben egyértelműen igazolható [26]. E gének közül a KRT19 (keratin 19; 17q21.2), a KLF11 (Kruppel-like factor 11; 2p25), a DLEC1 (deleted in lung and eso- phageal cancer 1; 3p21.3), a HOXA5 (homebox 5; 7p15.2), illetve a CLDN5 (claudin 5; 22q11.21) érde- mes kiemelésre. Ugyanakkor 10 másik gén esetén a hi- pometiláció upregulációt okozva vezet a myomakép- ződéshez (például PLP1, proteolipid1; Xq22, IL17B, interleukin 17B; 5q33.1). Az irodalmi adatok alapján úgy tűnik, hogy a myomaszöveti mintákban leggyakrab- ban a promoterrégió hipermetilációja vezet a tumor- szuppresszor gén transzkripciójának gátlásához, és ezzel a daganatképződéshez. Ugyancsak meghatározó pato- biokémiai folyamat a DNS-hipometiláció és a génaktivi- tás-fokozódás közötti kapcsolat, amely szintén jelentős szerepet játszhat a myomaképződésben [26]. A KLF11-gén a TGF- β (transforming growth factor beta) családba tartozó tumorszuppresszor gén, amely az apoptózis mellett a sejtproliferációban és -differenciáció- ban egyaránt szerepet játszik. Gátolt állapotát számos humán szervezetben előforduló daganatban azonosí- tották már [29]. A KLF11 gén a myomaszövetben DNS- hipermetiláció révén szabályozódik és vesz részt a daga- natképződés genetikai regulációjában. A DLEC1-gén szinte minden humán szövetben meg- található, malignus folyamatokban szuppressziója a da- ganatképződés gátlását oldja fel. E folyamat a tüdő, a nyelőcső, a vese, illetve az ovarium rosszindulatú da- ganatainak patogenezise során egyaránt megfi gyelhető [30]. A legújabb kutatási eredmények a gén promoter- régiójának hipermetilációja és működéskiesése között igen szoros összefüggést igazoltak [26]. Valószínű, hogy tumorszuppreszív hatása malignomák mellett benignus daganatok esetén is igazolható. A KRT19 gén az epithelialis sejtek szerkezeti integri- tásának kialakításában játszik szerepet, hiszen a kódolt 40 kDa tömegű fehérje a sejtstruktúra tartós fennma- radásához nélkülözhetetlen. Hasonlóan a DLEC1-gén- hez, a KRT19 esetén is korábbi adatok igazolták a pro- moterrégió hipermetilációjának génműködésre nézve szuppresszív hatását rosszindulatú daganatok (fej-nyak malignomák, vesedaganatok) esetén, ám a myomaszö- veti előfordulás és működészavar friss tudományos felis- merés [26, 31]. A GS20656 gén (15q9) kapcsán Yamagata 2009-es vizsgálatai myomaszövetben a gén első exonjának meg- felelően DNS-hipometilációt mutattak ki a normális myometriumszövethez képest. Noha funkciója egyelőre nem tisztázott, valószínűsíthető, hogy a leiomyoma uteri patogenezisében szereppel bír [32]. Epigenetikai mechanizmusok az endometriosis kialakulásának hátterében Az endometriosis gyakori nőgyógyászati kórkép, amely- ben az uterusűrön kívül egy vagy több ectopiás helyzetű endometriumsziget fordul elő. Tünetei közül kiemelendő az alhasi fájdalom és a dysmenorrhoea, amelyek okát sok esetben csak laparoszkópia révén lehet tisztázni, ugyan- akkor gyakran vezet infertilitáshoz vagy a termékenység csökkenéséhez. A kórkép patofi ziológiája ismeretlen, de genetikai és immunológiai tényezők kóroki szerepe való- színűsíthető. A kórkép immunológiai kóreredete mellett az évek során egyre több kutatási eredmény szólt; a peritonealis macrophagsejtek növekvő száma és fokozott aktivitása, illetve az NK-sejtek (natural killer sejtek) működésvál- tozása egyaránt az immunrendszer érintettsége mellett szóltak [33]. Ezen túlmenően az immunrendszer és az endometrium által nagyobb mennyiségben termelt gyul- ladásos citokinek, illetve növekedési faktorok kedvez- nek az ectopiás endometriumszigetek beágyazódásának és növekedésének. A Sawalha és kutatócsoportja által 2008-ben publikált közlemény az endometriosis hátte- rében zajló immunológiai változásokra ható epigenetikai mechanizmusok létezése mellett érvel; ezt további kuta- tási eredmények erősítik meg, elég csak az antigénpre- zentáció, T-sejt-differenciálódás vagy éppen a citokinter- melés epigenetikai hátterére utalni [34, 35]. A DNS-metiltranszferáz (DNA-methyltransferase; DNMT) enzim a DNS metilációját biztosítja. A DNMT1 enzim a DNS-metilációban, míg a DNMT3A és DNMT3B a de novo DNS-metilációban játszik szerepet. A DNMT1 az emlősök sejtjeiben a legjelentősebb me- tiltranszferáz-enzim, míg a másik két DNMT élettani szerepe elsősorban az embrionális fejlődés során jelen- tős. Mindegyik DNMT-enzim génje endometriosisos sejtekben hipermetilálódik, ami fokozott génexpresszió- hoz vezet. Miután e gének működése szoros kapcsolat- ban van a kromatinszerveződés folyamataival is, így mű- ködésváltozásaik két epigenetikai mechanizmusrendszer (DNS-metiláció, kromatinszerveződés) működésével is összefüggést mutatnak [36]. A HOXA10 (homebox 10; 7p15.2) gén egyike azon homebox géneknek, amelyek transzkripciós faktorként a szervezet számos részében, így a méhben is fontos sejt- szintű szabályozófunkcióval rendelkeznek. Hosszabb ideje ismert, hogy e gén a menstruációs ciklus során az endometriumszövet felépülésében, illetve az esetleges beágyazódás endometrialis feltételeinek kialakításában kitüntetett szereppel rendelkezik [37]. Endometriosis- ban szenvedő nők szövetmintájában a HOXA10-gén promoterrégiójának hipermetilációját mutatták ki, ami a  génműködés csökkenéséhez/kieséséhez vezet [38]. E  jelenség egyébként endometriosisban szenvedő maj- mok és egerek esetén szintén kimutatható volt. Az SF1-gén (steroidogenic factor 1; NR5A1; 9q33) transzkripciós faktorként az ösztrogén-bioszintézisben Unauthenticated | Downloaded 06/11/26 02:37 PM UTC 2014 ■ 155. évfolyam, 13. szám ORVOSI HETILAP496 ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY vesz részt; érdekes módon élettani működésű endomet- riumsejtekben nem mutatható ki, ugyanakkor endo- metriosismintában promoterrégiójának hipometilációja igazolható. Ezzel összefüggésben azt is kimutatták, hogy a béta-ösztrogénreceptor (ER-β; estrogene receptor beta; 14q23.2) génjének promotere endometriosis esetén szintén hipometilált állapotú, vagyis a kórkép hátterében a megváltozott ösztrogén-anyagcsere kóroki szerepe meghatározó jelentőségű lehet [39]. A progeszteron az endometrium stromasejtjeinek de- ciduasejtekké és epithelialis mirigysejtekké történő dif- ferenciációját stimulálja. Az endometrium stromalis és epithelialis elemeiben A- és B-típusú progeszteronrecep- torok egyaránt megtalálhatóak (progesteron receptor A, PR-A; progesteron receptor B, PR-B; 11q22-q23). A ciklus során a PR-A és PR-B receptorok száma a pro- liferációs szakban folyamatosan emelkedik és csúcsát az ovuláció idején éri el; ez a háttérben az ösztradiol PR- receptorszámot serkentő hatását igazolja. A progesz- teronrezisztenciával jellemzett endometriosis esetén a PR-B ki sem mutatható, míg a PR-A erőteljesen csök- kent az egészséges endometriumszövethez képest. Mi- közben a csökkenés mindkét progeszteronreceptor- típust érinti, egyszersmind a PR-A:PR-B arány meg- változása is jellegzetes, az endometriosisra jellemző jelenség. Néhány évvel ezelőtt kutatási eredmények szá- moltak be a PR-B génjének hipermetilációjáról endo- metriosisban, amely downreguláció révén a progesz- teronhatás felfüggesztődését okozza [36, 40]. Wu vizs gálati eredményei azt is felvetették, hogy a PR-B génjének hipermetilációja a krónikus gyulladás kapcsán TNF-alfa hatására jön létre, vagyis az epigenetikai vál- tozás stimulációját maga a gyulladás jelenti [41]. Az endometriosisban szenvedő nők szervezetében ösztrogén háromféle módon jöhet létre: – de novo szintézis révén a petefészkekben, – a bőrben és a zsírszövetben a vérben keringő andro- sztendionból az aromatáz enzim ösztradiolt állít elő, – de novo szintézis révén az endometrioticus plakko- kon, csomókon belül. Ez utóbbi mechanizmus különösen fontosnak tűnik az endometriosis patomechanizmusában [36]. Az endo- metrioticus gócokban az aromatáz aktivitás révén fo- lyamatosan zajló ösztrogénprodukció a kórkép progresz- szióját okozza. Ezzel párhuzamosan az eutop helyzetű endometriumban az aromatáz enzim hiányzik, vagyis ott lokális ösztrogéntermelés nem megy végbe [42]. Az en- dometrioticus gócokban az aromatáz enzim génjének aberráns metilációja a gén aktivitásának fokozása révén vezet helyi ösztrogéntermeléshez. Endometrioticus sejtek között az intercelluláris adhé- ziót biztosító E-cadherin fehérje (CDH1; 16q22.1) hi- ányzik. E fehérje általános hatásai közül elsősorban em- líthető a daganatinvázió kapcsán leírt metasztázisgátló hatás. Endometriosisban a fehérje génjének promoterré- giójában kialakuló hipermetiláció a génműködés felfüg- gesztése révén az endometrioticus sejtek gátlás nélküli propagációjához vezet, amely jól magyarázza a kórkép invazivitását [43]. A miRNS-ek kórélettani szerepe endometriosisban viszonylag kevéssé ismert. Az egyik első, e témával fog- lalkozó kutatás 48 olyan, különböző expressziós mintá- zatot adó miRNS-t azonosított, amelyek néhány, az en- dometriosis patogenezisében fontos szerepet játszó gén (ER-α; ER- β; PR; TGF- β [transforming growth factor beta]) működését befolyásolták [44]. Később újabb cél- pontgéneket sikerült azonosítani, amelyek működését bizonyos miRNS-ek befolyásolni képesek. Ezek közül a DNMT3A enzim a DNS-metilációban játszott szerepe miatt az epigenetikai szabályozómechanizmusok egyik ismert szereplője [35]. Epigenetikai mechanizmusok a Stein– Leventhal-szindróma (PCO-szindróma; polycystic ovary syndrome; PCOS) kialakulásának hátterében A Stein–Leventhal-szindróma az egyik leggyakoribb, reproduktív korú nőkben előforduló endokrin rendel- lenesség, amelynek etiológiája összetett, súlyossága nagy heterogenitást mutat. Tünetei közül kiemelendő a hy- perandrogenismus, a krónikus anovulatio, az inzulinre- zisztencia vagy rendellenes inzulinszekréció, illetve a pe- tefészkek polycystás degenerációja. Ezen túlmenően összefüggésbe hozható egyéb metabolikus, illetve cardio- vascularis betegségekre való fokozott hajlammal is. Noha pontos kóreredete ismeretlen, genetikai és környezeti té- nyezők szerepe erősen valószínűsíthető, különös tekin- tettel az általában megfi gyelhető családi halmo zódásra. A manapság legelfogadottabb hipotézis szerint a kórkép kialakulása a magzati korra tehető, amikor a fokozott androgénhatás a magzati reproduktív szervek  szöve- teinek fejlődését, növekedését befolyásolva a PCOS ki- fejlődését okozzák [45]. Egyelőre egyértelműen nem tisztázott, hogy e magzati fejlődés során meg jelenő hy- perandrogenismus anyai, lepényi vagy magzati eredetű-e? A felnőttkori betegségek magzati eredetének koncep- cióját az úgynevezett Barker-hipotézis foglalja össze. Lé- nyege, hogy a magzati korban bekövetkező patofi zioló- giai és metabolikus változások számos krónikus betegség (például hypertonia, diabetes mellitus) kialakulásának kockázatát emelik. Ezt az elméletet több klinikai és epi- demiológiai vizsgálat, illetve állatkísérlet erősíti, kiemel- ve, hogy a magzati fejlődés bizonyos szenzitív fázisaiban környezeti hatások a magzati szervezetben létrehozhat- nak hosszú távon jelentkező anomáliákat, amelyek akár felnőttkori betegségek formájában is jelentkezhetnek [46, 47]. A káros környezeti hatásokkal – mint irradiatio, vegyi anyagok, kóros hormonkörnyezet – szembeni in utero expozíció számos állatfajban bizonyíthatóan olyan feno- típusos változásokat okoz, amelyek aztán a transzgene- rációs hatás révén az utódállatok későbbi nemzedékei- Unauthenticated | Downloaded 06/11/26 02:37 PM UTC 497ORVOSI HETILAP 2014 ■ 155. évfolyam, 13. szám ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY ben is megfi gyelhetők [48]. E környezeti faktorok közül a hormonális hatások azért különösen jelentősek, mert a szexuálszteroidok élettani hatásmechanizmusát megza- varva fejtik ki fenotípus-változásban jelentkező hatásu- kat. Mivel a PCOS epigenetikai hátterével kapcsolatosan humán vizsgálatokból származó eredmények még ér- demben nem állnak rendelkezésre, felértékelődnek a témá- ban végzett állatkísérletek. Az egyik legjelentősebb ilyen vizsgálatot Xu és munkacsoportja publikálta 2011-ben [49]. Vizsgálataik során 15, méhen belül fokozott and- rogén hatásnak kitett Rhesus macacus majom epigenom- jának változásait vizsgálták 10 kontrollállat hasonló kva- litásai tükrében. Vizsgálati eredményeik szerint az in utero tesztoszteronexpozíció a SUV39H2, OACT2, SEPT9, RAB6A, illetve PRKD1 gének aberráns metilációját és ezzel aktivitásváltozását okozta. Ezek a gének a sejtszer- kezet fenntartásában és/vagy a sejtmembránfunkció kiala- kításában és fenntartásában játszanak szerepet (SUV39H2: suppressor of variegation 3–9 homologue 2 – heterokro- matinrégióban működő metiltranszferáz; 10p13; OACT2: O-acyltransferase domain containing 2 – a sejtmembrán lizofoszfolipidjeinek acetilációja; 2p25.1; SEPT9: septin 9 – sejtosztódás, sejtmembrán-barázdálódás; 17q25.2; RAB6A: Ras-related protein Rab-6A – intracelluláris „for- galom”; 11q13.3; PRKD1: protein kinase D1 – sejtalak- organizáció, sejtmembrán-szignalizáció; 14q11). Ered- ményeik összefoglalásaként kiemelték, hogy a tartós in utero androgénexpozíció a vizsgált majomfajban olyan epigenetikai változásokat hoz létre, amelyek etiológiai szerepe egyértelmű a PCOS kialakulásában. Bizonyos humán kórképek hátterében epigenetikai mechanizmusok kóroki szerepe már azonosításra került. A 2-es típusú diabetes mellitus, illetve prosztatarák ese- tén a metabolikus és/vagy reproduktív elváltozásokat létrehozó epigenetikai hatások létezése igazolódott. Mindezek alapján a Stein–Leventhal-szindróma hátteré- ben feltételezett hasonló mechanizmusok kimutatására történtek próbálkozások. PCOS-ben szenvedő betegek véréből nyert fehérvérsejtek általános DNS-metilációs mintázatának vizsgálata érdemi eltérést a kontrollese- tekhez képest nem mutatott [50]. Ez azt is jelenti, hogy az epigenomot érintő esetleges változások vizsgálata az adott kórképben leginkább érintett szövetekben (jelen esetben az ovariumban) célszerű, mert a többi szervben, illetve szövetben nem, vagy nem feltétlenül kimutat- hatók. Az egyik lehetséges gén, amelynek epigenetikai válto- zása minden valószínűséggel szerepet játszhat a PCOS kialakulásában, az IGF2 (insulin-like growth factor 2; 11p15.5). Epigenetikai mechanizmusok következtében megváltozott génaktivitásának kóroki szerepe Silver– Russell-, illetve Beckwith–Wiedemann-szindróma, illetve Wilms-tumor kapcsán már igazolódott [51]. Egyebek- ben a méhen belüli növekedés, illetve a szénhidrát- anyagcsere szabályozásában játszik fontos szerepet. Kór- oki szerepét intrauterin retardációban (IUGR) is sikerült igazolni [52]. Méhen belüli növekedési visszamaradás- ban szenvedő újszülöttektől származó lepényszövetek- ben az IGF2 és az IGFBP-3 (insulin-like growth factor binding protein 3; 7p12.3) génaktivitása magasabb, mint az eutróf magzatok hasonló génjeinek placentaris génaktivitása. Ennek feltehető magyarázata bizonyos fel- nőttkori krónikus betegségek és a méhen belüli retar- dáció közötti kapcsolat lehetőségének valószínűségét erősíti [53]. A kórkép in utero eredete, különös tekintet- tel a tárgyalt epigenetikai mechanizmusokra, PCOS kap- csán is erőteljesen felmerül. Egyébként a méhen belül retardált leánymagzatok lepényszövet-IGF2 génjének aktivitása alacsonyabb, mint a fi úmagzatoké; ez feltehe- tően a nem specifi kus testi jegyek kifejlődésével állhat összefüggésben, ami szintén a PCOS-ben játszott esetle- ges kóreredeti szereppel való összefüggésre utalhat. Az epigenetika jövője a nőgyógyászati betegségek klinikai ellátásában A folyamatosan bővülő ismeretanyag egyre több humán betegség epigenetikai kórokát segít tisztázni. A szülé- szet-nőgyógyászatban is számos olyan terhespatológiai, onkológiai és nem daganatos nőgyógyászati kórkép van, amelyek hátterében epigenetikai mechanizmusok kóroki szerepe valószínűsíthető. Ez utóbbiak közül az endo- metriosis, illetve a Stein–Leventhal-szindróma kapcsán végzett kutatások folyamatosan új információkat nyújta- nak az epigenetikai kóreredet megerősítéséhez és meg- értéséhez. Az endometriosis multifaktoriális kóreredete immu- nológiai és endokrin okokat egyaránt valószínűsít a kórkép hátterében, ugyanakkor az epigenetikai mecha- nizmusok mindkét kórokcsoport tekintetében erős regu- lációs hatással rendelkeznek. Tény, hogy a célpontgének azonosítása nélkül az epigenetikai hatások feltételezése nem járhat terápiás konzekvenciákkal. Ennek ellenére optimizmusra adhat okot, hogy mind több gén érintett- sége nyer igazolást az endometriosis etiológiai hátteré- ből, s ezek kapcsán már célzott vizsgálatok irányulhatnak az epigenetikai mechanizmusok létének igazolására, il- letve – a későbbiekben – hatásuk esetleges kiküszöbölé- sére. A PCOS esetén az epigenetikai kutatások irányát meg- határozza a valószínűsíthető in utero eredet, amely mind a prekoncepcionális, mind a terhesgondozás vonatkozá- sában nyújthat terápiás lehetőségeket. A kórkép kialaku- lásában feltehetően markáns szerepet játszó epigenetikai folyamatok beindításáért felelős, kóros anyai hormonha- tások várandósság előtti felismerése, korrekciója és folya- matos utánkövetése módot adhat a betegség transzge- nerációs továbbadódásának a kiküszöbölésére. A leiomyoma uteri mint az egyik leggyakoribb nőgyó- gyászati betegség állandó célpontját kell hogy jelentse a kóreredet tisztázását célzó kutatásoknak. A három tár- gyalt kórkép közül az epigenetikai hátteret illetően egye- lőre ennek kapcsán áll rendelkezésre a legkevesebb infor- Unauthenticated | Downloaded 06/11/26 02:37 PM UTC 2014 ■ 155. évfolyam, 13. szám ORVOSI HETILAP498 ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY máció. Ennek ellenére néhány, valószínűsíthető kóroki szereppel bíró gén azonosítása biztató lehet a további etiológiai kutatásokban. Mindenesetre a rendkívül sok etiológiai tényező (metabolikus hatások, endokrin okok, populációs különbségek stb.) feltehetően egy, az endo- metriosishoz és PCOS-hez képest komplexebb epigene- tikai szabályozórendszer jelenlétét valószínűsíti. Irodalom [1] Kosztolányi, Gy.: Inherited and acquired factors in the causation of human diseases. [Human betegségekben az öröklött és szer- zett tényezők oki szerepe.] Magyar Tudomány, 2012, 8, 901– 906. [Hungarian] [2] Halušková, J.: Epigenetic studies in human diseases. Folia Biol. (Praha), 2010, 56(3), 83–96. [3] Jin, B., Robertson, K. D.: DNA methyltransferases, DNA damage repair, and cancer. Adv. Exp. Med. Biol., 2013, 754, 3–29. [4] Li, L., Choi, J. Y., Lee, K. M., et al.: DNA methylation in periph- eral blood: a potential biomarker for cancer molecular epidemi- ology. J. Epidemiol., 2012, 22(5), 384–394. [5] Wu, H., Tao, J., Sun, Y. E.: Regulation and function of mamma- lian DNA methylation patterns: a genomic perspective. Brief. Funct. Genomics, 2012, 11(3), 240–250. [6] Chatterjee, R., Vinson, C.: CpG methylation recruits sequence specifi c transcription factors essential for tissue specifi c gene expression. Biochim. Biophys. Acta, 2012, 1819(7), 763–770. [7] Su, H. Y., Lai, H. C., Lin, Y. W., et al.: An epigenetic marker panel for screening and prognostic prediction of ovarian cancer. Int. J. Cancer, 2009, 124(2), 387–393. [8] Zentner, G. E., Henikoff, S.: Regulation of nucleosome dynamics by histone modifi cations. Nat. Struct. Mol. Biol., 2013, 20(3), 259–266. [9] Huang, C., Xu, M., Zhu, B.: Epigenetic inheritance mediated by histone lysine methylation: maintaining transcriptional states without the precise restoration of marks? Philos. Trans. R. Soc. Lond. B Biol. Sci., 2013, 368(1609), 20110332. [10] Greer, E. L., Shi, Y.: Histone methylation: a dynamic mark in health, disease and inheritance. Nat. Rev. Genet., 2012, 13(5), 343–357. [11] Messner, S., Hottiger, M. O.: Histone ADP-ribosylation in DNA repair, replication and transcription. Trends Cell. Biol., 2011, 21(9), 534–542. [12] Bartel, D. P.: MicroRNAs: genomics, biogenesis, mechanism, and function. Cell, 2004, 116(2), 281–297. [13] Alvarez-Garcia, I., Miska, E. A.: MicroRNA functions in animal development and human disease. Development, 2005, 132(21), 4653–4662. [14] Miska, E. A.: How microRNAs control cell division, differentia- tion and death. Curr. Opin. Genet. Dev., 2005, 15(5), 563–568. [15] Hargreaves, D. C., Crabtree, G. R.: ATP-dependent chromatin remodeling: genetics, genomics and mechanisms. Cell Res., 2011, 21(3), 396–420. [16] Santen, G. W., Kriek, M., van Attikum, H.: SWI/SNF complex in disorder: SWItching from malignancies to intellectual disability. Epigenetics, 2012, 7(11), 1219–1224. [17] Quina, A. S., Buschbeck, M., Di Croce, L.: Chromatin structure and epigenetics. Biochem. Pharmacol., 2006, 72(11), 1563–1569. [18] Meyer, P.: Transcriptional transgene silencing and chromatin components. Plant. Mol. Biol., 2000, 43(2–3), 221–234. [19] Marshall, L. M., Spiegelman, D., Barbieri, R. L., et al.: Variation in the incidence of uterine leiomyoma among premenopausal women by age and race. Obstet. Gynecol., 1997, 90(6), 967–973. [20] Faerstein, E., Szklo, M., Rosenshein, N.: Risk factors for uterine leiomyoma: a practice-based case-controll study. I. African- American heritage, reproductive history, body size and smoking. Am. J. Epidemiol., 2001, 153(1), 1–10. [21] Gross, K. L., Panhuysen, C. I., Kleinman, M. S., et al.: Involve- ment of fumarate hydratase in nonsyndromic uterine leiomyo- mas: genetic linkage analysis and FISH studies. Genes Chromo- somes Cancer, 2004, 41(3), 183–190. [22] Luoto, R., Kaprio, J., Rutanen, E. M., et al.: Heritability and risk factors of uterine fi broids – the Finnish Twin Cohort Study. Ma- turitas, 2000, 37(1), 15–26. [23] Csatlós, E., Rigó, J. Jr., Szabó, I., et al.: Uterine leiomyoma. [A méh leiomyomája.] Orv. Hetil., 2010, 151(42), 1734–1741. [Hungarian] [24] Alam, N. A., Rowan, A. J., Wortham, N. C., et al.: Genetic and functional analyses of FH mutations in multiple cutaneous and uterine leiomyomatosis, hereditary leiomyomatosis and renal cancer and fumarate hydratase defi ciency. Hum. Mol. Genet., 2003, 12(11), 1241–1252. [25] Zavadil, J., Ye, H., Liu, Z., et al.: Profi ling and functional analyses of microRNAs and their target gene products in human uterine leiomyomas. PLoS One, 2010, 5(8), e12362. [26] Navarro, A., Yinm P., Monsivaism, D., et al.: Genome-wide DNA methylation indicates silencing of tumor suppressor genes in uterine leiomyoma. PLoS One, 2012, 7(3), e33284. [27] Li, S., Chiang, T. C., Richard-Davis, G., et al.: DNA hypo- methylation and imbalanced expression of DNA methyltrans- ferases (DNMT1, 3A, and 3B) in human uterine leiomyoma. Gynecol. Oncol., 2003, 90(1), 123–130. [28] Asada, H., Yamagata, Y., Taketani, T., et al.: Potential link be- tween estrogen receptor-alpha gene hypomethylation and uter- ine fi broid formation. Mol. Hum. Reprod., 2008, 14(9), 539– 545. [29] Ellenrieder, V.: TGFbeta regulated gene expression by Smads and  Sp1/KLF-like transcription factors in cancer. Anticancer Res., 2008, 28(A3), 1531–1539. [30] Daigo, Y., Nishiwaki, T., Kawasoe, T., et al.: Molecular cloning of a candidate tumor suppressor gene, DLC1, from chromosome 3p21.3. Cancer Res., 1999, 59(8), 1966–1972. [31] Crowe, D. L., Milo, G. E., Shuler, C. F.: Keratin 19 downregula- tion by oral squamous cell carcinoma lines increases invasive po- tential. J. Dent. Res., 1999, 78 (6), 1256–1263. [32] Yamagata, Y., Maekawa, R., Asada, H., et al.: Aberrant DNA methylation status in human uterine leiomyoma. Mol. Hum. Re- prod., 2009, 15(4), 259–267. [33] Ulukus, M., Arici, A.: Immunology of endometriosis. Minerva Ginecol., 2005, 57(3), 237–248. [34] Sawalha, A. H.: Epigenetics and T-cell immunity. Autoimmunity, 2008, 41(4), 245–252. [35] Guo, S. W.: Epigenetics of endometriosis. Mol. Hum. Reprod., 2009, 15(10), 587–607. [36] Nasu, K., Kawano, Y., Tsukamoto, Y., et al.: Aberrant DNA methylation status of endometriosis: epigenetics as the patho- genesis, biomarker and therapeutic target. J. Obstet. Gynaecol. Res., 2011, 37(7), 683–695. [37] Taylor, H. S., Arici, A., Olive, D., et al.: HOXA10 is expressed in response to sex steroids at the time of implantation in the hu- man endometrium. J. Clin. Invest., 1998, 101(7), 1379–1384. [38] Wu, Y., Halverson, G., Basir, Z., et al.: Aberrant methylation at HOXA10 may be responsible for its aberrant expression in the endometrium of patients with endometriosis. Am. J. Obstet. Gynecol., 2005, 193(2), 371–380. [39] Xue, Q., Lin, Z., Yin, P., et al.: Transcriptional activation of steroidogenic factor-1 by hypomethylation of the 5´ CpG island in endometriosis. J. Clin. Endocrinol. Metab., 2007, 92(8), 3261–3267. [40] Wu, Y., Starzinski-Powitz, A., Guo, S. W.: Prolonged stimulation with tumor necrosis factor-alpha induced partial methylation at PR-B promoter in immortalized epithelial-like endometriotic cells. Fertil. Steril., 2008, 90(1), 234–237. Unauthenticated | Downloaded 06/11/26 02:37 PM UTC 499ORVOSI HETILAP 2014 ■ 155. évfolyam, 13. szám ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY [41] Wu, Y., Shi, X., Guo, S. W.: The knockdown of progesterone re- ceptor isoform B (PR-B) promotes proliferation in immortalized endometrial stromal cells. Fertil. Steril., 2008, 90(4) 1320–1323. [42] Izawa, M., Taniguchi, F., Terakawa, N., et al.: Epigenetic aberra- tion of gene expression in endometriosis. Front Biosci. (Elite Ed.), 2013, 5, 900–910. [43] Starzinski-Powitz, A., Gaetje, R., Zeitvogel, A., et al.: Tracing cel- lular and molecular mechanisms involved in endometriosis. Hum. Reprod. Update, 1998, 4(5), 724–729. [44] Pan, Q., Luo, X., Toloubeydokhti, T., et al.: The expression profi le of micro-RNA in endometrium and endometriosis and the in- fl uence of ovarian steroids on their expression. Mol. Hum. Re- prod., 2007, 13(11), 797–806. [45] Abbott, D. H., Barnett, D. K., Bruns, C. M., et al.: Androgen ex- cess fetal programming of female reproduction: a developmental aetiology for polycystic ovary syndrome? Hum. Reprod. Update, 2005, 11(4), 357–374. [46] De Boo, H. A., Harding, J. E.: The developmental origins of adult disease (Barker) hypothesis. Aust. N. Z. J. Obstet. Gynae- col., 2006, 46(1), 4–14. [47] Gluckman, P. D., Hanson, M. A.: Living with the past: evolution, development, and patterns of disease. Science, 2004, 305(5691), 1733–1736. [48] Anway, M. D., Leathers, C., Skinner, M. K.: Endocrine disruptor vinclozolin induced epigenetic transgenerational adult-onset disease. Endocrinology, 2006, 147(12), 5515–5523. [49] Xu, N., Kwon, S., Abbott, D. H., et al.: Epigenetic mechanism underlying the development of polycystic ovary syndrome (PCOS) -like phenotypes in prenatally androgenized rhesus monkeys. PLoS One, 2011, 6(11), e27286. [50] Xu, N., Azziz, R., Goodarzi, M. O.: Epigenetics in polycystic ovary syndrome: a pilot study of global DNA methylation. Fer- til. Steril., 2010, 94(2), 781–783.e1. [51] http://www.genecards.org/cgi-bin/carddisp.pl?gene=IGF2& search=IGF2 [52] Börzsönyi, B., Demendi, C., Nagy, Z., et al.: Gene expression pat- terns of insulin-like growth factor 1, insulin-like growth factor 2 and insulin-like growth factor binding protein 3 in human pla- centa from pregnancies with intrauterine growth restriction. J. Perinat. Med., 2011, 39(6), 701–707. [53] Waterland, R. A.: Is epigenetics an important link between early life events and adult disease? Horm. Res., 2009, 71(Suppl. 1), 13–16. (Joó József Gábor dr., Budapest, Baross u. 27., 1088 e-mail: [email protected]) A Magyar Atherosclerosis Társaság XX. Jubileumi Kongresszusát 2014. október 16–18. között rendezi Sopronban, melyre szeretettel várjuk az érdeklődőket. Az előadás- és poszter bejelentése preferáltan online történik, a szervezőiroda honlapján keresztül. A honlap elérhetősége: www.eqcongress.hu Az absztrakt hagyományos módon történő beküldése is lehetséges. Az űrlap az alábbi helyen érhető el: www.eqcongress.hu/Aktuális rendezvények/Magyar Atherosclerosis Társaság Kongresszusa A kitöltött formanyomtatvány a [email protected] e-mail címre küldhető. Beküldési határidő: 2014. június 4. Unauthenticated | Downloaded 06/11/26 02:37 PM UTC