{"paper_id":"8090b677-1fb8-4a1e-95c1-dbb4bb48887b","body_text":"2014  ■  155. évfolyam, 5. szám  ■  182–186.182\nEREDETI KÖZLEMÉNY\nDOI: 10.1556/OH.2014.29809\nEREDETI KÖZLEMÉNY\nMélyen infi ltráló colorectalis \nendometriosis miatt végzett \nmultidiszciplináris \nlaparoszkópos műtétek során szerzett \ntapasztalataink\nBokor Attila dr. 1  ■  Brubel Réka dr. 1\nLukovich Péter dr. 2  ■  Rigó János jr. dr. 1\nSemmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar,  \n1I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, 2I. Sebészeti Klinika, Budapest\nBevezetés: Mélyen infi ltráló bélendometriosisról beszélünk abban az esetben, ha az endometriumhoz hasonló szö-\nvet infi ltrálja a bél subserosáját, illetve eléri a subserosus neurovascularis plexust. Célkitűzés: A szerzők a vastagbelet \nérintő mélyen infi ltráló endometriosis miatt bélreszekción átesett betegek ellátása kapcsán szerzett tapasztalataikról \nszámolnak be. Módszer: 2009 és 2012 között 50 betegnél végeztek a rectumot és/vagy a szigmabelet érintő mélyen \ninfi ltráló endometriosis miatt szegmentális bélreszekciót. Eredmények: Ultramély reszekció 21 esetben, 29 esetben \nmély rectum, illetve szigma anterior reszekció történt. Valamennyi esetben szükség volt a rectumon kívül más szer-\nveken is műtéti beavatkozásra endometriosis miatt. Leggyakrabban a belső női nemi szerveken (n = 47) és a húgy-\nhólyagon (n = 9), valamint az ureteren (n = 18) végeztek műtétet. A vastagbelet érintő mélyen infi  ltráló endomet-\nriosiscsomók száma betegenként átlagosan 2,4±1,8 volt. Valamennyi esetben sikerült megőrizni a fertilitást. Súlyos \nsebészeti szövődmény (Clavien–Dindo III. stádium vagy súlyosabb) 3 esetben fordult elő (6%). Következtetések: Az \neredmények azt igazolják, hogy a mélyen infi  ltráló colorectalis endometriosis kezelésére alkalmazott szegmentális \nreszekció hatékony és biztonságos sebészi eljárás. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 182–186.\nKulcsszavak: mélyen infi ltráló colorectalis endometriosis, endometriosis, laparoszkópia\nExperience with multidisciplinary laparoscopic surgery in patients \nwith deep infi ltrating colorectal endometriosis\nIntroduction: Deep infi ltrating endometriosis is a particular form of endometriosis that penetrates the peritoneal \nsurface or it reaches the subserosal neurovascular plexus. Aim: The aim of the authors was to analyze the results of \nsegmental colorectal resections performed for deep infi ltrating endometriosis. Method:  Between 2009 and 2012, 50 \npatients underwent segmental rectum or/and sigmoid resection for endometriosis. Results: 21 patients had ultralow \nrectal resection and 29 patients had low colorectal anastomosis or anterior resection. Concomitant intervention \nin other organs was required in all cases, including gynecologic procedures (n = 50), additional gynecologic (n = 47), \nvesical (n = 9) and ureteral (n = 18) resections. The mean number of endometriosis lesions was 2.4±1.8 per pa-\ntient. In all patients fertility was preserved. Severe surgical complications (Clavien–Dindo stage III or more severe) \noccurred in 3 patients (6%). Conclusions: The results confi  rm that segmental bowel resection is an effi  cient and \nsafe method for the treatment of deep infi ltrating colorectal endometriosis.\nKeywords: colorectal DIE, endometriosis, laparoscopic surgery\nBokor, A., Brubel, R., Lukovich, P., Rigó, J. Jr. [Experience with multidisciplinary laparoscopic surgery in patients with \ndeep infi ltrating colorectal endometriosis]. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 182–186.\n(Beérkezett: 2013. november 17.; elfogadva: 2013. december 5.)\nUnauthenticated | Downloaded 06/19/26 09:32 PM UTC\n\n\n183ORVOSI HETILAP  2014  ■  155. évfolyam, 5. szám\nEREDETI KÖZLEMÉNY\nRövidítések\nDIE = mélyen infi ltráló endometriosis; VAS = vizuális analóg \nskála\nMélyen infi ltráló endometriosisnak nevezzük a perito-\nnealis felszín alatt 5 mm-t meghaladó mélységben in-\nfi ltráló endometriosist [1]. Predilectiós helye a spatium \nrectovaginale, a hüvely, a rectum, a szigma és a húgyhó-\nlyag. Klinikai szempontból a betegség legsúlyosabb for-\nmájának tekinthető. Az összes endometriosisban szen-\nvedő beteg 20–35%-át érinti [2].\nIntestinalis érintettséggel az esetek 3–37%-ában talál-\nkozunk [3], leggyakrabban a rectumon és a rectosigmoi-\ndalis átmenetben fordul elő (ez az összes bélendomet-\nriosis 70–93%-a). Az appendix 2–18%-ban, a terminalis \nileum 2–16%-ban, illetve a caecum 2%-ban érintett [3, 4].\nBélendometriosisról beszélünk abban az esetben, ha \naz endometriumhoz hasonló szövet infi ltrálja a bélsubse-\nrosát, illetve eléri a subserosus neurovascularis plexust \n[5]. Amennyiben a folyamat csupán a serosát érinti, peri-\ntonealis endometriosisnak tekintjük az elváltozást [5, 6].\nA genitalis traktuson kívül előforduló endometriosis \njellemzője, hogy az érintett szervre specifi  kus, rendsze-\nrint catamenialisan jelentkező tünetekkel jár [1].\nA rectumot és a szigmabelet érintő formák dyschesiát \nés/vagy haematochesiát okozhatnak. A húgyhólyagot, \nilletve az uretert érintő endometriosis dysuriát és/vagy \nhaematuriát válhat ki. A spatium rectovaginale érintett-\nsége dyspareuniával, dyschesiával és krónikus kisme-\ndencei fájdalommal járhat. Mindemellett erős menst-\nruációs vérzés, diarrhoea vagy constipatio, vaginismus, \na libidó elvesztése, krónikus fáradtság és depresszió szí-\nnesítheti a tünettant [1, 3]. A beteg gyakran tünetmen-\ntes is lehet.\nAz endometriosis kezelése elsősorban sebészi, célja \na tünetek mérséklése és a panaszokat okozó laesiók le-\nhetőség szerinti végleges eradikálása [1, 5]. Ismert, hogy \na radikális kismedencei beavatkozások emelkedett peri-\noperatív morbiditással és mortalitással járnak [1, 5, 6, 7]. \nA rectovaginalis spatium, illetve az uterosacralis ligamen-\ntumok bélreszekcióval vagy a nélkül történő operációja \nsorán sérülhet a kismedencei autonóm idegrendszer, \namelynek következménye constipatio és vizeletretenció \nlehet, ami időnként az élet végéig tartó önkatéterezés-\nsel járhat [7, 8]. A rectumot érintő DIE miatt végzett \nsebészi beavatkozások 17%-ában jelentkezhetnek az \n életminőséget tartósan rontó neurogen urinaris poszt-\noperatív komplikációk [9]. Ezek megelőzésére külön-\nböző idegkímélő technikák ismertek [10, 11].\nA colorectalis DIE műtéti kezelésében a multidisz-\nciplináris megközelítés látszik a legeredményesebbnek \naz irodalmi adatok alapján [7, 8]. Erre a célra klinikán-\nkon 2009-ben létrehoztunk egy laparoszkópos repro-\nduktív sebészetben gyakorlattal rendelkező nőgyógyász-\nból és laparoszkópos colorectalis sebészből álló, állandó \nmunkacsoportot. Jelen közleményünkben az első 50, \n1. táblázat A colorectalis DIE-ben szenvedő betegek tüneteinek gyakori-\nsága és súlyossága\nTünetek Esetszám \n(n = 50)\nVAS medián \nértéke\nVAS\nmin.–max.\nérték\nInfertilitás 17 (34%) – –\nDysmenorrhoea 49 (98%) 8 1–10\nDyspareunia 22 (45%) 6 1–10\nCPP 37 (74%) 5 1–10\nDyschesia  6 (12%) 7 1–10\nDysuria  3 (6%) 3 1–10\nHaematochesia  9 (18%) – –\nHaematuria  2 (4%) – –\nElőzetes műtétek 34 (68%) – –\nCPP = (chronic pelvic pain) krónikus kismedencei fájdalom; DIE = \n(deep infi ltrating endometriosis) mélyen infi ltráló andometriosis; dys-\nchesia = fájdalmas székelés; dysmenorrhoea = fájdalmas menstruációs \nvérzés; dyspareunia = fájdalmas közösülés; dysuria = fájdalmas vizelés; \nhaematochesia = véres székletürítés; haematuria = véres vizeletürítés; \nVAS = vizuális analóg skála.\na vastagbelet érintő DIE-ben szenvedő, „nerve sparing” \nanterior reszekción átesett beteg ellátása kapcsán szer-\nzett tapasztalatainkról kívánunk beszámolni.\nMódszer\nA betegek preoperatív kivizsgálása\nA betegek panaszait minden esetben egy 10-es vizuális \nanalóg skálán (VAS) értékeltük, ahol a 10-es érték a leg-\nerősebb fájdalmat, 0-ás érték a fájdalom teljes hiányát \njelezte (1. táblázat) . Betegeink 27 és 45 év közöttiek \nvoltak. Preoperatív kivizsgálásuk bimanuális vizsgálattal \nkezdődött, amely egy széles körben elfogadott diag-\nnosztikus eljárása a mélyen infi  ltráló endometriosis fel-\ntérképezésének [12]. Transvaginalis ultrahangvizsgálat \nsegítségével tájékozódtunk a petefészkek és a méh álla-\npotáról. A DIE pontos elhelyezkedésének kimutatására, \nilletve malignus colorectalis folyamat kizárása céljából \nminden esetben kolonoszkópia történt, amit a multi-\ndiszciplináris műtéti munkacsoport tagjaként közremű-\nködő colorectalis sebész végzett. Valamennyi beteg ese-\ntében hasi és kismedencei mágneses rezonanciás (MR) \nvizsgálatot is végeztünk, amellyel a has és a kismedence \nelülső és hátulsó kompartmentjeiről is képet nyertünk, \nami a transvaginalis ultrahangvizsgálat számára teljes \nmértékben nem elérhető. A betegek a műtét előtt bél-\nelőkészítésben részesültek. Húgyhólyag-DIE esetén \n intraoperatív cisztoszkópiát végeztünk. A betegek a mű-\ntétet követően 4 héttel, majd félévente jelentkeznek \nkontrollvizsgálatra.\nUnauthenticated | Downloaded 06/19/26 09:32 PM UTC\n\n\n2014  ■  155. évfolyam, 5. szám ORVOSI HETILAP184\nEREDETI KÖZLEMÉNY\nMűtét\nA műtét javallatát az érintett bélszakasz 50%-os vagy \nazt meghaladó lumenszűkülete, illetve az endometriosis \ntransluminaris terjedése képezte. Intratrachealis narkó-\nzisban Foley-katéter-felhelyezés, majd hüvelydezinfi  -\nciálás, -feltárás, méhszájkifogás után Valtchev-eszközt \nhelyeztünk fel. A köldökgyűrűben ejtett metszésen át \nVeres-tűvel a hasüreget szén-dioxiddal 14 Hgmm-es \nnyomásig feltöltöttük, majd 11 mm-es trokárral a has-\nüregbe hatoltunk. Videolaparoszkópot vezettünk be. \nTovábbi két 6 mm-es és egy 11 mm-es trokárral a has-\nüregbe hatoltunk. Az összenövéseket CO\n2-lézer segít-\nségével oldottuk. Amennyiben ovarialis endometriosis \nis fennállt, úgy a cisztára a legnagyobb kerületénél a bi-\npoláris elektrokoagulátorral rámetszettünk. Tompán ki-\nfejtettük a cisztát. Az ovarium sebét tovafutó varrattal \nláttuk el és a ligamentum rotundumhoz rögzítettük. \nAz  ureterek arteria uterinával való kereszteződésükig \ntörténő kipreparálása után a plexus hypogastricus infe-\nrior ágainak megőrzése mellett, CO\n2-lézerrel az épben \nhaladva kipreparáltuk, majd kimetszettük a spatium \n rectovaginale csomóját. Hasi, hüvelyi vagy transanalis \núton eltávolítottuk a hasüregből és szövettani vizsgá-\nlatra  küldtük. A rectum/szigma mobilizációját követően \nEndo–Gia 60 mm-es varrógép segítségével a mélyen \n infi ltráló endometriosiscsomótól aboralisan, az épben \nhaladva, reszekciót végeztünk. 28/29/30 mm-es kör-\nvarrógép segítségével elkészítettük az anastomosist. \n Levegőpróbát végeztünk. A látható peritonealis endo-\nmetriosisra jellemző elváltozásokat vaporizáltuk. A has-\nüregben adhaesiobarriert és Robinson-drént hagytunk.\nEredmények\nKlinikánkon 2009. július 14. és 2012. december 1. kö-\nzött 50 beteg esetében végeztünk a rectumot és/vagy \na szigmabelet érintő DIE miatt szegmentális bélreszek-\nciót. Huszonegy esetben végeztünk ultramély, az anus-\ntól kevesebb mint 10 cm-es magasságban reszekciót és \n29 esetben történt mélyrectum- (az anustól több mint \n10 cm magasságban), illetve szigmaanterior-reszekció. \nA betegek több mint fele már korábban endometriosis \nmiatt műtéti beavatkozáson esett át.\nValamennyi esetben (n = 50) egyéb, a rectumon kí-\nvüli  műtéti beavatkozásra is szükség volt, leggyakrab-\nban  a belső női nemi szerveket (petefészek [n = 47], \n hüvelyfal [n = 18]) és a húgyhólyagot (n = 9), valamint \naz uretert (n = 18) érintő endometriosis miatt (2. táb-\nlázat). A vastagbelet érintő DIE-csomók száma bete-\ngenként átlagban 2,4±1,8 volt, ami a colorectalis DIE \nmultifokális voltát igazolja. Az eltávolított bélszakasz \nhosszának átlagértéke 12,77±5,3 cm volt. Három eset-\nben (6%-ban) végeztünk tehermentesítő sigmoideos-\ntomát, három esetben (6%) tértünk át laparotomiára. \nValamennyi esetben konzerváltuk a méhet és a petefész-\nkeket, így a fertilitást megőriztük.\n2. táblázat Mélyen infi ltráló endometriosis miatt végzett műtétek\nNo (%)\nSzigma + rectum reszekció 29 (58%)\nRectumreszekció 21 (42%)\nOvariumreszekció 47 (94%)\nHüvelyboltozat-reszekció 18 (36%)\nHúgyhólyag-reszekció  9 (18%)\nUreterolysis 18 (36%)\nSpatium rectovaginale csomó excisiója 50 (100%)\nA kimetszett bélszakaszok eltávolítását, illetve a kör-\nvarrógép distalis részének behelyezését 14 esetben \nNOSE (natural orifi  ces specimen extraction) technika \nalkalmazásával a hüvelyen át (n = 13), illetve egy eset-\nben transanalisan végeztük.\nA műtéti idő medián értéke klinikánkon 185 perc \nvolt. A legrövidebb műtét 85 percig, míg a leghosszabb \n470 percig tartott. Valamennyi műtétet ugyanaz a team \nvégezte.\nAdhaesiobarriert 37 esetben (74%) alkalmaztunk.\nA sebészeti szövődményeket a Clavien–Dindo-klasz-\nszifi káció szerint értékeltük [13]. Súlyos szövődmény-\nnek tekintettük a III. fokozatú vagy annál súlyosabb \nkomplikációt. A súlyos szövődmények előfordulási gya-\nkorisága nem haladta meg a 6%-ot. Vizsgálatunkban \n korai posztoperatív szaknak a műtétet követő 7 napot \ntekintettük. Míg a késői posztoperatív szak az ezt kö-\nvető időszakot jelentette.\nA vizsgált betegek közül hat esetben észleltünk korai, \nhét esetben késői posztoperatív szövődményt. Intra-\noperatív szövődmény két esetben lépett fel, egy esetben \nureterperforáció és egy esetben az arteria epigastrica in-\nferior sérülése fordult elő.\nA korai posztoperatív szövődmények közül recto-\nvaginalis fi stula egy esetben (2%) volt megfi  gyelhető. \n Ebből a csoportból kiemelendő, hogy anastomosiselég-\ntelenség eseteink között nem fordult elő.\nA késői posztoperatív szövődmények közül leggyak-\nrabban tranziens húgyhólyag-atoniával találkoztunk 6 \nesetben (12%), azonban ez 30 napon belül maradékta-\nlanul gyógyult. Anastomosisstenosis 3 esetben (6%) ala-\nkult ki.\nAz utánkövetés alatt (6–41 hónap) egy alkalommal \n(2%) volt szükség ismételt műtéti beavatkozásra a be-\ntegség szigmabelet érintő recidívája miatt, két évvel az \nelőzetes műtétet követően. Húgyhólyagot érintő, il-\nletve ureterrecidíva nem fordult elő (3. táblázat).\nMegbeszélés\nAz endometriosisban szenvedő nők között 5,3–12%-ban \nfordul elő bélendometriosis [3, 4, 5, 6, 14]. Ez az \narány  az endometriosiscentrumokban, a mélyen infi  lt-\nráló  endometriosissal kezelt nők esetében elérheti akár \nUnauthenticated | Downloaded 06/19/26 09:32 PM UTC\n\n\n185ORVOSI HETILAP  2014  ■  155. évfolyam, 5. szám\nEREDETI KÖZLEMÉNY\nconversiót súlyos összenövések vagy a húgyvezeték érin-\ntettsége miatt [20].\nIrodalmi adatok alapján az idegkímélő DIE-sebészet \nműtéti ideje széles sávban változik, napjainkban az át-\nlagos műtéti idő 100–300 perc. Komplikált esetekben \nakár a 6 órás átlagot is elérheti [20, 21, 22, 23]. Kli-\nnikánkon a műtéti idő medián értéke közel 185 perc. \nEgyes megfi gyelések szerint a bipoláris koagulátorral \nszemben a ultrahangos olló használata csökkenti a mű-\ntéti időt [24, 25].\nSzámos tanulmány vizsgálta a szegmentális reszekciót \nkövető intra- és posztoperatív szövődmények kialaku-\nlását. Az intraoperatív szövődmények közé sorolható \naz  ureterperforáció, amely klinikánkon 2%-ban fordult \nelő, ami hasonló arányban fi  gyelhető meg (0,5–1%) \n Vercellini és mtsai  tanulmányában [26]. Az intraopera-\ntív  komplikációk közül megemlítendő még az arteria \n epigastrica inferior sérülése, amely szintén egy esetben \nfordult elő (2%). Az egyik leggyakoribb, az alsó gastro-\nintestinalis traktust érintő korai posztoperatív szövőd-\nmény a rectovaginalis fi  stula. Klinikánkon mindössze \negy esetben (2%) alakult ki, míg más vizsgálatok maga-\nsabb arányú, 8,4%-os [20] és 2–10%-os [26] előfordulási \ngyakoriságról számoltak be. Kialakulását jelentős mér-\ntékben csökkenti a tehermentesítő colostoma vagy a \n kisebb oldalirányú hőhatással rendelkező ultrahangos \nvágókészülék, illetve a CO\n2-lézer használata [20]. Teher-\nmentesítő sigmoideostomát klinikánkon 3 esetben (6%) \nalkalmaztunk.\nA korai posztoperatív szövődmények közül anasto-\nmosiselégtelenséget Possover és mtsai az esetek 5,8%-ában \nfi gyeltek meg [27]. Klinikánkon nem fordult elő, ezzel \nszemben anastomosisstenosis 3 esetben (6%) alakult ki.\nTranszfúziós kezelést igénylő anaemiát az eseteink \n10%-ában fi gyeltünk meg. Más tanulmányokban a be-\ntegek 14%-a [20], illetve 2–6%-a [26] részesült vérpót-\nlásban.\nKismedencei tályog kialakulásáról 4,2%-ban [20] és \n1–2%-ban [26] számoltak be, amely betegeinkben nem \nfordult elő.\nA késői posztoperatív szövődmény lehet a tranziens \nvagy ritkán végleges húgyhólyag-retenció [2, 26]. \n Vercellini és mtsai [26] összefoglaló közleményükben \n4–10%-os végleges, a beteg élethosszig tartó önkatéte-\nrezésével járó, hólyagatonia előfordulási gyakoriságról \nszámoltak be. Az általunk operált betegek között 6 eset-\nben (12%) fordult elő tranziens, maximum 7 napig tartó \nhólyagatonia, 30 napon túl gyógyuló vizeletretenciót \nnem észleltünk. Késői posztoperatív szövődmények \nközé tartozik a klinikánkon egy esetben kialakult 30 na-\npon túl is fennálló obstipatio, amely diéta segítségével \negyensúlyban tartható.\nKérdőíves felmérések eredményei alapján kimutatták, \nhogy a betegek műtétet megelőző életminősége, alhasi \nfájdalma, szexuális aktivitása szignifi káns mértékben ja-\nvult szegmentális bélreszekciót követően [19]. Ugyan-\nezen paramétereket vizsgálták CO 2-lézer laparoszkópiá-\n3. táblázat Mélyen infi ltráló endometriosis miatt végzett szegmentális bél-\nreszekció szövődményeinek előfordulása 50 műtét kapcsán\nSzövődmények No %\nGastrointestinalis traktus\nRectovaginalis fi stula 1  2\nAnastomosiselégtelenség 0\nBélperforáció 0\nAnastomosisstenosis 3  6\nGenitourinaris traktus\nUreterperforáció 1  2\nVesicovaginalis fi stula 0\nUreterfi stula 0\nEgyéb\nHaemoperitoneum 0\nKismedencei tályog 0\nTranszfúziót igénylő anaemia 5 10\nReoperáció 1  2\nKésői húgyhólyag/rectum működési zavar\nHólyagretenció max. 7 nap 6 12\nHólyagretenció 30 nap múlva 0\nObstipatio 30 nap múlva 1  2\nLaparotomiaconversio 3 6\na 35%-ot is [1, 2, 15]. A bélendometriosis leggyakrab-\nban  (70–93%-ban) a végbelet és a rectosigmoidalis át-\nmenetet együttesen érinti [16].\nA vastagbelet is érintő mélyen infi  ltráló endometri-\nosis széles körben elfogadott sebészi megoldása a szeg-\nmentális reszekció [7, 8, 17, 18]. Ezt a műtéti eljárást \nalkalmazzák gyakrabban, előnyben részesítve így a dis-\ncoid excisióval vagy a shavinggel és superfi cialis excisió-\nval szemben [19].\nA szegmentális bélreszekció javallatát az érintett bél-\nszakasz 50%-os vagy azt meghaladó lumenszűkülete, \n illetve az endometriosis transluminaris terjedése képezi. \nA  műtéti technika lehet laparotomia vagy laparosz-\nkópia,  a bélszakasz eltávolítása történhet abdominalis, \ntransvaginalis vagy transrectalis irányból (szigmabél \n érintettsége esetén) [6, 7, 8, 9]. Klinikánkon minden \nesetben laparoszkópos megoldást választunk és mind-\nhárom extractiós irányt alkalmazzuk. Az elmúlt években \n(2009–2012) mindössze 3 alkalommal konvertáltunk \nlaparoszkópiás beavatkozást laparotomiás műtétbe, ami \nígy az összes beavatkozás 6%-át jelenti. Két esetben \n ultraalacsony anastomosis miatt biztonsági megfonto-\nlásból tehermentesítő sigmoideostomát készítettünk \nlaparotomia útján, míg egy esetben az arteria epigast-\nrica  inferior sérülése lépett fel, amelynek megnyugtató \nellátása hasi műtét útján volt lehetséges. Darai és mtsai \ngyakrabban kényszerültek laparotomia végzésére, akik \n71 beteg műtétje során 7 alkalommal (10%) végeztek \nUnauthenticated | Downloaded 06/19/26 09:32 PM UTC\n\n\n2014  ■  155. évfolyam, 5. szám ORVOSI HETILAP186\nEREDETI KÖZLEMÉNY\nval végzett radikális excisiót és bélreszekciót követően. \nEgy 40 hónapig tartó utánkövetéses tanulmány iga-\nzolta, hogy átlagosan 27 hónap elteltével már szignifi  -\nkánsan javult ezen betegek életminősége, szexuális akti-\nvitása és kismedencei fájdalma [19]. Más munkacsoport \nis tanulmányozta a szegmentális bélreszekció hatását a \nbetegek szubjektív tüneteire. A vizsgált paraméterek: \ndys menorrhoea, dyspareunia, dyschesia, alsó deréktáji \nfájdalom és hasi fájdalom-görcsölés voltak.\nMeuleman és mtsai  203 beteg multidiszciplináris \n műtéteket követő posztoperatív szövődményeinek kiala-\nkulási arányát hasonlították össze. A betegeket két cso-\nportra osztották, 76 betegnél szegmentális bélreszekciót \nvégeztek reanastomosissal, 127 beteg esetében CO\n2- \nlézer discoid excisio történt. A két műtéti eljárást össze-\nhasonlítva nem találtak szignifi káns különbséget a korai \nés késői posztoperatív szövődmények gyakoriságában. \nMindkét laparoszkópos műtéti eljárás esetén a 3 év el-\nteltével észlelt endometriosisrecidíva 8%-ban fordult \nelő. Ezenkívül magas teherbe esési arányról (3 év után \n73%) számoltak be [8].\nEredményeink és az irodalmi adatok alapján megál-\nlapítható, hogy a colorectalis DIE kezelésére alkalma-\nzott  szegmentális reszekció hatékony és biztonságos \n sebészi eljárás. A műtéti szövődmények relatív magas \nelőfordulási gyakorisága miatt minden esetben egyedi \nmérlegelés és az esetleges szövődményekről, azok vár-\nható előfordulási gyakoriságáról a beteg részletes felvi-\nlágosítása szükséges.\nIrodalom\n[1] Kennedy, S., Bergqvist, A., Chapron, C., et al.: ESHRE guideline \nfor the diagnosis and treatment of endometriosis. Hum. Re-\nprod., 2005, 10, 2698–2704.\n[2] Chapron, C., Dubuisson, J. B.: Management of deep endomet-\nriosis. Ann. N. Y. Acad. Sci., 2001, 943, 276–280.\n[3] Coronado, C., Franklin R. R., Lotze, E. C., et al.:  Surgical treat-\nment of symptomatic colorectal endometriosis. Fertil Steril., \n1990, 53, 411–416.\n[4] Zwas, F. R., Lyon, D. T.:  Endometriosis. An important condi-\ntion in clinical gastroenterology. Dig. Dis. Sci., 1991, 36, 353–\n364.\n[5] Remorgida, V., Ferrero, S., Fulcheri, E., et al.:  Bowel endomet-\nriosis: presentation, diagnosis, and treatment. Obstet. Gynecol. \nSurv., 2007, 62, 461–470.\n[6] Chapron, C., Fauconnier, A., Vieira, M., et al.: Anatomical distri-\nbution of deeply infi  ltrating endometriosis: surgical implica-\ntions and proposition for a classifi cation. Hum. Reprod., 2003, \n18, 157–161.\n[7] Dousset B., Leconte M., Borghese B., et al.:  Complete surgery for \nlow rectal endometriosis: long-term results of a 100-case pro-\nspective study. Ann Surg., 2010, 251, 887–895.\n[8] Meuleman, C., Tomassetti, C., Wolthuis, A., et al.:  Clinical out-\ncome after radical excision of moderate-severe endometriosis \nwith or without bowel resection and reanastomosis: A pros-\npective cohort study. Ann. Surg., 2013 Apr 10. [Epub ahead of \nprint]\n[9] Vercellini, P., Crosignani, P. G., Abbiati, A., et al.: The effect of \nsurgery for symptomatic endometriosis: the other side of the \nstory. Hum. Reprod. Update, 2009, 15, 177–188.\n[10] Possover, M., Quakernack, J., Chiantera, V.:  The LANN tech-\nnique to reduce postoperative functional morbidity in laparo-\nscopic radical pelvic surgery. J. Am. Coll. Surg., 2005, 201, \n913–917.\n[11] Ceccaroni, M., Clarizia, R., Bruni, F., et al.:  Nerve-sparing la-\nparoscopic eradication of deep endometriosis with segmental \nrectal and parametrial resection: the Negrar method. A single-\ncenter, prospective, clinical trial. Surg. Endosc., 2012, 26, 2029–\n2045.\n[12] Hudelist, G., Ballard, K., English, J., et al.: Transvaginal sonog-\nraphy vs. clinical examination in the preoperative diagnosis of \ndeep infi ltrating endometriosis. Ultrasound Obstet. Gynecol., \n2011, 37, 480–487.\n[13] Dindo, D., Demartines, N., Clavien, P. A.:  Classifi cation of sur-\ngical complications: a new proposal with evaluation in a cohort \nof 6336 patients and results of a survey. Ann. Surg., 2004, 240, \n205–213.\n[14] Weed, J. C., Ray, J. E.:  Endometriosis of the bowel. Obstet. \n Gynecol., 1987, 69, 727–730.\n[15] Bazot, M., Darai, E., Hourani, R., et al.: Deep pelvic endo-\nmetriosis: MR imaging for diagnosis and prediction of exten-\nsion of disease. Radiology, 2004, 232, 379–389.\n[16] Bailey, H. R., Ott, M. T., Hartendorp, P.: Aggressive surgi-\ncal  management for advanced colorectal endometriosis. Dis. \n Colon Rectum, 1994, 37, 747–753.\n[17] Chapron, C., Chopin, N., Borghese, B., et al.:  Surgical manage-\nment of deeply infi ltrating endometriosis: an update. Ann. N. Y. \nAcad. Sci., 2004, 1034, 326–337.\n[18] Remorgida, V., Ragni, N., Ferrero, S., et al.: How complete is full \nthickness disc resection of bowel endometriotic lesions? A pro-\nspective surgical and histological study. Hum. Reprod., 2005, \n20, 2317–2320.\n[19] Meuleman, C., Tomassetti, C., D’Hooghe, T. M.: Clinical outcome \nafter laparoscopic radical excision of endometriosis and laparo-\nscopic segmental bowel resection. Curr. Opin. Obstet. Gynecol., \n2012, 24, 245–252.\n[20] Darai, E., Ackerman, G., Bazot, M., et al.: Laparoscopic segmen-\ntal colorectal resection for endometriosis: limits and compli-\ncations. Surg. Endosc., 2007, 21, 1572–1577.\n[21] Kavallaris, A., Chalvatzas, N., Hornemann, A., et al.: 94 months \nfollow-up after laparoscopic assisted vaginal resection of sep-\ntum  rectovaginale and rectosigmoid in women with deep in-\nfi ltrating endometriosis. Arch. Gynecol. Obstet., 2011, 283, \n1059–1064.\n[22] Ceccaroni, M., Clarizia, R., Roviglione, G., et al.:  Deep rectal \nand  parametrial infi  ltrating endometriosis with monolateral \n pudendal nerve involvement: case report and laparoscopic \n nerve-sparing approach. Eur. J. Obstet. Gynecol. Reprod. Biol., \n2010, 153, 227–229.\n[23] Minelli, L., Ceccaroni, M., Ruffo, G., et al.:  Laparoscopic con-\nservative surgery for stage IV symptomatic endometriosis: short-\nterm surgical complications. Fertil. Steril., 2010, 94, 1218–1222.\n[24] Bergamaschi, R., Marvik, R.: Laparoscopic intracorporeal bowel \nresection with ultrasound versus electrosurgical dissection. \nJSLS, 2001, 5, 17–20.\n[25] Bergamaschi, R., Yavuz, Y., Marvik, R.: Laparoscopic bowel re-\nsection: a comparison of three ultrasonically activated devices. \nJSLS, 2003, 7, 19–22.\n[26] Vercellini P., Carmignani L., Rubino T., et al.:  Surgery for deep \n endometriosis: a pathogenesis-oriented approach. Gynecol. \n Obstet. Invest., 2009, 68, 88–103.\n[27] Possover, M., Diebolder, H., Plaul, K., et al.:  Laparascopically as-\nsisted vaginal resection of rectovaginal endometriosis. Obstet. \nGynecol., 2000, 96, 304–307.\n(Brubel Réka dr.,\nBudapest, Baross u. 27., 1085\ne-mail: brubelreka@gmail.com)\nUnauthenticated | Downloaded 06/19/26 09:32 PM UTC","source_license":"CC0","license_restricted":false}